Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

11.

Jungkookkal közösen lépünk be az otthonomba, azonnal megüti a fülem MiCha sírása és a többiek ígérő szavai, hogy lenyugtathassák a kislány legalább egy percre.
Lehúzom cipőmet és dzsekimet is leveszem, amit felakasztok. A nappaliban kevés fény van, gondolom el akarták altatni MiChát, de nem jött össze.
- Hát, mi ez a sírás? - kérdezek rá mosolyogva. Felix ölében üldögél MiCha és a hangom hallatára felkapja fejét. Az alfa felsője könnyektől nedves, MiCha felnyújtja kezeit és felveszem az ölembe.
- Itt vagyok Mimi. - ölelem magamhoz kislányomat, illatomat felerősítem, hogy lenyugtathassam vele.
- Jungkook... - nyöszörgi MiCha, elkuncogom magam, majd a hátam mögött belépő alfához fordulok.
- Itt van pici. - mondom, majd átadom MiChát Jungkooknak. Az alfa egy kicsit meglepődik, kislányom pedig szinte eltűnik az ölelésében.
- Huh - szusszant egy nagyot Felix. - Ez volt eddig a legnehezebb napunk vele.
- Tudom és bocsánat. - nézek a társaságra bocsánatkérően. - Kissé sűrű napjaim lesznek, készülők a díjátadóra.
- Megértjük Jimin. - mosolyodik el halványan Choi, lassan szedelőzködnek.
- Pihenjetek egy kicsit. - tanácsolom nekik, mikor felvették kabátjaikat és belebújtak a cipőikbe. - És köszönöm.
- Jut eszembe! - fordul felém Félix. - Taehyung hívott engem. Azt mondta, hogy van egy hét szabadsága és idejön meglátogatni titeket.
- Az jó! - csillan fel szemem, Tae imádja MiChát és MiCha is Taet, szerintem ellesznek. - Majd beszélek vele.

MiCha időközben elaludt, míg kikiszértem a bandát. Jungkook azóta a karjában tartotta. Elveszem tőle kislányomat és az ágyába teszem, hogy ott aludhasson békésen.
Magam mögött becsukom valamennyire az ajtót, hogy meghallhassam, ha hív magához. Az alfa a nappaliban üldögél, de a kis asztalon, nincs semmit.
- Köszönöm, hogy elpakoltál. - mondom hálásan. - És azt is, hogy megnyugtattad MiChát.
- Semmiség Jimin. - kezével magához int és én mellé telepszek le. Felém fordul és felkap, majd az ölébe von.
- Mi a baj? - kérdezek rá, fenyő illata édeskés illatú lett és farkasa is szólongatja lunámat. - Jungkook?
Az alfa a vállamba temeti arcát és érzem, ahogy nyakamba liheg. Mellkasa szaporán mozog és ölelése is szorosabbá válik.
- Jungkook, azt hiszem menned kéne... - próbálok kiszállni öléből, de visszahúz és morogni kezd.
- Ne! - nagyot szusszantok, most nem lenne jó, ha a farkasa venné át rajta az irányítást. Egyrészt, mert biztos irányítása alá vonná lunámat, másrészt MiCha itthon van és hangos lennék.
- Jungkook - suttogva szólítom meg, állánál fogva nézek szemeibe, amik kéken izzanak. - Alfa, még nem lehet. - rázom meg a fejem. Az alfák lázában ég, ilyenkor a farkasa parancsol neki leginkább. De még az elején van.
- De...
- Nem Jungkook! - mondom határozottan, magamért és értünk teszem. - Menj haza kérlek, mielőtt késő lenne.
Nyüszités félét hallok meg belsejéből, farkasa is csalódott, amiért nem hódolok be neki. Nem hagyom, hogy megtörténjen, még nem, de tudatnom kell az alfával, hogy vele vagyok.
Egy lágy homlokcsókot adok neki és rámosolygok.
- Pár nap alfa, pár nap - mondom neki lágyan, nem akarom ingerelni őt. - Lesz alkalmunk rá, de most nem lehet.
- Jól van. - bólogat egy kicsit, ő is homlokomra nyom csókot, ha ajkaink találkoznának behódolnék neki. Öléből visszarak a kanapé párnájára. Farkasa csalódott még mindig, de még nyugodt.
Kikísérem őt, végignézem, ahogy felveszi cipőjét és kabátját, majd felém fordul.
Mivel ők is nagy fájdalommal küzdenek ilyenkor, leginkább a farkasuk miatt, kell neki valami megnyugtató. Leveszem hosszúujjú felsőmet és átadom neki.
- Remélem segíteni fog egy kicsit. - teszem hozzá és rámosolygok.
- Köszönöm. - Jungkook hangja rekecses, valahogy tetszik a hangszíne, a hideg jár végig a hátamon tőle. - Jó éjt Jimin!
- Jó éjszakát Jungkook! - kiengedem az ajtón, majd az alfa után bezárom az ajtót.
Hosszan fújom ki a levegőt és lecsúszok a padlóra. Lábaimat felhúzom és átölelem karjaimmal végtagjaimat. Remegnek a kezeim és egész testben reszketek.

Sose tettem ilyet. Egy alfa, aki a láz kezdetén van veszélyes is lehet és meg is ölhetett volna, a farkasán éreztem a vágyakozást és a lunám is követelőzött érte, de nem hagytam felülkerekedni rajtam. Túl sok mindenre kell gondolnom és foglalkoznom.
Nem akarom a múlt történéseit megismételni, ahogy a karrieremet se akarom feladni. MiChát pedig végképp nem akarom elveszíteni, de beleestem a saját csapdámba.

