Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

35.

~ 3 évvel később~

Alig két hónapja adtam ki az új számokkal tele albumot, amikor egy újabb felkérést kaptam egy ideiglenes banda megalakulására, amiben benne vagyok én is.
Imádom a munkámat, de leginkább a vezetőségben tevékenykedek, néha, amikor hiányoznak a rajongók, akkor visszatérek.
De elsőként a család a fontos.

MiSoo szépen fejlődik, egyáltalán nem látszik vagy érződik rajta, hogy koraszülőtt, sőt néha túl is telejsít a kortársaihoz képet.
MiCha pedig dacol. Abban a korszakban van, amikor nem fogadna szót nekünk, de muszáj. Az iskola neki nagyon nagy kihívást jelentett, meg kellett tanulja, hogyan tanuljon, de mostmár nincs vele gond.
Anya és apa, minden hétvégén átjön, hogy az unokákkal legyenek, de mikor kicsit elegünk van a szülősködésből, náluk töltik a hétvégét. És szent a béke közöttünk.
Jungkook... hát igen. Ennél szerelmesebb nem is lehetnék bele, de ő is az. Néha meglep egy aprósággal, vagy besegít a lányokkal, ha nagyon fáradt vagyok. Első osztályú apuka, aki imádja a lányait.

Namjoon és SeokJin is jól elvan a már két gyerekükkel. SeokJin hyung, egy éve jelentette be, hogy ismét terhes, Namjoont úgy kellett felkaparni a földről.
Egy fiú, HyunSu és egy kislány, HyunAe. Namjoon nagyon boldog, de mikor vele vannak a gyerekek, akkor kapkodik rendesen, sokszor nem tudja mit kéne tegyen, épp ezért képes naponta felhívni, hogy hogyan kell pelenkázni. Pedig egy ideje apuka.

***

Egy ideje, vagyis egy hónapja, hogy érzékeltem magamon a tüneteket. Titokban el is mentem az omegspecialistához, aki bitosított engem és felírt vitaminokat.
A munkahelyen is titokban intéztem el a papírokat, amiről Jungkook nem tud semmit. Meg akarom lepni.

A meglepetés, hogy ismét terhes vagyok. Nagyon nehéz visszafognom magam, de szerencsére a reggeli rosszullét nem kerülget. Ez eddig a legjobb terhességem, de nem merem elkiálltani.
Jungkook egy ideje nyúzott, hogy szeretne egy kisfiút, őszintén, én is, de sose mondtam neki. Egy, mert érezte a lunámon. Kettő, a lányok miatt. Felborítaná őket rendesen, hogy fiú testvérük lenne, de titkon remélem, hogy fiú lesz.

A mai napi ultrahang után visszamentem dolgozni, bár Kang hyung mondta, hogy nem kötelességem. Persze, ellenkeztem azonnal, hiszen Jungkook észrevenné, ha hamarabb vagyok otthon, mint ő.
Hazafelé beugrottam pár dologért a vacsorához. Rákaptam nagyon a főzésre.
Már az ajtóban hallottam a jókedvű síkoltásokat és Jungkook jellegzetes nevetését.
- Sziasztok! -kiálltom el magam, amint belépek az ajtón. MiSoo fut felém síkoltozva és apja utánna. - Mi történik itt?
- Fogd meg! - liheg Jungkook előttem, de hagyom MiSoot elfutni. Az alfa megcsókol. - Üdv itthon!
- Szia! - mosolygok fel rá. - Kapok választ a kérdésemre?
- Fogócskáztunk, de meglépett a kismanó! - csóválja a fejét Jungkook mosolyogva.
- Van ilyen. - kuncogom el magam. - Fitten tartanak téged.
- A főztöd mellett nem is csodálkoznék, ha eltunyulnék.
- Annyira jó? - kérdezek rá.
- Isteni! Még anyuét is túlteszi! - jelenti ki.
- Ez az isteni szakács, ma lasagnet csinál. Megfelelő lesz? - kérdezek rá.
- Igen. - bólogat Jungkook, majd magamra is hagy, hogy elkaphassa MiChát.
Nevetve megyek be a konyhába és látok neki a vacsorának.

