Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

4.

Meglepő volt az, amikor Jungkook a csók utáni ötödik percben megszólalt, miután jött egy újabb üzenet. Valamennyire megnyugtató volt, de azért a feszültség ismét megtalált engem.
Ezt Jungkook a beszélgetéssel akarta kompenzálni, ami valljuk be valamennyire sikerült is. Bár fogalmam sem volt, hogy miért is készteti magát erre, de a beszélőkéje minden esettre megindult.

A dugónak hála azonban nem egy óra volt az út, hanem majdnem három. Így mire a kórházhoz értünk, már végeztek is a vizsgálatokkal. Természetesen, mint aggódó apuka végigrohantam volna az egész kórházon, ha Jungkook nem lenne annyira nyugodt, hogy érdeklődjön a kislányom iránt a recepciós pultnál.
Megnyugtatott, hogy velem van és segít, de egyúttal ismét feszült kezdtem lenni. Lunám is hangot hallatott bennem, ameddig nem tudom és látom, hogy a kicsi rendben van, addig nem nyugodhatok meg. Az aggódásom miatt két nővér rám is szólt, hogy vegyek vissza az illatomból, de azt könnyű mondani ilyen helyzetbe. És, ami a legjobban aggasztott, az az, hogy Jungkook jött velem a terembe. MiCha eddig nem látott mellettem egy alfát, főleg nem olyat, akit ő nem ismer. Félek, hogy kötődés alakulna ki és akkor már nem csak én sérülök.

Megtaláltuk, az ügyeleten az egyik ágyban feküdt, míg SeokJinnek magyarázott, hogyan érezte magát a mai napon.
Amikor megláttam, azonnal odarohantam hozzá, könnyeim útnak indultak, gyengéden öleltem magamhoz a kicsi MiChát. Lunám is sírva fakadt volna a legszívesebben, megkönnyebbült, ahogy érezhette a kicsi lányt.
- Apa, nyomod a kezem! - panaszkodik, én pedig elengedem őt és a lehető legtüzetesebben vizsgálom meg minden porcikáját, változás után kutatva.
- Jól vagy? Nem esett nagyobb bajod? Mi történt? - hadarom a kérdéseimet, MiCha eléggé nehezen tűri a vizsgálgatásomat.
- Jól van. - mondja Namjoon mögöttem. - Nemrég hozták az allergia tesztjét - nyújt át egy lapot, mire megtörlöm a szemeimet és átfutom a sorokat. Az eperre allergiás a legjobban, én nem szeretem, de terhessék alatt azt kívántam a leginkább. De jelen van még a mogyoró és a fahéj is, ami meglepett. Ezeket nem is ettem, plusz egyikre sem vagyok allergiás, ezt biztosan MinSeoktól örökölte. - Az epres palacsinta volt a lúdas. Már semmi baja, de az orvos mindenképpen meg akart várni téged, mert te vagy az apukája.
- Rendben. - bólogatok egy kicsikét és leülök az ágyra, nem messze MiChától.
- Apa, ki a bácsi? - kérdezi MiCha Jungkookra mutatva, most veszem észre, hogy a jobb kezében egy plüsskutyát szorongat. Jaj, Namjoon.
- Ő Jungkook. - válaszolom. - Az egyik barátom.
- Olyan, mint Felix oppa?
Jungkookra nézek.
- Igen, olyan, mint Felix oppa. - bólogatok a kislánynak. - Jungkook, ő itt a szemem fénye, Park MiCha!
- Szia Jungkook! - integet félénken a kislány.
- Szia MiCha! Apától tudom, hogy kalandos napod volt. - jön közelebb az ágyhoz randipartnerem. - Tudod, megijesztetted apát.
- Nem direkt volt. - rázza meg a fejét kislányom. - A doktor bácsi azt mondta, hogy nem szabad több epret egyek. Apa sem eszik epret, mert rosszul lesz tőle.
- És szomorú vagy, hogy nem ehetsz epret? - kérdezi Jungkook.
- Nem. - válaszolja MiCha. - Az eper rossz, bántja a torkomat és a szememet.
- Ha látok epret leszídom, hogy hagyjanak békén, jó? - kérdezi, míg a kislánnyal egy szemmagasságba nem kerül. Elkuncogom magam. - Milyen állatod van neked?
- Jimin, velem jönnél? - kérdezi Namjoon, mire szó nélkül követem őt a folyósóra. Pár nővér halad el mellettünk és egy orvos is felénk közeledik. MiCha orvosa volt az. Elmondta, hogy mire kell vigyázzak, amikor étkezik és jobb szólni a napiba is, jobb nem kockáztatni. És mielőtt elmegyünk kérjem el a receptet, amivel ki tudjuk venni a gyógyszert, ha esetleg bekövetkezne az eset.

