Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

8.

MiCha elterelte a figyelmemet a sérelmeimről és lassan a többiek is becsatlakoztak a játékba, de nem engedtem le a védelmemet, ahogy eddig is tettem. Feszült voltam, minden neszre felkaptam a fejem és készen álltam. Hogy mire, azt magam sem tudom.
A sok alfa megriasztott, ahogy körülöttünk mozgolódtak, hiába volt itt a többségnek a párja is.
Hagytam, hogy MiCha játszodjon a többiekkel, én pedig félrevonultam egy kicsit lenyugodni.
Saját magamat zaklattam fel és úgy éreztem magam, mint aki egy burokban van, hogy önmagát védje. De ez a burok átterjedt MiChára is. Folyamatosan figyeltem a kicsit, amikor pedig láttam, hogy kezd fáradni, elkezdődött az ajándék bontás, igaz, csak a feléig jutottunk el.

Oldalamnak bújva pihent, míg a kezei között jelen volt a Namjoontól kapott plüss. Jelen pillanatban, ha nem a MiCháé lett volna, cafatokra téptem volna, de visszafogtam magam.
- Szedelőzködjünk? - kérdezte Nayeon, bólogattam egy keveset az omega lánynak. - Valaki visz haza tortát?
- Én viszek! - jelezte Choi. - Nana az orromra kötötte, hogy mindenképpen vigyek egy kicsit. Ugye nem baj, Jimin?
- Dehogy! - rázom meg a fejem. - Egy keveset hagyjatok Miminek is.
- Mindenképpen! - mosolyog rám Nayeon is, majd vág egy kisebb szeletet Choinak és becsomagolja egy szalvettába.

Az omega lány segít az ajándékokkal is és a szeméttel, igaz, inkább ő rámol össze, míg a srácok többsége még hülyéskedik a labdamedencében.
- Apa? - ölel át jobban MiCha.
- Tessék pici? - kérdezem, minden kívánságát lesem a tüneménynek.
- Szeretlek. - mosolyog rám lágyan.
- Szeretlek MiCha. - puszilok homlokára, finoman ölelem magamhoz továbbra is.

Namjoon és SeokJin visz haza minket, miután elköszönt a társaság. Feszélyezve éreztem magam az egész út alatt, de nagyokat lélegezve fogtam MiCha kezét. Kicsi keze elveszett az enyémhez képest, mindig megmosolyogtatott a tudat.

Namjoon segített az ajándékokkal, míg MiChát ölbe véve vittem fel a lakásba. Megköszöntem a segítségét, majd útnak engedtem őt.
Úgy döntöttem, hogy a mai napot kihagyhatjuk fürdésből és lefektettem aludni MiChát. De én nem tudtam aludni. Nem jött egyszerűen álom a szememre. A láz miatt is egyre nagyobbak voltak a fájdalmaim, így kénytelen voltam ébren maradni.
A lunám csak egy alfát kért, de nem adtam meg neki, így nem maradt más, minthogy lefoglaljam magam.

Füllhalgatót vettem elő és telefonon beraktam egy lejátszási listát, ami általában segít a szöveg írása közben. A rég látott füzetet magam előtt terítettem ki és egy-egy fájdalmasabb nyögés közepedte írni kezdtem a sorokat.
Szó szót követett, sor sort, dal dalt. Néha megmozgattam a csuklómat, hogy a feszes érzést enyhítsem a végtagomba, de szinte azonnal folytattam is.
Mire feleszméltem, már tíz dalszöveg volt kész, amelyeket átolvastam és itt-ott javítottam a helyesíráson vagy rímen.
Igazi fájdalmakból születtek a szövegek. Hirtelen kellett jönniük és ki kellett írnom magamból, ahogy eddig is mindent.

Aztán valamikor az átolvasás közben sikerült elaludnom az ágyamon, a tollal a kezemben és a füzettel az ölemben. Egy részem megkönnyebbült, a másik részem még mindig tudott volna mit mondani.

A MiChával közös napon, megnéztük a kedvenc rajzfilmjeinek egyikét, míg az ajándékokat bontogatta ki. Nagyon boldog volt, ahogy sorra kerültek elő a játékok és ruhadarabok, amelyekben igazi hercegnőnek érezheti majd magát. Örültem az ő boldogságának és most az egyszer úgy éreztem, hogy ezt magamnak kell megtartanom és nem megosztani mással.
A kedvenc ételeit ettük és sikerült elfogyasztani a maradék tortát is, aminek nagyon nagyon örült.
A napot egy nagy fürdéssel zártuk. Úszott az egész fürdő, de nem érdekelt, ilyenkor mindketten azon vagyunk, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat és össze is jött.