A vacsi nagy sikert aratott, annyira, hogy mind a hárman kértek még. Szinte ki is nyalták az edényt, amibe csináltam, ez pedig nekem nagyon jól esett.
Míg Jungkook megfürdette a lányokat, amit olykor az ajtóból figyeltem, addig rendet raktam nagyjából. Reggel úgy is hasonló káosz keletkezik, de az már a holnap dala.
Segítettem hajat szárítani MiSoonak, aki nehezen tűrte a meleget, mire végeztünk egy kisebb hisztit is lenyomott, de MiCha támogató testvérként fogta a kezét, míg Jungkook törölgette a nagyobbat.

Közös szobájukba sétáltunk és míg elhelyezkedtek, elővettem a hercegnős meséskönyvet. Jungkook melléjük ült és próbált rendet tenni közöttük, majd olvasni kezdtem.
A mese végére a két kislány elaludt, Jungkook pedig elbóbiskolt. Délután nagyon le tudják szívni az energiát a lányok.
- Alfám, menjünk át a mi ágyunkba. - suttogom neki és egy csókot nyomok orrára.
- Megyek. - nyújtózkodik egy kicsit, majd átölel derekamnál és úgy totyogunk el a hálóig.
Átöltözöm, de Jungkook csak leveszi a ruháit és bebújik az ágyba.
- Meg se vársz? - kérdezem egy kicsit panaszosan.
- Siess. - mondja, megcsóválom a fejem és bebújok mellé.
Hasára fekszik, míg én a takaró alatt a derekát cirógatom altatásképpen. Felém fordul és a szemeimbe néz.
- Van egy hírem. - mondom neki.
- Ugye nem egy újabb comeback? - kérdezi, olyankor mindig ideges. Nemlegesen rázom meg a fejem.
- Ez olyan hír, ami érinti a családot. - elveszem kezem derekáról és az éjjeliszekrényre rakott ultrahang képet felé mutatom.
Jungkook elveszi a fotót és megvizsgálja, de túl álmos, hogy leessen neki.
- Jungkook, terhes vagyok. - mondom el a lényeget.
- Egy újabb gyerek? - kérdezi, látom és érzem, hogy kezd felébredni. Farkasa is izgatott lesz.
- Azt hittem, hogy észrevetted. Ilyenkor más az illatom is. - mondom csodálkozva.
- Éreztem, hogy kicsit édesebb az illatod.
- Nem örülsz? - kérdezem egy picit szomorúan.
- Dehogy nem! - ül fel azonnal. - Még meg kell emésszem, MiCha és MiSoo is örülni fog, de még tartsuk titokba előttük.
- Úgy lesz. - bólogatok egy kicsit.
- Nehezen fogod vissza magad, igaz? - kérdezi és szemei azonnal átváltanak kékké.
- Igen, nagyon nehéz. - bólogatok egy kicsikét, Jungkook fölém magasodik. Azonnal átölelem a nyakát és elmosolyodok.

Ha megkérdezik, hogy megbántam-e, hogy MiCha házzasságon kívül születik, a válaszom nem. Mert minden ezzel keződött.
Ha nincs a kislányom, ki tudja, hogyan végződhetett volna az első randink Jungkookkal. Az is lehet külön utakon folytatnánk, vagy együtt maradnánk, de nem szeretné úgy MiChát, ahogy MiSoot.
Az, hogy a harmadik babát várjuk, még jobban bizonyítja azt, mennyire oda vagyunk egymásért.
Ezen pedig senki nem változtathat, hiszen ők az otthonom és remélem, hogy számukra is én.

THE END

Sziasztok!
Ezzel a résszel szeretném lezárni Jimin és Jungkook történetét. Igaz, még lehetne tovább is írni, de úgy gondolom, hogy kell valamit a képzeletre is bízni 😌
Mindig azt a munkámat szeretem, amit írok, de ez a könyv valahogy jobban a szívemhez áll, de ez nem csak rám igaz.

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, nagyon jól esik, ahogy várjátok a részeket. Az építő kommenteket is figyelembe veszem, abból tanulok is 😁

Köszönöm, hogy ennyire szeretitek/szerettétek ezt a könyvet!
Igyekszem minél hamarabb hozni a következőt!

Bye,bye~