Amint az orvos magunkra hagy, nagyot sóhajtok és a falnak dőlök.
- Nem kellett volna idehozd az alfát - szólal meg Namjoon, már vártam a kioktatását. Semmi kedvem ehhez.
- Ő hozott el. - mondom semlegesen. - Türd meg, ameddig itt van velünk.
- Bűzlesz a fenyő illatától. - takarja el az orrát, nem kedveli, ez nem jelent jót az alfára nézve, bár Namjoon eddig senkit nem kedvelt.
- Per pillanat, a fenyő illata nyugtatott meg engem. - nézek rá Namjoonra. - Ha nem lenne nyugtató hatással rám, rég lekoptattam volna, de van benne valami.
- Jimin, csak arra kérlek ne kövesd el ugyanazt a hibát másodjára. - tanácsolja.
- Nem fogom, már nem vagyok naiv gyerek. - dünnyögöm és visszamegyek a terembe, ahol a három ember nevetnek valamin. MiCha olyan ropogósan kacag, mint mikor Choi-al játszanak és valami hülyeséget mond.
A látvány megmosolyogtatott, de gyorsan megrázom a fejem, nem szabad belegondolnom jobban a dologba.
- Beszéltél az orvossal? - kérdezi SeokJin.
- Igen. - bólintok egy aprót és elveszem MiCha dzsekijét a székről. - Mehetünk haza!
- Wiiiii! - kiáltja kislányom és lepattan az ágyról. Ráadom a kabátját. - Apa Jungkook hazavihet minket?
- Hát... - gondolkodom el. - Ez Jungkookon múlik.
- Nem lenne jobb... - szólal meg Namjoon, de SeokJin elhallgattatja.
- Szerintem Jungkook nem bánja, ha hazavihet benneteket, igaz? - néz kedvesem rá SeokJin és Namjoon felé fordul. - Én vezetek haza és semmi vita! - szól rá párjára SeokJin. -  Vigyázzatok magatokra! És Jungkook, ha nem vigyázol erre a két tüneményre, megtalállak!
- Értettem. - rökönyödik meg egy pillanatra az alfa. - Akkor velem utaztok.
- Ez az! - kiállt fel MiCha és előre szalad.
- Baszki, siess Namjoonék után, kelleni fog az ülés MiChának! - nézek Jungkookra. - Addig elintézem a papírokat!

Jungkook a házaspár után siet az ülésért, én pedig MiChával a hátamon, mert felvetette magát a kisasszony, kitöltök pár papírt és aláírom pár helyen, amiért kiengedik. A plüsskutya a jobb vállamon lóg, MiCha pedig a nyakamba bújva szuszog kicsiket. Szerintem elaludt.
- Megvan az ülés - halkítja le hangját Jungkook, amikor meglátja az alvó kislányt. - Elaludt. Szabad neki ilyenkor?
- Köszönöm. - nézek rá hálásan. - Most szabad, így is mire hazaérek vele elaludna. Köszönöm, hogy hazaviszel minket.
- Semmiség. - legyint. - Figyelj, nem értek a gyerek cuccokhoz, hogy kell ezt beszerelni?
- Csak felrakod hátul és a középső övvel megkötöd lent. - magyarázom. - Amikor pedig benne van az ülésben, akkor bekötöm én. De segítened kell levenni a hátamról.

Az autóhoz sétáltunk, Jungkook az én magyarázásomat hallgatva nagy nehezen bekötötte az ülést, majd levette MiChát a hátamról. Úgy tartotta, mintha egy élettelen baba lenne. Szegény lánynak a blúza ki is jött, dereka csupasz volt. Gyorsan megfordultam, majd átvéve tőle, megigazítottam ruháját, beraktam az ülésbe és bekötöttem. A plüsskutyát odaraktam az ölébe, őrizze a kislány álmait csak nyugodtan.
- Kész is! - egyenesedek fel. Jungkook alig egy lépésre áll tőlem és mosolyog, aranyos a mosolya. - Mi az?
- Odaadóbb vagy, mint gondoltam. - mondja, kérdőn nézek rá. - Nagyon szeretheted MiChát.
- Nem szerethetem, hanem szeretem és imádom. Ő az én kislányom és a világ végére is elmennék érte! - jelentem ki.
- Azt láttam. - mondja, majd int, hogy szálljak be. Egy szó nélkül szállok be az autóba és kötöm be magam.
- Ha több gyermeked lenne, őket is ennyire szeretnéd? - kérdezi meg, miközben elindítja az autót és állít valamit, kicsit kihűlt az autó.
- Igen. - válaszolom habozás nélkül. - Ők is olyan fontosak lennének, ahogy MiCha.
- Kivételt tennél közöttük?
- Nem, de miért kérdezel ilyeneket? - nézek rá értetlenül.
- Csak érdekel, hogy vélekedsz erről. - válaszolja.
- Tudod, te most újnak számítasz az életébe - fordulok a kislány felé, ő is megejti a mozdulatsort. - Még kicsi, ha kötődni kezd, akkor nagyon és azt a köteléket nem tudod elvágni. - felé fordulok, pár centire vagyunk egymástól, vissza kell fognom magam. - Megnevettetted, már kötődik. Ha csak egyetlen alkalom volt a randi, nem bánom, de az ő érdekében, délutánonként, amikor az időd engedi gyere el hozzá. Igaz, az otthonunk olyan szokott lenni, mint egy családi összejövetel, hangos, ételek minden mennyiségben és barátok, de ne riasszon meg.
- Meghívsz magatokhoz?
- Igen. - válaszolom. - De mielőtt jönnél, legalább írj egy üzenetet, hogy mikor.
- Jól van Jimin.