Végül a karácsonyt úgy ünnepeltük meg, mint egy család. Eldöntöttük, hogy nálunk tartjuk meg a karácsonyt. Az anyukák sürögtek forogtak az aprócska konyhában. Ábel és én éppen a harcot beszéltük át vagy századjára, mert egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy meghalt, de mégis itt van. Örök hála Eiji-Sannal, aki megjelent emberek között, de nem lett volna neki muszáj. Bogyi és Robi pedig a szobában UNO- kártyával játszottak. Nagyon egymásra találtak. Igaz Robi 22 éves Bogyi pedig csak 12, de mind a kettőjüknek meg van még a gyermeki énjük. Az apukák pedig a tévében kerestek valami sportot.
-Gyertek, készen van az ebéd. Szóltak az anyukák a konyhából.
Kedvenc ünnepem a karácsony. Imádom a hangulatát, a finom halászlevet és a sült halat. A mákos sütikkel együtt. De még fontosabbá vált nekem ez az ünnep, már csak azért is, mert Eiji-San ezen a napon született és örökké hálás leszek neki, amiért ilyen sokat segített nekem ebben a néhány napban.
Az asztalnál ott ült két család, aki túlélte ezt a háborút. És ahogy a jóslat mondja, soha többet nem lesznek ilyen arcnélküli lények, amint legyőzik a királynőt. Nyilván ezt azután találtuk meg ilyen dark weben, ahogy vége lett az egész harcnak. De mivel a királynő halott így az összes lény a világon meghalt. Így nyugodtan tudjuk tovább élni az életünket.
-Szeretnék köszöntőt mondani, arra, hogy mindenki nagyon bártan viselte ezt a csatát és Eiji-Sannak, hogy visszahozta a halálból Ábelt mindenkinek!
Koccintottunk egyet, boldogan, félelem mentesen éltük tovább az életünket. Egészen 5 percig, amikor is kopogtak az ajtón. Ábellel egymásra néztünk, mert nem tudtuk, hogy ki fog állni az ajtóban…
VÉGE
أنت تقرأ
Igen (Befejezett)
غموض / إثارةEmese, aki csak ágy átlagos tinédzser nagyban várja a jól megérdemelt téli szünetet, ám jön egy srác kinek neve Ábel, elhódítja bájával a tinédzser lányt. Mesél neki ezt meg azt, ám Emese nem hisz neki, végül a mesék életre kelnek és ő maga fogja ez...
