Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

26.

Az események annyira gyorsan teltek az elmúlt három hónapban, mintha egy másodperc lett volna.
Namjoon és SeokJin az eljegyzés hallatára kifordult magából és azonnal szervezni kezdték a ceremóniát, pedig otthon sem voltunk. Persze Kang hyung fülébe is eljutott a hír és az ügynökség közölte is a rajongókkal a történteket. Vegyesen fogadták, bár sejthették, hogy sokáig nem fogok egyedül maradni.

A turné eszméletlenül sikerült és nagy sikert tudhatok magam mögött. A rajongók imádták minden percét, ahogy én is és biztosra veszem, hogy még lesz turné, amit már nagy izgalommal várok már. Persze ez idő alatt interjút is adtam pár rádiónak és műsornak is. A magánélet is szóba került, de hárítottam a kérdést leginkább Jungkook kérésére, hiszen nem szeretne felkapott lenni a médiában és rajtam felkapaszkodni. Megvan a saját kapaszkodója.

És hogyan fogadta MiCha?
Irtózatosan örült neki. Igaz már úgy fogta fel, hogy egy család vagyunk az alfával, de elmagyaráztam neki a házassággal mi jár. Szerencsére felfogta, hiszen ügyes és okos lány, hamarosan iskolába megy, ami egy újabb mérföldkő lesz számára.

Jungkook a szavát tartva, a turné után elvett. Nagyon szűk körbe ünnepeltük meg. A szülei és pár barátja is jelen volt, közöttük Jung Hoseok is, aki mint megtudtam Jungkook tánctanárja volt, hogy meglephessen az ünneplés közben. Természetesen a Csillagfényben ünnepeltünk a násznéppel, a legtöbbjük az ott dolgozók voltak, így természetes, hogy a családbak tekintem őket.
Ám az esküvő híre elérte a szüleimet is. Mindketten felkerestek a bárban a nagy napon. Felix elvitte MiChát, hogy óvhassa, míg én lerendezem a beszélgetést a szüleimmel.
Mivel Jungkooknak volt tapasztalata, hogy milyen állapotba kerülök ilyenkor, velem tartott.

Choi egy csendesebb sarokba vezetett minket, hogy hallhassuk egymás szavát. Egyvalami tett kíváncsivá és ennek szót is adtam.
- Ki volt az, aki elmondta? - kérdezem meg a szüleimet, hol anyura, hol apura nézve.
- Taehyung. - válaszolja anyu, nem is lepődtem meg nagyon. Mélyen tudtam, hogy Tae az, aki szervezkedik a háttérben és e miatt nem haragszom rá, csak csalódott vagyok.
- Mit akartok? - kérdezem ridegen.
- Újra az életed része lenni. - válaszolja anyu kétségbeesetten, apu megszorítja anyu kezét. Jungkook illata felerősödött, hogy lenyugtathasson, de nem sokra megy vele.
- Nem. - jelentem ki. - Már neki is elmondtam, hogy mit nem akarok, de ti nem hagytok fel vele.
- De Jimin... - kezdi apu.
- Ne szólj bele! - emelem fel a hangom. - Ti hibának tekintettétek, hogy teherbe estem, de nekem az a legnagyobb áldás volt. Kételkedtem magamban, hogy képes vagyok felnevelni a gyerekemet, örökbe akartam adni, de meggondoltam magam a szívét hallva. - mondom felváltva nézve a szemeibe. - Te - mutatok apámra. - azt akartad, hogy meg se szülessen, míg te - mutatok anyura. - álltál, mint egy bolond mellette és sírtál.
- Jimin... - szórítja meg a kezemet Jungkook. Tudom, hogy nyers vagyok, de hallaniuk kell.
- Két napon keresztül olyan rosszul voltam, amiért kiraktatok otthonról, hogy szinte elveszítettem őt. - remeg meg a hangom, ezt még az alfa sem tudta, sőt még Taehyung sem. - Egyedül éltem meg mindent, amit csak lehetett. Ha bajom volt Tae adott támaszt, pedig akkor egy alfa kellett volna mellém. Elrejtettem a terhességemet, hogy dolgozhassak és valamennyit kereshessek. Magamra voltam utalva, hiába volt ott Tae, de voltak, aki befogadtak és támogattak. - utalok a Csillagfényesekre. - Anyák és apák voltak számomra. Nincs jogotokban semmit követelni tőlem. Ahogy ti megtagattátok a tetőt a fejem felett, úgy én is megtehetem azt, hogy ne lássátok az unokátokat.

Kiadtam minden mérgemet, ami csak bennem volt. Higgadt voltam, de annál fenyegetőbb két szülőm felé. Tiniként nem engedhettem magamnak a feleselést és az ilyen viselkedést, de most megtettem. Jungkook illata kellemesen kúszott az orromba, fejem vállának döntöttem, hajamba egy puszit kaptam, mire elmosolyodva néztem le kezeinkre. Ő mellettem van.
- Valahogy... valahogy jóvá tehetjük? - kérdezi apa, meglepődve kapom rá a fejem.
- Jóvá? - ismétlem meg szavát, de megrázom a fejem. - Ezt nem lehet jóvá tenni. A második legrosszabb érzés az, amikor csalódsz a szüleidben. Az első, hogy önmagadban. Én mindkettőt átéltem általatok.
Jungkookot megbököm, hogy álljon fel, menni szeretnék. Nincs több mondandóm.
De Jungkook nem mozdult, kérdőn néztem az alfára.
- Ülj vissza. - néz a szemeimbe kérlelően, farkasa mintha ideges lenne. - Jimin példátlanul teljesített az elmúlt öt-hat évben. Szülőként, nemcsak a munkának élt, hanem a gyermekének. Mindent félredobott azért, hogy biztonságban tudja a kicsit. - magyarázza szüleimnek. - Az első randink úgy ért véget, hogy megismertem a gyermekét. Mindezt úgy, hogy elvittem őt egy másik városba, mert felhívták. Taxival akart menni, de nem hagytam neki és annyira ideges volt, hogy szembeszállt volna velem is. - egy kis szünetet tart. - Igazán jó apa és a gyermeke pont olyan csodálatos, mint ő.
- Miért vagy vele? - teszi fel a kérdést apa. - Miért egy olyan omegát választottál, akinek van egy gyermeke?
- Miért? - vonja fel szemöldökét Jungkook, feszülten figyelem őt. - Nem a háttere vagy a hírneve miatt, hanem azért amilyen erős. A nulláról állt talpra, építette fel az életét, mindeközben gyermeket nevelt, aki egy csoda és akit én is a sajátomként tekintek. - válaszolja Jungkook. - Aki a gyermekét saját maga elé állítja, az nagy értéket képvisel a szemeimben. Ez pedig Jimin, és az égvilágon nem hagynám, hogy bántódása essék.