Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

0.

Akkor változott meg gyökerestől az életem, amikor az érettségi előtt egy hónappal, az akkori barátommal lefeküdtem. Mint minden alfa és omega páros, egyszer eljön az ellenállhatatlan vágy, hogy meg kell történnie az ágyba bújásnak. Vagyis szexeltünk.
Én akkor úgy éreztem készen állok arra, hogy elköteleződjek a mellet az ember mellett, akit szeretek, épp ezért is engedtem a csábításnak, a sok szép szónak, az érzéki érintéseknek.

Azon a hétvégén nem voltak otthon a szüleim, így kettesben maradhattunk és senki nem zavarhatott meg bennünket.
Csakhogy történt egy apró baki és csak az aktus után vettük észre. A gumit, amit használtunk, elszakadt. Igyekeztem mindent megtenni, hogy biztonságban legyünk. De szerencsére alig egy hét múlva a lázam is jelentkezett, így nem aggódtam.
Igen, de a következő hónapban az érettségi előtt kellett volna jelentkeznie a lázamnak, ami nem történt meg. Azonnal bestresszeltem, de senkinek nem mondtam semmit, még a legjobb barátomnak, Taehyungnak sem.

A hétvégén, pedig vettem egy tesztet. Pozitív lett, de biztosra akartam menni, így gyorsan kikerestem egy omegaspecialista számát és tárcsáztam, hátha tud fogadni, már a következő hét elején.
A specialista megerősítette a tesztet, miszerint várandós vagyok. Gondolkodtam, hogy elvetessem a picit, de mindig az abortusz ellen voltam. Akkor is élet növekszik bennem, ha még nem hallom vagy nem látom, így vállaltam a terhességgel járó felelősséget.

Úgy gondoltam, hogy el kell mondjam a barátomnak, így azon a héten másnap már egy találkozót beszéltünk meg. Az ultrahang ott volt a kabátom zsebében, nagyon izgultam.
A legközelebbi parkhoz beszéltük meg a találkát, ami egy sarokra van a szülői háztól. Nagy hideg lévén, nem akartam sokat kint lenni és kockáztatni, de úgy éreztem a kabát alatt magam, mint aki meggyúlladt. Teljesen olyan volt, mintha a lázam jelentkezett volna.
Lehúzott cipzárral sétáltam oda a páromhoz, MinSeokhoz. Az arcáról nem tudtam semmit leolvasni, a csókja árulkodott igazán.
- Mi a baj? - kérdezek rá azonnal, jobb kezemmel az ultrahang szélét piszkáltam a zsebembe, valami nincs rendben.
- Jimin, szakítanunk kell. - jelenti ki.
- Mi? Miért?!
- Megismertem valakit - válaszolja, majd rám néz.
- Megcsaltál? - kérdezek rá, miközben az arcát figyelem, de ahogy elnéz rólam, tudom a választ. - Hogy tehetted?
- Jimin...
- Nem! Nem akarok semmi kifogást hallani! - jelentem ki, szemeim megtelnek könnyekkel. Nem érdemli meg, hogy tudja. - Dugd fel a farkad a seggedbe MinSeok!
- Na, de Jimin! - indul meg felém, hátrálok pár lépést.
- Ha a közelembe mersz jönni, én magam tépem ki, aprítom fel és etetem meg veled. - jelentem ki, a szemeim izzani kezdenek, még sose éreztem ilyet. - Dögölj meg!
Azzal hátat fordítottam az undorító alfának és hazáig sétáltam.

Valamiért annyira nem rázott meg a szakítás, de egyre rosszabbul lettem. A reggeli rosszullétek kezdtek egésznaposak lenni, ahogy a kívánósság, plusz egy alfát akartam magam mellett tudni.
Mindez annyira rosszkor jött, hogy a szüleim is észrevették, hogy baj van és már-már az orvoshoz akartak vinni, de nem hagytam.

Aztán az egyik nap, amikor a diplomámért voltam, anyu és apu a konyhában várt, előttük a terhességi teszt és az ultrahang fotó. Hirtelen öntött le a víz és csak álltam a tekinteteket.
- Mit jelentsen ez Jimin? - kérdezi anya, de válaszolni nem tudok, mert apa azonnal elkezdte a magáét. Az érzés, hogy veszélyeztetve vagyok és a kicsi is, annyira kifordított magamból, hogy visszavágtam apámnak, amiből az lett, hogy kitagadott és szedhettem a csomagjaimat.

Tudtam, hogy eljön az a pillanat, amikor nem lesznek ott nekem a szüleim, de nem hittem volna, hogy a terhes fiúkat elküldik otthonról, boldoguljon, ahogy tud.
Taehyunghoz mentem és elmondtam mindent, ami otthon történt. A családja olyan számomra, mintha a második család lenne, így nem volt kérdés, hogy maradhatok-e velük vagy sem. Egy bökkenő volt, hogy Tae béta lévén, nem tudott olyan biztonságérzetet nyújtani nekem, mint egy alfa.