Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

15.

A páholyban élveztem a műsort, amit a többi idol is előadott e rövid idő alatt.
Átvehettem a legjobb szóló számért járó díjat, amit már-már könnyezve vettem át. Nem hittem volna, hogy a Velem ekkora hírnevet ér majd el, de a rajongóknak hála sikerült.
Már csak az év dala volt hátra. Azonban az egyik kedvenc csapatom lépett fel, mégpedig a BIG. Nagyon élveztem a végbemenő műsort, a táncot és a régebbi dalokat is.
Pár perc múlva azonban üdvözölhettem őket, mellettem foglaltak helyet. Ez így van, ha közbe fellépsz, cserélődnek melletted az emberek, kivéve, ha a szervezők ragaszkodnak az ülésrendhez.
- Lenyűgöző volt, igaz? - kérdezi az egyik műsorvezető, a rajongók sikongatva adnak visszajelzést.
- Azonban - kezdi Eun. - hátra van még egy nagyot fontos díj. Az év dala. Lássuk is a jelölteket!

A hatalmas led falon jelentek meg a videoklipp részletek és az előadók fényképei is utána. Hat jelölt volt összesen és én is ott voltam közöttük.
A hat kép hármasával helyezkedett el két sorban, a többi háttér arany színben pompázott és ott volt a jól ismert szobrocska, amit én még nem foghattam a kezemben. Mutató- és középsőujjamat összekulcsoltam, hogy szoríthassak magamnak.
- A nyertes pedig... - hallom a férfi hangot vízhangozva, hatásszünetet tartanak, amitől a falra tudnék mászni.
Ebben a pillanatban a mankóm hatalmas csattanással dől el. Lehajolok érte, hogy ne legyen útban senkinek.
- Az év dala nyertese...Park Jimin! - kiálltják el egyszerre, amitől egy picit ledöbbenek.
Körülöttem az idolok mind felállnak, míg én még mindig a mankómért nyúlok. Végül pedig felegyenesedek döbbenten.
Azonban valaki megveregeti a vállam és felállok, a mankóra támaszkodva sétálok a színpad felé, míg a To me megy körülöttem.
- Gratulálok! - mondja Eun mosolyogva és átnyújta a virágot, a műsorvezető társa pedig a díjat.
A mikrofon elé állok, de elhomályosul a látásom a könnyeimtől.
- Huh... - fújok egy nagyot a mikrofonba, hallok egy kis nevetést. Megtörlöm szemeimet zakóm ujjával. - Nincsenek szavak, hogy a kezemben tarthatom a díjat. - mondom leginkább a díjra nézve. - Nagyon, nagyon, nagyon hálás vagyok, hogy itt állhatok és átvehetem a díjat... - nagyot szippantok és ismét megtörlöm szemeimet. - Ezt a díjat a kislányomnak és a rajongóimnak ajánlom. Hisz nem csak én nyertem vele, hanem ti is! Nagyon szépen köszönöm!

Nagyon mélyen hajolok meg, majd a helyett, hogy visszasétálnék a páholyba, az ott várakozó emberek indulnak meg felém. Mindenki gratulál, amit nem győzök fogadni, míg a könnyeimet törülgetem.

***

A hotelben sikerült letusolnom, amennyire lehetett. Kivételesen Namjoonnal külön szobában vagyunk, így meg van a magam csendje. Már lement a live is a díjátadó után, amit itt csináltam a szobába. Többször elsírtam magam, de a kommenteket visszapörgetve utólag láttam, hogy ők is egy csomó sírós fejet küldtek.
Törölközővel a nyakamon dőlök végig az ágyon és tárcsázom az alfa számát. Kicsit későre jár, de szeretnék vele beszélgetni, hogy megnyugtathassam egy kicsit.
- Szia! - mosolyodom el, amikor fogadja a hívásomat.
- Szia! - Jungkook rekedt hangjától végigfut a hideg a hátamon és sikerült a nyugodt lunámat is izgalomba hoznia. - Hogy érzed magad?
- Fáradtan. - válaszolom, az alfa mellett őszinte lehetek. - De valahogy, mégis tettrekész vagyok.
- A lábad?
- Pihentetem, amennyit tudom. Csak a holnapi nap és vége. - mondom lágyan.
- Várunk haza Jimin.
- Sietek Jungkook, amennyire tudok. De szaladni nem fogok.
- Azt nem is várnám el tőled, még a másik lábadat is be kéne gipszeljék. - mély kuncogásától elolvadok.
Hosszan beszélgetünk egymással. Elmeséli, hogy mit csináltak MiChával nappal és azt is, hogy a pici lány a második szám után elaludt az ölében. Otthon szeretnék lenni már, a honvágy eluralkodik rajtam.

