Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

33.

Suttogás, csipogás és fura érzés a torkomban. Ezzel a hármas kombinációval tértem magamhoz.
Kissé homályosan láttam magam körül a dolgokat, ezért kellett pár pillanat, hogy visszatérjen látásom normálisan.
A pityegő gépre pillantottam először, majd a kis tasak folyadékra, ami fel volt akasztva és egy kisebb csövön keresztül csöpögött a vénámba.
Nagyot nyeltem, de fájdalmas volt, mintha kiszárították volna az egész torkomat.
- Mi...Cha... - suttogom alig hallhatóan. - Jun...kook.
- Itt vagyok Jimin. - megérzem a fenyő illatot és kezemen az ő meleg kezét. - Itt vagyok!
- Jó. - bólogatok egy kicsikét és szinte azonnal visszaalszom, hirtelen tört rám a fáradság.

Hasonlóan ébredtem meg, azzal a külömbséggel, hogy a terem fénye égetett a behunyt szememen keresztül.
Oldalra fordítottam a fejem. Az ablak alatt ültek mindketten. MiCha Jungkook ölében, épp a meséskönyvet olvasta neki, amit nemrég vettünk. Tele van hercegnőkkel.
Mintha megérezte volna, ahogy nézem, Jungkook felém pillantott és leengedte a könyvet.
- Apu néztem a képet! - panaszolja suttogva MiCha felnézve az alfára. Tekintetét felém fordította. - Apaaaa!
- Csss MiCha! - szól rá azonnal Jungkook, hiszen rajtam kívül mások is vannak, akik aludtak. De csak aludtak.
- Hogy érzed magad? - gurul mellém Jungkook a székkel, amin ültek. Mosolyogva bólogatok.
- Víz... ké..
- Máris adom. - ismertem meg azonnal anya hangját és szívószállal ittam meg a pohár vizet.
Kicsit megköszörültem a hangszálaimat és családomra néztem.
- Sokkal jobb. - szusszantottam egy kicsit, idegen volt a hangom számomra. - Mi történt?
- Megindították a szülést. - válaszolja anya azonnal.
- Arról tudok, én egyeztem bele. - nézek rá anyára, aki apa mellett van, kicsit szomorúan néznek rám. - Mi történt? - ismétlem meg magam.
- Jimin a kicsi... - kezdi anya, Jungkookra kapom a fejem.
- Mond el, mi lett a kicsivel! - ellenkezést nem tűrve nézek páromra, MiCha összehúzza magát.
- Túl korán született meg. - kezdi. - Inkubátorban van a koraszülött osztályon. Voltam bent nála, de nagyon pici.
- De jól van?
- Lélegeztetőgépen van. - válaszolja, ökölbe szorul a kezem. - Életben fog maradni, picit lemaradott lesz a társaihoz képest. Már túllépte a kritikus állapotot egy hete.
- Egy hete? - nézek rá csodálkozva. - Egy hetes?
- Igen. - válaszolja Jungkook mosolyogva. - Jung MiSoo nevet kapta. Kislány, alig másfél kilós. Várj, mutatok képet!
Jungkook kotorászik a zsebében és pár koppintás múlva felém tartja a telefont.
MiSoo nagy pelusban fekszik a hátán, sapkával a fején és pici lélegeztetőmaszk van rajta, bőre piroskás. Azonnal könnybe lábad a szemem. A második kislányom életét én tettem nehezebbé egy hülye doboz emelésével.
- Nincs baj Jimin. - süpped be mellettem a matrac és és azonnal Jungkooknak támaszkodom, picit felszisszenek a hasam miatt. - Császároltak, lassan mozogj. - figyelmeztet.
- Mikor láthatom? - kérdezem felnézve rá.
- Egy ideig nem és vele együtt te is bent maradsz. - mondja. - Megijesztettél minket, amikor eszméletlen lettél szülés közben. Az orvos azt hitte, hogy...
- Jungkook, ne MiCha előtt! - szól rá azonnal apa az alfámra.
- Apa - sétál kislányom a másik oldalamra. - MiSoot is látni szeretném, de a bácsi nem engedi.
- Látni fogod, csak még nem szabad, nehogy beteg legyen. - mondom lányomnak, ahogy felmászik az ágyamra és lábaimon fekszik le. Haját birizgálom, ami egyszerü copfban van.
- Nem most, kicsit később. - mondja anya, majd mindkét szülőm kimegy a kórteremből.

***

Az utóbbi két hétben meguntam a kórtermet, kicsiny sétákra elindulhattam a folyóson, de csakis nővér mellett, hogy ne erőltessem magam.
Voltak látógatóim, de még mennyien. Namjoon és SeokJin durván leszídott, amiért a frászt hoztam rájuk, ahogy a többiek is.
Aki bent volt nálam, váltottam mindenkivel pár szót, de nem tudtak feszültség nélkül nálam lenni, ezért nem erőltettem rájuk a maradást.
Igaz, az utóbbi időben teljesen berendezkedtem a terembe. Jungkook két füzetet is hozott a szülendő dalszövegeknek, így volt mivel elütni az időt.
Nagyon nagy hatással van rám a doboz, ami okozta az egészet és a makacságom, épp ezért is írtam le a történéseket nagyjából rímben. A Box címet kaptam, ami pont érthető egy dobozra is, de egy burokra is, ahonnan valaki ki akart törni.
A munka elterelte a figyelmemet MiSoo állapotáról, amit a nővérek naponta többször is közöltek velem.
Nagyon szeretném látni, de még egyenlőre nem hagyják.

A következő héten a doki kienged a kórházból, mivel teljesen rendbe jöttem. Természetesen kapok az alkalmon és a koraszülött osztályra kérek engedélyt, hogy láthassam először a kislányomat.
Már egy hónapos és szeretném látni. A nővérektől tudom, hogy erősödött a szervezete és lassan kifejlődnek a szervei is.
Miután megkaptam az engedélyt, az osztályon dolgozó nővér öltözni visz. Le kell fertőtlenítsem minden bőrfelületetem és kapok egy köpenyt, kesztyűt, maszkot és hajhálót is. Biztos, ami biztos.
Csak ezután léphetek be az osztályra, ahol hasonlóan öltözött nővérek, doktorok és szülők vannak.
A nővér megáll egy nagy ablak előtt.
- Itt van Jung MiSoo. - mutat a kezével a kislányomra és én rátapadnék az ablakra, azonban rámszól. - Be fogunk menni hozzá. Kérem viselkedjen.
- Rendben! - bólintok és követem a nővért, be a korterembe.

Hatalmas gépek vannak és zúgnak, meg csipognak. Kivételesen MiSoo a hasán van fektetve.
- Odamehet az inkubátorhoz. - lágyul el a nővér.
- Köszönöm. - suttogom és MiSoohoz lépek. Két oldalt körök vannak, amik le vannak zárva. - Nem fázik? - kérdezem csupasz hátu kislányomat nézve.
- Nem, elég meleg van neki itt. - válaszolja a nő és mellém lép. - MiSoot úgy emlegetjük magunk között, mint egy harcost. A kislányok ritkán érik meg az egy hónapot, ha omegaszülésről van szó és korai.
- Egy apró kis csoda. - suttogom mosolyogva.
- Kicsit később etetés van, addig bent lehetünk vele, mit szól? - kérdezi a nővér.
- Örülnék neki. - válaszolom. Egyik kezem az inkubátorra rakom és magamban hálát adok, hogy MiSoo hallgatott rám és küzd.