Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

17.

Ahogy sejtettem, másnap Namjoon vitt be az ügynökséghez. Kang hyunghoz nem kísért el, mert még mindig a cikken dolgoznak, hogy leszedethessék. Annyit megtudtam, hogy egyenlőre nem reagált az ügynökség a cikkre és az apám szavaira. Ismerem annyira Kang hyungot, hogy először az előadóit hallgatja meg és utána cselekszik ez ügyben.

Az üvegajtón belépek és becsukom magam után.
- Kang hyung, rég találkoztunk! - mondom mosolyogva és üdvözlöm hyungomat.
- Jimin, örülök, hogy épségben látlak. - helyel kínál, én pedig leülök. Mankómat a fotelnek támasztom, úgy látszik egy picit lenyugodott tegnap óta. - Nem szeretnélek sokáig nélkülözni.
- Még két hét és teljes erővel vetem bele magam a melóba. - mondom mosolyogva.
- Na de, mesélj a szülődről. - tér is rá a lényegre. Kang hyung nem tudja, hogy miért is nincsenek az életemben a szüleim, igyekeztem nem sok emberrel megosztani a dolgokat, mert nem akartam, hogy sajnáljanak.
De most szükség törvényt bont, így kénytelen vagyok kinyitni a számat és dalolni ez ügyben.

Mindent elmondok, amiről tudnia kell és mikor végzek feszülten figyelem őt, miképp fog reagálni rá.
- Huh, hát kemény évek vannak a hátad mögött, ahogy a cég mögött is - kezdi Kang. - De nem fordítunk neked hátat. Tudod jól, hogy nem, mert neked köszönhetünk mindent.
- Nem igaz. - rázom meg a fejem.
- De igen. - néz a szemeimbe Kang hyung. - Ha nem fedez fel Namjoon, akkor ma nem ülnék itt. Épp ezért is állunk mögötted Jimin.
- Mit fogunk tenni? - kérdezek rá.
- Nos - összefonja maga előtt a karjait. - Az ügynökség nyilatkozatot fog írni, hogy mindaz, ami a cikkben elhangzott csak negatív színben akartak feltűntetni. A cég és az itt dolgozók tudják, ahogy a rajongóid is mennyire szerethető ember vagy. Lesz, aki elpártol mellőled, de te tovább küzdesz.
- Ez így van! - helyeselek. - Még valami, egy sajtó tájékoztatót is kellene tartani. Tudod a megjelenő album.
- Igen, tudom, de azt csak akkor, amikor már tudunk időpontot mondani. - magyarázza Kang hyung. - Addig muszáj belehúznod Jimin. Az albumra van két hónapod, jövőhéten már el kellene kezdeni a fotózást is.
- Az rendben lesz. - mondom. - De csak a fotózást vállalom jövő héten, utána feléneklem a dalokat és videóklippet is forgathatunk.
- És lesz koreód is - jut eszébe főnökömnek. - Egész ütős, de két hét múlva láthatod csak.
- Ha kiüti a negatív dolgokat, akkor nem számít - legyintek. - A lényeg, hogy a rajongóknak tetszedjen.
- Így van. - helyesel. - MiCha hogy van?
- Nő, mint a gomba. - válaszolok megenyhülve és megmutatom hyungomnak a legfrissebb képet MiCháról. Utoljára akkor látta, mikor két éves volt és behoztam az egyik nap magammal, mert felvigyázó hiányban voltam.

Még váltunk pár szót a munkáról és magára hagyom Kang hyungot, hiszen neki is munka van, ahogy nekem is az lesz két hét múlva. Valahogy várom, hogy ismét dolgozhassak.

***

Az ügynökség reagáltása nagy port kavart és sokan erről csámcsogtak, de nem ezzel foglalkoztam, hiszen nekem megvolt a dolgom. A fotózás hamar lement, igaz magammal vittem MiChát és Jungkookot, mert nem hagyhattam őket otthon. Természetesen a kamera túlsó feléről figyeltek, bár Jungkook nagyon nehezen tudott a farkasán uralkodni, a lunám persze válaszolt neki és ismét az ágyban kötöttünk ki a hét minden napján. Szerinte nagyon jól állt az a hálós atléta trikó, amit rám adtak.

