Igen (Befejezett)

13:00

13.óra

-Bogyi, gyere ide kérlek. Elkezdődött oké? Nekünk mennünk kell! Vigyázz magadra. Nagyon szeretlek és anyáéik is!!! Majd megöleltük egymást.

-Én is szeretlek Emese!!!

Felvettem a kabátomat és cipőt vettem fel, mert csizmában nem hiszem, hogy tudok normálisan futni. Hajamat összefogtam és fülvédőt tettem fel, hogy ne fagyjon le a fülem. Gyalog mentünk, mert ahol lesz a csata nincs messze. Kint nyilván a leghidegebb van és a hó is szakad. Minden havas. Fúj a szél és még így is, hogy sok réteg van rajtam fázom. Az is lehet, hogy csak az izgulás miatt.
Amint leértünk a Duna-partra megláttam a szüleimet. Oda rohantam hozzájuk és megöleltem őket. Láttam rajtuk is, hogy izgulnak. De megpróbáltak megnyugtatni.

-Menni fog. Legalább kitudod pipálni azt is, hogy harcoltál szörnyekkel. Próbálta elhülyéskedni apa, de még így is féltem. Hirtelen megbökdöste valaki a hátamat. Hátra fordultam és egy ismeretlen alak állt mögöttem. Gondoltam, hogy ők a vámpírok. Nagyon sápattak voltak egy férfi és egy nő állt mögöttem.

-Szia, Emese ugye?

-Sziasztok. Igen én vagyok.

-Én Zalán vagyok a feleségem pedig Málna. Mutatkoztak be. Csak azért zavartunk, hogy elmondhassuk neked nagyon hálásak vagyunk, hogy megmondtad, hogyan kell legyőzni őket. Nélküled még mindig terrorban tartanák a lény közösséget. Majd hirtelen megöleltek.

-Köszönöm, ezeket a szavakat, de még nem győztük le őket.

-Igaz, sok szerencsét a ringben.

-Köszönöm. Nektek is! Ügyesen tereljétek be hozzám...