Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

7.

Két napig nem jött egy alfa sem a lakásba, sőt, nem is beszélgettem velük, mert még mindig haragudtam rájuk.
MiChának és nekem is feltűnt a hiány, nem találta a helyét, ahogy én sem. Megszoktuk, hogy körülöttünk vannak a barátaink. Ő imádja Felixet, a legjobb játszótársa, de hiányolta, látszott rajta.
Ahogy én is hiányoltam Jungkookot.
Aztán a harmadik délutánon, mindkét alfa a lakásomon volt. Ha jól tudtam, akkor ma Jungkook ment el a napiba MiCháért, de hamar kiderült, hogy Felix is vele tartott.
MiCha boldogabb volt és önfeledten játszott Felix-el és Jungkookkal.
- Jimin, mikor tartjuk meg MiCha születésnapját? - suttogja Choi, én pedig megrökönyödök. - Elfelejtetted?
- El. - vallom be szégyenkezve. - Van egy ötletem, de beszélnem kell Namjoonnal róla.
- A tortáról gondoskodok. - vállalja Choi. - A többit intézd te.
- Vennél ajándékot is? - kérdezem.
- Mit szeretnél neki? - teszi fel a kérdést.
- A legpuhább plüsskutyát, a mérete nem lényeg. - válaszolom, MiCha imádja a kutyákat.
- Vedd úgy, hogy meg is van!
- Köszönöm. - mondom hálásan.

Amikor volt egy szabad percem, felvázoltam a helyzetet Namjoonnak, hogy mit szeretnék MiCha szülinapjára. Gyorsan intézkedett és sikerült lefoglalni egy játszóházat a kislány és az egész csapat részére. Choinak továbbítottam az üzenetet, aki tovább adta a többieknek.

Hétvégén pedig sor is került rá.
Direkt választottam egy játszóházat, ami tele volt műanyag labdákkal, mászókákkal, csúszdákkal. Mindennel, aminek egy kisgyerek örülni tud. Ez mind szép és jó, de a felnőttek, közöttük Namjoon is, jobban várta, mint MiCha.
A tortázást követően, mielőtt a lányom kinyithatta volna az ajándékait, jött egy kis vagy inkább nagyobb játék.
Figyeltem, ahogy játszanak vele, hogy egyik kézről adják a másikra és ahogy a barátaim felszabadulnak és kiélhetik gyermeki vágyaikat, leginkább a labdamedencében.
- Te nem mész? - kérdezi Jungkook megállva mellettem.
- Nem, figyelem MiChát. - válaszolom.
- Szerintem figyelnek rá elegen. - mondja közelebb lépve hozzám. - Kicsit engedd el magad. Nem lehet semmi baj.
- De...
- Semmi de, érezd te is jól magad! Most nem híresség vagy, hanem egy apa és a gyermekét ünnepli! - mondja jelentőségteljesen rám nézve, majd egy mozdulattal felkap a karjaiba. Azonnal megkapaszkodok a nyakába.
- Ha le mersz ejteni neked véged!
- Ugyan Jimin, nagy a szád, de eddig tettekig nem jutottál el - ingassa meg a fejét, majd pár lépés múlva megérkezik velem együtt a labdamedencéhez.
- Jungkook, ne - rázom meg a fejem, de ő semmit sem törödve velem, egyszerűen elenged. Arra biza nem számított, hogy nem engedtem el a nyakát. Elveszíti az egyensúlyát, elnevetem magam és magammal húzba őt, beesünk a színes labdák közé.
Elengedem Jungkook nyakát, hogy kitőrjek a labdák közül, de ahogy felküszködöm magam, kezeivel megragad derekamnál fogva és visszaránt a labdák közé. Nevetve hagyom, hogy a labdák alá húzzon, majdnem az alján vagyunk.
A sok színes labda eltakarja a lámpák fényét, de így sem vagyunk teljes sötétben.
- Engedj el te marha! - csapok vállára nevetve.
- Azt nem lehet. - rázza meg a fejét makacsan.
- Miért nem? - kérdezem.
- Kell a jelszó. - kacsint rám, amitől felforrósodik az arcom, áh ismét zavarba hozott.
- Mi a jelszó?
- Találd ki! - mondja, de látom, hogy ajkaival csücsörít.
- Csók? - kérdezek rá.
- Az is megfelel. - von vállat. - De nem az a kis rövid.
- Jól van. - forgatom meg a szemeimet és habozás nélkül csókolom meg.

