Igen (Befejezett)

Ábel szemszöge

-NEM NEM NEM! A fiatal ember velem jön a szobába beszélgetni. Jelentette ki apa és a szobájukba mutatott.

-Apa, erre semmi szükség! Nézett Emese kétségbe esetten az anyukájára.

-Bocsi, de én is megyek. Addig rendeljetek a húgoddal valamit.

-Akkor én is megyek. Kíváncsi vagyok, hogy mit akartok kérdezni. 

-Emese, nem baj. Uram, menjünk beszélgetni. Aztán elindultunk a szobába. Emese és a húga elmentek a másik szobába. Be kell vallanom magamnak, hogy izgulok. Megpróbáltam nem kimutatni Emesének és remélem sikerült.

-Kérlek ülj le. Mutatott Emese apukája az ágyra.

Leültem. Kihúztam magamat és figyeltem. Vártam a kérdéseket. Bár nagyon sejtettem, hogy milyen kérdéseket fogok kapni. Emese előtt voltak barátnőim és a legtöbb apukával vagy anyukával átestem ezen a beszélgetésen. Néha hazudtam nekik, de Emese más. Sem a szülei sem Emese nem érdemelnek hazugságot. Szóval az igazat fogom mondani.

-Nem leszek kíméletes hozzád fiacskám.

-Rendben, ne aggódjon. Bírom a nyomást.

-Iszol alkoholt?

- 17 éves vagyok uram. Igen szoktam inni bulikban, ahova nagyon ritkán megyek. Ha megyek is általában születésnapi partikra a haverjaimhoz.

-Drog, cigaretta, kábítószer?

-Nem cigizek, nem drogozom és nem is kábítószerezek. Igaz a cigibe egyszer beleszívtam, de szörnyű volt.

-Értem. Nem a leghihetőbb, de ha nem rendszeresen fogyasztod őket, így nem akkora baj.

-Hozzáértél már?

-Mihez? Sok dologhoz értem már hozzá. Palául kaktusz, forró tűzhely, pizza, jég, hó, busz, szék…

-Nem így értem! Ne vicceld el Farkasember.

-Elnézést. Nem, nem értem hozzá.

-Biztos?

-Igen. Vagyis.

-VAGYIS MI? Állt fel hirtelen a székében és közelebb lépett hozzám. Emese anyukája Anna odalépett hozzá és megragadta a karját.

-Kétszer megfogtam a…

-MIT FOGTÁL MEG FIATAL EMBER?

-A kezét!

-Oh értem. Legközelebb ne húzd el így a mondatot.

-Én elmondtam volna, de maga közbeszólt. Legalább kétszer.

-Tessék? Kérdezte teljesen nyugodtan.

-Mondom csak a kezéhez nyúltam hozzá.

-Akkor ezek szerint nem tetted magádévá?

-NEM. Egyszer megpróbáltam így közeledni hozzá, de elutasított. Tiszteletben tartom a döntését. Többet nem próbálkozom ilyennel.

-Nem tudom, mit vártál. Hisz csak néhány napja ismeritek egymást. Gondoltad, hogy a karjaidba ugrik? Kis naiv!

-Mi a szándékod vele?

- Szeretném, ha a barátnőm lenne. Szerintem ő is így érez irántam. De igazából egyikünk sem lépett még. Úgy érzem, mintha már évek óta ismerném.

-Egy iskolába jártok. Még jó, hogy ismered.

-De nem úgy.

-Hanem? Kérdezte Anna.

-Mondom, mint ha évek óta ismernénk egymást. Tudunk egymásról szinte mindent, de lehet köze lehet ahhoz, hogy ő a kiválasztott.

-Hogy érted?

-Az arcnélküliek őt akarják. A jóslat szerint neki kell a vére ahhoz, hogy örök hatalomra térjenek az arcnélküliek. De nem fogom hagyni. Ezért találtuk ki a tervet. Kaptunk egy levelet az arcnélküliektől, ahol leírták, hogy december 20.-án lesz a harc. Délután kettő órakor a Duna-parton. Arra válaszoltunk egy verssel, hogy csak akkor lesz a harc, ha hozzák a nagyfőnököt. Ha elhozzák simán megnyerjük a csatát. De ahhoz maguknak is kell segíteniük.

-Hogyan?

-Maguk fogják a zenét elindítani. Mert a szörnyek allergiásak a metál zenére. Elintéztük a hangszórókat. Emese, bejöhetsz szerintem. Mondtam elég közvetlenül. Mindig elfelejti, hogy szuperhallásom van, mivel vérfarkas vagyok. Lassan benyitott. Egy farmernadrágban és egy piros pulcsiban lépett be a szobába. Még így is cuki. Hosszú barna haja a vállára omlott és elöl a rövidebb tincseket a füle mögé tűrte.

-Mióta hallgatózol?
Már válaszra nyitotta a száját, amikor gyorsan közbeszóltam.

-Nagyjából onnan, amióta maga kiabált, Néztem rá az apukájára.

-Gyere be. Éppen a tervet magyarázta a szörnyekkel szemben.
-Nos ott tartottam, hogy maguknak kéne elindítani a zenét. Olyan hangfalakat kapunk, amit nem lehet távolról elindítani a zenét csak akkor, ha odamennek hozzá. A feladatuk tehát az lenne, hogy elindítsák minél gyorsabban a zenét. Amíg a többiek harcolnak velük. Be kell keríteni őket egy körbe a Duna-parton.

-És mi lesz a többiek feladata, mármint akik harcolnak?

-Nekem az lesz a feladatom, hogy Emesét védjem. A szíréneknek pedig az, hogy megfullasszák a szörnyeket. Ugye belehúzzák őket a vízbe. A szüleim és még néhány farkas és vámpír meg tündérek, ha jól tudom jönnek és segítenek. És Emese elmondása szerint Eiji-San is fog segíteni nekünk. Az ő feladatuk lesz a körbe terelni a szörnyeket. Amint mindenki megérkezett elindítják a zenés és kész. Így könnyűnek tűnik, de nem lesz az. Emese lesz a csali. DE vigyázniuk kell, hogy ne érjenek az arcnélküliek véréhez, mert meghallnak tőle.

-Értettük. Ki az az Eiji-San?

-Ő Jézus. Röviden.

-Aha… jó. De mi segíteni fogunk nektek. És fiam. Nem vagy rossz ember. Így a kérdések alapján.
Ekkor mindenki egymásra mosolygott én pedig átöleltem Emesét. Meghitt pillanat volt, addig amig nem kopoktak az ajtón. Emesével egymásra néztünk. Nem tudtuk, hogy a rendőrség, arcnélküli vagy a pizzafutár áll az ajtóban. Anna kinyitotta az ajtót és szerencsére csak a pizzafutár volt. A kezdeti kellemetlenségek ellenére teljesen jól eltelt a délután többi része.