Amikor sikerül egy kicsit megnyugodnom, akkor elmegyek lezuhanyozni és végig azon gondolkozom, hogy ezzel a tettemmel elriasztottam-e Jungkookot magamtól vagy sem. Legszívesebben utána mentem volna, de nem tettem meg.
MiChához fekszem be és magamhoz húzom kicsi testét.
Kicsit mocorog, majd megdörzsöli kicsi kezével szemét és felül.
- Apa édes illatod van. - mondja MiCha, oldalára teszem kezem és lehúzom magamhoz.
- Tudom, hogy nem kedveled. - suttogom neki.
- Ez tetszik. - mormogja felsőmbe. - Kellemes, olyan, mint az erdő.
Ezek szerint érződik még mindig Jungkook illata rajtam.
- MiCha - szólítom meg kislányomat. - Szereted Jungkookot?
- Igen. - válaszolja és ásít egy nagyot. - Te is szereted Jungkookot. Ő lesz az apukám?
- Még nem tudom. - válaszolok, de a kislányom hamarabb tudja meg, hogy egyre jobban szeretem meg az alfát, mint én. - Miért?
- A napköziben Minjinek is két apukája van. - válaszolja. - És testvére is fog lenni. Nekem is lesz?
- Nem tudok róla. - rázom meg a fejem mosolyogva. - Szeretnél kistesót?
- Igen, Felix nem tud rendesen játszani. - válaszolja, mire elkuncogom magam. - Apa?
- Mondjad Mimi.
- Jungkook jó apukám lesz? - kérdezi, lenézek rá, de behunyt szemekkel bújik hozzám jobban.
- Kiderítem picim. - betakarom őt és míg el nem alszok suttogva énekelem el az altatóját, amit annyira szeret.

***

Két hétig folyamatosan dolgozok. Nemcsak a koreográfia tökéletesítésén, hanem a következő albumom számain is. Több verziót kaptam a komponált dalokról, de egyik rémesebb volt, mint a másik és folyamatosan kommunikáltam a komponálommal.
MiCha nagyon hiányzott már nekem a napok alatt, szinte alig láttam őt, de minden éjjel vele aludtam, hogy ne érezze nagyon a hiányomat.
Jungkook meglepő módon, nem távolodott el tőlem, hanem ragaszkodott hozzám. Volt olyan nap, hogy együtt ebédeltünk az ügynökség étkezdéjében. Vagy bekukkantott két felvétel között.
Éreztem a kötődést közöttünk, ami erősebb lesz, de szeretném magasabb szintre vinni.

A mai napon kivételesen nem Namjoon jött értem, hanem Jungkook. Meglepődtem, hogy ő lépett be az üres terembe, miközben épp ellazítottam magam egy intenzív táncóra után.
- Milyen napod volt? - kérdezem tőle, miközben lehajolok párszor.
- Megkötöttem egy újabb szerződést és újra kell tervezzék a tavaszi kollekciót. - válaszolja és mögém lépked, míg én fejjel lefele látom őt. - Át vagy izzadva.
- Négy órán keresztül ugráltam! - egyenesedek fel, de nem fordulok meg. A tükörből nézek rád. - Adj egy kis időt, hogy átöltözzek.
- Ugye nem a vékony dzsekidben jöttél? - von kérdőre, mire megfordulok, hogy szembe nézhessek vele.
- Namjoon hordja a seggem és a dzsekim addig jó, míg pár pillanatra kifutok. - magyarázom. - Eddig nem volt bajod a ruháimmal.
- Nincs bajom a ruháiddal, de az a dzseki bosszant. - morogja orra alatt, arcára nyomok egy puszit és a táskámhoz lépdelek.
- Miért is? - kérdezek rá, miközben leveszem rövidujjú blúzomat és átveszem a tisztát. Orromat megcsapja a friss fenyő illata. - Jungkook?
- Ezt még egyszer ne csináld! - szól rám, én pedig értetlenül nézek rá. Nem kaptam választ.
- Át kell öltözzek. - mondom neki. - De miért is nem szereted?
- Mert bűzlik. - válaszolja és mielőtt átvehetném nadrágomat, ő a plafonra szegezi a tekintetét.
Már megszoktam, hogy mások előtt kell öltözzek. Eleinte szégyenlős voltam, még Namjoon előtt sem mertem levenni a hosszúujjú felsőimet, de a siettség miatt, muszáj voltam levetkőzni ezt a gátlást.
- Mitől? - kérdezek rá csodálkozva, miközben bebújtatom szürke melegítőnadrágomba az egyik lábam. - Nemrég volt kimosva!
- Nem a mosásra értem. - csapja meg a combját és ránézek az alfára. - Érzek rajta egy szúrós illatot, mintha citrom lenne.
- Oh! - állok meg egy pillanatra, tudom kinek az illatát érzi a ruhán, eddig azt hittem, hogy kiment az illata. Való igaz, hogy terhesség alatt nagyon sokat volt rajtam és azóta is tartogatom, mert szeretem és alapdarab a gardróbomnak.
- Mi ez az oh?
- MiCha apjának az illatát érezted. - mondom el. - Neki volt citromhoz hasonló illata. Tőle kaptam a dzsekit, még a legelső karácsonyra, de nem hittem volna, hogy évekig megőrzi az illatot a dzseki. De egy pillanat, miért vagy érzékeny az illatokra?
- Nem bírom a citrusos illatokat. - válaszolja, ez mindent megmagyaráz.
- Ha nem bírod, akkor kidobom. - húzom fel a nadrágomat és felveszek két hosszúujjú felsőt is. A dzseki zsebeiből kiveszem a kulcsomat, papírzsebkendőket és egy szájfényt is, amit a zsebembe süllyesztek.
- Jungkook.
- Igen?
- Meg akarom tenni. - mondom ki hirtelen és a szemetesbe dobom a dzsekit.