Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

9.

A lázam utáni héten hírt kaptam a betétdaltról. Nagyon tetszett a rendezőnek, aki egy drámát forgat és megkért rá. Eldícsekedett velem, hogy nem hiába kérte meg a legjobbat, én pesig fogadtam a dícséretet, mást nem tehettem.
A vezetőség elfogadta a dalszövegeimet is és az ötödik albumom a Past címen fog megjelenni a késő tavasszal. Addig felvesszük a dalokat és a videóklippet, meg a fotózás is le fog járni. És a díjátadók sem fognak közbeszólni az előkészületek alatt.
Két hét múlva fog megjelenni a betétdal is, ami végre megkapta a címét, eddig Hate dalnak hívtam, de mostmár a Won't you leave me címen fog futni.

Péntek este, a többiek, mint mindig jelen voltak a lakásban, közöttük Jungkook is. Hely híján a földön foglalt helyet, nem messze melletem. A keze érintette a lábfejemet.
MiCha az ölembe hajtott fejjel aludt, míg mi beszélgettünk a mindennapokról és a kész dalról, amit többször végighallgattak.
- Hát ez eszméletlen! - mondja Felix. - A magas hangok mennek neked!
- Köszi. - mosolyodom el egy picit. - Nem hittem volna, hogy az utolsó próbálkozás lesz a befutó!
- Sosem kell feladni, vagy elbuksz. - mondja Choi, a poharáért nyúl, amiben víz van. Ma autóval jött. A mondata megragadt bennem, eddig én sem adtam fel, miért tenném meg most?

Fontolgattam, hogy egy ideig, amíg MiCha elég nagy nem lesz hiátusra megyek, de nem akarok beleavatkozni az új album előkészületei miatt sem ezzel. Plusz, szeretem is ezt csinálni. Az életemmé vált.
- Jimin? - zökkent ki Jungkook, aggódik a farkasa. Egy ideje érzem rajta, hiába, a kötelékünk érezteti egymással.
- Jól vagyok. - suttogom és hajába túrok finoman. Ez az első eset, hogy a hajával foglalkozok, meg is lepődök, hogy ennyire puha. - Azta! - suttogom, többször végigfuttatom ujjaimat tincsei között. Mint a puha takaró!

Mielőtt útjukra engedhettem volna a barátaimat, megkértek, hogy feltétlenül küldem el a számot nekik, így tízenöt perc ezzel is telt el. Mivel Jungkook aggódik értem, tovább szokott maradni, ami már nem zavarja a társaságot. Ezért pedig hálás vagyok. És elhatároztam valamit, szeretném megosztani vele a történteket. Meg akarok benne bízni és ez másképp nem megy.

MiChát az ágyába fektettem és egy puszi után magára hagytam, hogy aludni tudjon. A hétvégém szabad sok idő után először, így nem bántam, hogy tovább maradt mindenki. Jungkook a nappaliban pakolászik, a poharakat szedi össze.
Kiveszem a kezéből a poharakat és lerakom az asztalra, majd lehúzom őt a kanapére. Fenyő illata felerősödik, hogy megnyugtasson. Mélyeket lélegzek illatából, míg ujjaimmal babrálok.
- Látom, hogy akarsz mondani valamit, de ne idegeskedj - teszi rá nagy mancsát az enyémre. - Van köze a múltkorihoz?
- Igen, van. - válaszolom. - Még aznap beszéltem SeokJin hyunggal és jött a szokásos védelmező szöveggel és rávilágított valamire. Van pár dolog, amiről nem tudsz.
- Igen?
- Ezt szeretném elmondani neked. - nézek szemeibe, félek, hogy mit fog reagálni rá. Félek, ismét egyedül maradni. Lunám félelmében remeg, Jungkook védelmezően ölel át. Nem siettet. - Igazából 17 évesen estem teherbe az exemtől. - kezdek bele. - Alig volt hátra egy kevés a suliból. Érettségi után vettem a tesztet és pozitív lett. Egy keveset vártam, hogy elmondhassan annak az idióta seggfejnek...
- Jimin, csak halkan. - figyelmeztet Jungkook, félbeszakítva engem, egy nagyot sóhajtok.
- Kész voltam elmondani neki és megosztani a hírt, de ő aznap közölte velem, vagyis kikövetkeztettem, hogy megcsalt. - feszülök meg egy kicsit, az alfa közelebb húz magához és jobban szabadjára engedi fenyő illatát. - Nem mondtam el neki MiChát, nem érdemelte meg, hogy tudjon róla!
- Jól van Jimin - suttogja, karomat cirógatja ujjbegyeivel, meleg volt. - Megértem a döntésedet.
- Köszönöm - mondom hálásan. - De nincs vége. Emlékszel arra, hogy említettem volna a szüleimet, MiCha nagyszüleit?
- Sose említetted. - rázza meg a fejét.
- Majdnem két hónapos terhes voltam, amikor megtudták. - mondom. - Apa kiakadt, én pedig ugyan úgy, mint az exemnél megvédtem magam. Fellépek az alfákkal szemben, te is tapasztaltad, nem rettenek meg tőletek. - szemeibe nézek. - A szüleim kitagadtak. Ha nem jöttem volna el otthonról, akkor el is veszthettem volna MiChát apa miatt. Követelte, hogy vetessem el!
- Oh, Jimin! - húz magához, mellkasához bújok és kiadom a több éves felgyülemlet könnyeimet. Sok sérelem ért az évek alatt, de csak nyeltem és nyeltem. Senkivel nem osztottam meg ezt a felem, mostanáig.