Igaz, rövid csókot akartam adni, de hosszú lett belőle. A második csókunk sokkalta volt szenvedélyesebb és követelőzöbb. Még nem csókoltak így, de azonnal éreztam, ahogy a lunám felébred és a farkasáért kiálltozik. Hiába is tudnám elnyomni most, nem tudnék parancsolni neki, ameddig Jungkook csókol, addig nem.
Közelebb von magához, nyöszörgök egy keveset és mozgolódok egy kicsit, hogy közelebb kerülhessek hozzá.
Körülöttünk csak úgy mozgolódtak a labdák, ahogy hallottam a nevetéseket és rikoltásokat is.
Jungkook kezei felfedező útra indultak testemen. Végigsimogatta hátam minden szegletét, de cseppet sem vett vissza szenvedélyességéből.
Aztán hirtelen, mintha villám csapott volna le rám, hallottam farkasa morranását, a tomboló vágyat. Lunám, ezt megérezve bíztatta a farkast, hogy vegye el azt, ami a farkasé. Jungkook jobban ajkaimra mart, bőre forró volt, már nagyon kevés kellett, hogy a farkasa átvegye felette az uralmat. Itt nem történhet meg.
Kezeimmel az alfa vállát kezdtem tolni hátra, míg leálltam az ajkai ízlelésével. Amikor egy nagyobbat löktem rajta, csak akkor tért észhez, szinte kidobott az öléből és jó egy méter távolságot hagyott kettőnk között. Felküszködtem magam a labdák fölé, ő is ugyan így tett, de mikor elkaptam tekintetét, sötétbarna szemei helyett izzó sötétkéket fedeztem fel.
Kezembe vettem egy sárga labdát, majd felé dobtam, hogy valamennyire kizökkentsem az alfát.
- Beszélek SeokJinnel, addig nyugtasd le magad és a farkasodat! - mondom, miközben folyamatosan távolodok tőle. Nem tudja sokáig visszafogni és a farkasa hatással volt rám, nem is tagadhatom. Hihetetlen számomra, hogy egy szenvedélyes csókjával képes megváltoztatni a hormonjaimat. Forrósága átragadt rám.

SeokJint a csúszdáknál találtam meg, épp akkor csúszott le az egyiken.
- Hyung, beszélnünk kell! - intem magamhoz.
- Mi a baj Jimin? - kérdezi, miközben felém jön, de egy nagyobb szippanrás elég volt neki. - Szerencséd, hogy mindig van nálam!
- Tudom. - bólogatok. - Baj lenne, ha MiCha ma nálatok aludna?
- De holnap közös napotok van, nem? - kérdezi, kelletlenül bólintok. - Jimin, miért érzem rajtad Jungkook illatát?
- Mert csókolóztunk a medencében? - kérdezek vissza, mintha anyám lenne, komolyan.
- Jimin, tudod ugye, hogy én sem akarom, hogy megismétlődjön a három évvel ezelőtti dolog? - vonja fel szemöldökét, míg a cuccainkhoz sétálunk.
- Tudom, mindegyikőtök ettől félt. - bólintok egy picit. - És meg is értem, de szeretnék túllépni a dolgon!
- Neki már elmondtad? - táskájában keresgél a gyógyszer után.
- Nem. - válaszolom. - Őszintén, nem is tudom, hogy mondhatnám el.
- El kell mondanod neki, olyan, mintha nem bíznál meg benne! - néz rám.
- Te megbíznál mindenkiben azok után, ami történt velem? - kérdezek rá és kiveszem a kezéből a megkerült gyógyszert. - Örülök, hogy akkor Daehwi nem rúgott ki, amiért hazudtam!
- Jimin...
- Miért akar mindenki közbeszólni? - morranok fel és beveszem azt az egy szem gyógyszert, amit elkunyeráltam. - Mentem a gyermekemmel játszodni!

Magára hagytam SeokJin hyungot. Nem értenek meg. Azzal, hogy MinSeok megcsalt és a szüleim is kiraktak otthonról, az emberekbe vetett bizalmam megremegett. Taehyung ott volt nekem a legnehezebb hónapokban, de mindig attól rettegtem, hogy meggondolja magát és az utcára kerülök. Csak magamban bízhattam és most is magamban bízok.

MiChát kikaptam Hyun kezei közül, majd elvonultam vele játszani. Még elkaptam Jungkook tekintetét, de megráztam a fejem. Ez elúszott.