***

A következő díjátadó is sikeres volt. Ismét elnyertem a három kategória díjait, amelyeken jelöltek, ezek között ismét ott volt az év dala díj is. Igazából visszanézve a "beszédemet", csak a sírás látszik és az, hogy nagy nehezen kinyögök egy köszönömöt. Bár mindezt három perc alatt teszem meg, szóval biztos lesz belőle mém.
Kicsit izgatott voltam, amikor másnap reggelt Namjonnal az autóba szálltunk és haza tartottünk.
Az ügynökségem kényszerpihenőre küldött, ami ellen semmi kifogásom nincs.
Namjoon telefonja megszólalt, míg én elhúztam, hogy felvehesse. Ismeretlen szám volt, ami nagyon sokszor előfordul nála.
- Kim Namjoon vagyok, miben segíthetek? - kérdezi vezetés közbe, míg kihangosítom a készüléket.
- Jó napot! - az ismerős férfi hangtól összerezzenek. - Park Jihoon vagyok, Park Jimin apja, szeretnék a fiammal beszélni.
Namjoon kérdőn néz rám, én pedig azonnal rázni kezdem a fejem. Még az kéne, hogy a szüleim beleszóljanak az eddigi kialakított életembe és elvegyék MiChát tőlem. Simán kinézem apámból.
- Sajnálom, de kényszerpihenőn van. - mondja Namjoon hangjában ridegséggel.
- Egy telefonszámot kaphatnék? - kérdezi lemondóan.
- Nem adhatom meg. - válaszolja Namjoon. - Az idoljaink privát adatai titkosak, még a szülei sem kivételek.
Feszülten figyelem a telefon kijelzőjét, hogy vajon mit fog mondani az apám Namjoonnak. Az övet szorítom a kezeimmel és úgy bele vagyok süllyedve az ülésbe, mintha a menedékem lenne.
- Akkor átadná, hogy kerestem? - kérdezi reménykedve, felhúzott szemöldökkel nézek rá menendzseremre.
- Természetesen. - válaszolja, majd elköszönnek egymástól.
- Namjoon számot kell cserélj! - jelentem ki.
- Álljon meg a menet! - kezdi Namjoon. - Először is, fogd vissza a levenduládat, émelyítő tud lenni. Másodszor a számát le is tudom tiltani, de nem fogom. - jelenti ki.
- Miért?
- Mert az apád! - válaszolja Namjoon.
- Ezt nem érted Namjoon - rázom meg a fejem. Hamarosan hazaérünk. - Apa kiabált velem, míg az anyám mellette állt és döbbenten nézett minket.
- A szüleid Jimin!
- Egy szülő nem rakja ki a gyermekét az utcára, miközben várandós! - csattanok fel. Namjoon nem tudta a teljes történetet. - Egy szülő nem kéri, hogy kapartassa ki a gyermeke a leendő unokáját! Ők nem a szüleim!
- Ha nem ők a szüleid, akkor miért kerestek fel?
- Biztos pénzt akarnak vagy a bűntudatukon szeretnének könnyíteni egy kicsit. - mondom duzzogva.
- Nem tudhatod biztosra Jimin...
- Ahogy te sem Namjoon! - mondom ridegen. - Nem voltál a helyzetemben. Nem voltál ott az első egy évben. Senki sem volt ott velem, csak Tae!
- Ha Tae...
- Nem! - rázom meg a fejem. - Ne mondj egy szót se. Szerencséd, hogy le vagyok sérülve, különben kivetném magam az autóból és hazagyalogolnék.

Namjoon leparkol a szokásos helyre. Kiveszem a csomagomat és egyedül kezdem el behúzni a tömbházba és a lifthez. Namjoon végig követ és a liftben kettesben vagyunk.
- Jimin, gondold át. - mondja nyugodtan, de annyira forr a vérem. Miért kellett pont most megkeresnie apámnak a menendzseremet? Miért kell közbeavatkoznia?
- Nem, Namjoon. - rázom meg a fejem. Nem adom be a derekamat. - Meg kell védenem magam és a gyermekemet, ebbe nem fog senki beleavatkozni.

A lakásba lépek. MiCha nevetése vízhangzik a lakásba, míg Jungkook kérlelő szavai követik, de úgy látszik lányom nem adja meg magát olyan könnyen.
A fal mellé állítom a böröndömet és a két félhez lépek. SeokJin az egyik fotelben ülve figyeli az alfát és lányomat, ahogy játszanak. A hangzavarra mindhárom személy rám kapja a fejét és MiCha, már szalad is felém. Sajnos nem szabad legugoljak, így miután leültem, csak akkor ölelhetem magamhoz őt.
- Hiányoztál Mimi. - ölelem magamhoz MiChát szorosan. Jungkook fenyő illata felerősödik egy kicsit, magamhoz intem az alfát is. Miután megszorongattam lányomat egy csókkal üdvözlöm Jungkookot, aki a karjaiba zár.
- Történt valami? - suttogja fülembe, meleg levegőjétől megborzongok.
- Semmi. - válaszolom és felszusszantok egy nagyot.
- Biztos? A lunád nyugtalan. - húzódik hátra egy kicsit.
- Majd elmondom Jungkook. - mosolygok rá lágyan, hogy megnyugodhasson egy kicsit. Farkasa is ideges, mert érzi a lunámat.

Namjoon és SeokJin maradnak még, együtt ebédelünk. Nem győzöm hallgatni kislányomat az elmúlt három napról. Jungkookkal és SeokJinnel elvoltak állatkertbe, amit nagyon élvezett. Hyung hozzá is tette, hogy ne lepődjek meg a zsiráf plüssön,  amit Jungkook vett neki.
Voltak játszóházba is, bár ott MiCha nem érezte olyan jól magát és kicsit maradtak csak.
Örültem is, hogy jól telt nekik. Sajnos MiCha velem nem mehet ilyen programokra, mert akkor fent lenne a közösségin és azt nem akarom. Mondjuk vásárolni szoktam neki ruhákat, de a legtöbbet SeokJin vette neki. Sose volt része a közös programokban velem, még ha csak egy játszótérről is legyen szó. Ha nagyobb lesz és úgy gondolja, akkor csinálunk közös programokat.