Ahogy a könnyeim apadni látszódtak elhúzódtam Jungkooktól.
- Taehyung - szaggatottan lélegzek. - Taehyung és a családja befogadott engem és velük voltam MiCha születésének harmadik hónapjáig. Terhesség alatt kezdtem dolgozni a Csillagfényben, onnan vannak a barátok. Végigkövették MiCha minden pillanatát és kisegítettek minden alkalommal, ahogy most is.
- És Namjoon?
- Őt a bárban ismertem meg, felfedezett, mikor dolgoztam az egyik éjjel. - magyarázom. - Az igazsággal kezdtem és itt vagyok.
- Köszönöm, hogy elmondtad. - homlokomra csókol hosszan, amitől összeugrik a gyomrom. - Az az ember az első volt neked?
- Igen. - válaszolom félénken. - Nem voltam utána senkivel.
- Jimin, szeretném tisztázni, hogy nem erőltetek semmit, ha készen állsz rá megtörténik.
- Biztos? - kérdezek rá. - Mi van akkor, ha nem vagyok olyan jó és nem kellek már? Még egyszer nem tudom megcsinálni és összeszedni magam!
- Ne lovald bele ennyire magad - fog rá kezemre, ugyanis elkezdtem hadonászni. - Bízz bennem egy kicsit.
- Igyekszem bízni, de nehéz, ha kicsesztek velem! - csattannék fel jobban, de MiCha alszik.
- Kezdjük kicsiben, jó? - kérdezi.
- Jó, de hogy?
- Azon, majd én gondolkodok Jimin. - ölel még jobban magához.
Egy kicsit megnyugtatott ugyan, de nem teljesem. Még mindig bennem van a kétség, hogy nem fog működni és vége lesz.

Csendességünket léptek zajai szakítják meg. Háttal ülök az ajtónak, így félig hátrafordulok, de tudom ki tipeg hozzánk. MiCha jelenik meg kissé borzosan, csík szemekkel, miközben a kutya fülét fogva topog hozzánk.
- Gyere Mimi. - az utolsó pár lépésnél felveszem őt. Bekuckózik kettőnk közé.
- Ti vagytok a legaranyosabbak! - suttogja Jungkook, MiCha szemeit lehunyva szundikál vissza, én pedig Jungkook ajkaira csókolok röviden.
- Apa, összenyomsz. - panaszkodik MiCha.
- Vigyázok rád. - suttogom a kicsi lánynak, MiCha Jungkookhoz bújik, biztos az alfa melegje miatt. Alapból magasabb a testhőmérsékletük, mint az omegáknak.
- Jungkook is? - kérdezi félálomban, az alfára pillantok óvatosan.
- Vigyázok én is rád. - válaszol helyettem Jungkook, kiengedem lassan a benntartott levegőmet.
- Meg apára is?
- Apára is vigyázok. - bólogat az alfa a kislánynak.
- Aludhatok veled és apával? - kérdezi a kutyát forgatva.
- Ha apa megengedi, akkor igen. - olyan türelemmel válaszol Jungkook, megmelengeti a szívemet.
- Apa?
- Legyen Mimi. - egyezek bele, úgy is kiharcolná. Mindig kiharcolja az akaratát. - Van egy pár nagyobb ruhadarab, azt kölcsön tudom adni.
- Azt megköszönném.

Míg Jungkooknak keresek elő tiszta és nagyobb ruhákat, addig MiCha az ölében üldögél és igyekszik ébren maradni, de nehezen megy neki. Aztán cserélünk. MiChával a hálószobába megyek, csak az én ágyam elég nagy, hogy elférjünk hárman is benne. Berakom középre kislányomat és várom, hogy bóbiskoljon el legalább, de nem akar Jungkook nélkül aludni.
Amint kész van az alfa a tusolással, helyet cserélek vele. A fürdőszobában az ő illatával van tele, ami sokkal jobbam vonz. Lunám is érzékeli illatját, mintha a farkasa direkt hagyott volna nyomot.

Kicsit hosszabban tusoltam, mint az alfa. Az illatunk keveredett bőségesen. A hálóba sétáltam halkan. Jól gondoltam, MiCha már aludt és Jungkooknak sem kellett sok hátra, hogy az álmok mezején talalja magát. Igaz a kislány középen volt, de Jungkook arráb helyezte óvatosan, hogy ne ébredjen meg. Kettőjük közé mászok be az ágyba.
- Itt vagyok. - suttogom, Jungkook azonnal lehúz magához és csókba hív. Nagyon rövid csók volt, de nem bántam, hiszen annál tartalmasabb. - Jó éjszakát!
- Jó éjt Jimin! - suttogja, háttal fordulok neki, hogy szem előtt tarthassam MiChát. Óvatosan ölelem magamhoz, lányom, pedig szinte azonnal hozzám bújik.
Jungkook hátulról ölel át derekamnál fogva és nyakhajlatomba fúrja az arcát. Még jó ideig ébren vagyok, de aztán az álom átveszi felettem az uralmat és elalszom.