Hétfő reggel előre felkészültem szagelnyomókkal, hogy a nap folyamán is vehessek be belőlük. Namjoon felvett minket MiChával és elvittük őt a napközibe, nagy puszival köszönt el.
Még mindig feszült voltam az alfa jelenlétében, hiába kiálltozott a lunám.
- Itt van a változás! - nyújtom elé neki a füzetet, post ittel jelöltem meg, honnan kell olvassa a szövegeket. - Amikor időd engedi olvasd el őket.
- Átolvasom őket. - pillant hátra a visszapillantóból. - Minden rendben? SeokJin említette, hogy megbántódtál, de nem akart...
- Mindegy. - legyintek egyet. - Mi a mai program?
- A betétdal újbóli feléneklése. - válaszolja, mire sóhajtok egy nagyot. - Tudom, ötödször csinálod meg, de még mindig nem tetszik nekik.
- Ha a mostani alkalommal sem fog tetszeni nekik, akkor nem csinálom tovább. - mondom. Kezd elegem lenni.
- Ez az utolsó és kikövetelem a fárradozásaidért a jutalmat is. - biztosít Namjoon, de nem érdekel a pénz része. - Jungkookkal minden rendben? Mintha Szombaton kerülted volna.
- Igen. - válaszolom. - Lázban vagyok és ilyenkor kerülöm. Tudod, nem akarom újra írni a történelmet megint. - ezúttal megforgatom a szemeimet. - Add vissza a füzetet, van egy ötletem!
- Parancsolj! - nyújtja hátra, én pedig kikapom és egy új oldalon kezdem el írni a szöveget. Mindig van nálam írószer, ha fejbe csapna az ihlet.

A stúdióig csak körmölök a füzetbe. Még nincs kész, de alakul. Namjoonnak visszaadtam a füzetet és előre siettem. A cuccaimat leraktam a kanapéra, majd bementem a hangszigetelt kis lyukba, ahol a mikrofon és a füles volt. Bemelegítettem a hangszálaimat, majd átfutva a szöveget, intettem a pasasnak, hogy kezdhetjük.
Az első refrényig énekeltem el a dalt, majd ittam egy kis vizet és átírtam az újra nyomtatott szöveget, hogy hol kellene elhúznom az éneket vagy felvinnem a hangomat.
Még kétszer újraénekeltem a szakaszt, majd áttértünk a következő két részre és a refrén maradt utoljára.
- Jól van Jimin! - lépett be a kis terembe Namjoon. - Azt hiszem tetszik nekik!
- Mindig ezt mondod. - erőltetek magamra egy kis jókedvet. - Egy kicsit fel fogom vinni a hangot a második sornál. - tájékoztatom a menendzseremet.
- Rendben - bólogat. - Kezd itt egy kicsit mélyebben, hogy legyen elég levegőd.
- Meglesz. - biztosítom, majd megjelölöm, hol kéne kezdenem. Namjoon szótlanul hagyja el a termet, majd visszavéve a fülest intek a producernek, hogy mehet.

Sikerült komplett felvenni a dalt és kibírni a napot is. A dal felvétele után ebédszünet volt, majd aláírnom kellett kábé kétszáz albumot és posztert, amin én vagyok. Az, akit a poszteren láttam, sokkal energikusabb volt, mint jelen esetben én, mintha egy illuzió lennék.

Namjoonnal hazafele tartottunk. Szótlanul néztem ki az ablakon és merültem el a világomban. Szerintem többször is meg kellett szólítania a menendzseremnek, hogy figyeljek rá. A füzetemet nyújtotta vissza nekem.
- Mind erős szöveg, Jimin - mondja, én bólintok egy picit. - Egy albumra rakjuk vagy külön menjenek ki?
- Menjen egyben. - válaszolom.
- Rendben. Van ötleted a hangszerezésre? Vagy hagyjam a zenészekre? - kérdezi. Nem értek a zenék komponálásához, ez az egyetlen hátranya a munkámnak. Én csak elmondom, hogyan képzelem el a dallamokat és a komponálóm megírja a hangjegyeket.
- Van pár ötletem. - válaszolom. - Kettő lassabb lesz, de a többi lehet energikusabb.
- Jól van. - bólint. - Örülök, hogy kiadod magadból a fájdalmat is. Gondolkoztál az album címén?
- A Múlt címet fogja viselni. - adom meg a választ egy kis gondolkodás után.
- Találó! - dícsér meg Namjoon. - Ne tartogasd magadban a többi ilyet se!