A feléneklés is egész jól ment, igaz voltak számok, amiket többször kellett felvenni, hogy a legjobb lehessen, de kész lettünk ezzel is. A videóklippet egy hónappal később vették fel. Egy erdős helyen voltam. A története a videónak annyi, hogy a földöm fekszem, az eget bámulom, majd felállok és futok jó sokáig, majd a közeli tóba ugrok menekvés képpen. A videó utolsó képkockái pedig annyi volt, hogy az ágyban riadok fel, amikor beugrom a tóba. Mintha álmodtam volna az egészet, de nagyon jól megvágták.

A sajtótájékoztató a hivatalos megjelenés előtt két héttel került sorra. A teremben már jelen voltak az újságírók. Namjoon végig a fal mellett állt, míg én az kis közönség előtt ültem egy asztal mögött, mikrofonnal előttem. Pár üres lap hevert előttem, egy víz állt a bal kezem mellett és a tollamat forgattva vártam az első kérdést, miután elmondtam a részleteket az albummal kapcsolatban.
- Miért kapta az album a Past címet? - teszi fel a kérdést egy kellemes női hang.
- A múltam fájdalmait írtam meg a szövegek által. - válaszolom. - A múlt hozzá tartozik az emberekhez, ezért is kapta a Past címet az album.
- Miért döntött a rockos dallam felé? - kérdezi egy másik riporter.
- Ezek dühös számok és jobban passzolnak ehhez a hanghordozáshoz, mint a szokásos balladaihoz. - magyarázom. - Ha az utóbbit választom, inkább szomorúbb hatást érek el vele, ami nem a célom. Ilyenkor az ember nem csak szomorkodik, hanem tombolni is akar.
- Ahogy sejtem az egyik érzés a düh, mi szerepel még magában?
- Inkább mi volt bennem. - javítom ki a riportert. - Amikor a számokat írtam dühös voltam, csalódott és elveszett. Ezeket formáltam át.
- Azt már biztosra vehetjük, hogy nem a kislánya inspirálta a számokat. Ki volt hát a forrás? - kérdeznek rá, én pedig egy picit megfeszülök. A toll mozgatását is abbahagyom, sose jegyzetelek ilyenkor.
- Más kérdést kérek. - hagyom válasz nélkül a kérdést, ezt senki orrára nem szeretném kötni. Volt egy kiváltó személy, aki előhozta belőlem ezeket az érzéseket, de voltak olyanok is, akik ezeket elültették bennem. Az előbbi az életem része.
- Pár hónappal ezelőtt az apja nyilatkozott az egyik lapnak, mit gondol róla? - teszi fel a kérdést az első sorban ülő férfi, aki pont velem szemben van.
- A környezetem és a rajongóim tudják milyen ember vagyok - magyarázom. - bennük nem kételkedek. De érdemes megválógatni, hogy miket olvasnak, mert sok az olyan hírlap, ahol több a szenny.
A válaszom után néma csend keletkezett, ami nem zavart. Pár perc múlva azonban visszatértünk az albumhoz és válaszolgattam a kérdésekre, amiket feltettek.

Namjonnal mögöttem hagytam el a termet a vizemet szorongatva. Mikor kiléptünk, majdnem az egészet elfogyasztottam, ami jól is esett.
- Jó voltál Jimin. - dícsér meg menendzserem. - Egyre ügyesebben kezeled az ilyen sajtótájékoztatókat. Egy spoilert sem adtál a piócáknak.
- Igyekeztem mindent megtenni. - mondom mosolyogva. - Menjünk, mielőtt kijönnek.
- Fel kell mennünk az irodába. - mondja Namjoon. - Le kell hoznom a szerződést, amit Yoongi menendzserének adok át holnap.
- Akkor végleges a duett? - kérdezem felcsillanó szemekkel.
- Természetesen. - mosolyodik el Namjoon. - De az a Past után fog megjelenni.
- Tudom, de már nagyon várom. - lépegetek boldogan Namjoon mellett. - Úgy érzem magam, mintha cukorkát adtak volna nekem most!
- Úgy is viselkedsz. - neveti el magát Namjoon. Ritkán hallom nevetni, de örülök, az ilyen pillanatoknak, főleg munka alatt.