Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

10.

Az éjjel folyamán Jungkook magára húzott engem és valamikor MiCha is keresztül mászhatott rajtunk, hogy másik oldalt bújhasson a kislány az alfához.
Eddig ez volt a legjobb éjszakám az alvást tekintve. Három éve vagyok rossz alvó, igaz mindig készen állok, ha MiCha éjjel nem tudna aludni. De az éjjel úgy aludtam, mint ő babakorában.
Jungkook vállához bújtam és akkor vettem észre, hogy félmeztelenül alszik alattam. Valamikor biztos levehette. A takaró a hasáig volt felhúzva, de így is észrevettem lapos, már-már kockás hasát. Mellizmai szépen kifejlődtek, késztetést éreztem, hogy egy kicsit is, de megszorongassam őket. Az egyik karjával ölelte a derekam, míg a másik mancsa a kislányomon feküdt. MiCha, majdnem a hasáig csúszott le. A plüsskutyusát szorongatta, lábait felhúzta, hogy ne legyen kényelmetlen neki. Kis ajkai közül már egy ideje folyhatott a nyál, ami az alfa hasán landolt és folyt tovább.

Egy ideje csendben voltam, amikor Jungkook keze megmozdult rajtam. Figyeltem a mozdulatot, ahogy MiChát emelei fel és helyezi kényelmesebb helyzetbe. Betakarta a takaró sarkával és magához ölelt jobban. Orrát a hajkoronámba nyomja és hallom, ahogy beszívja illatom. Megmosolygom tettét, illatom is felerősödik egy kicsit.
- Ébren vagy? - suttogja.
- Igen. - válaszolom suttogva, ölelésén kicsit lazít, így tudok helyezkedni. - Már egy ideje ébren vagyok.
- Jó reggelt! - jobban magához húz, halkan kuncogom el magam. Kibontakozok öleléséből és hasra fordulva könyökölök fel.
- Jó reggelt! - suttogok vissza. - Hogy aludtál?
- Egy darabig, mint a bunda, aztán egy kis talpas a gyomromba lépett - válaszolja, nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne nevessem el magam. - Gyilkos talpasa van.
- Tudom jól. - nézek szemeibe, megérzem fenyő illatát, jobb karját a feje alá teszi, jobban kirajzolódik a bicepsze.
- Melletetek nem lehet mozdulni - panaszkodik halkan mosolyogva. - Te is, mint a pióca, az oldalamhoz voltál ragadva. Aztán MiCha is!
- Nem volt szándékos - suttogom. - Ösztönösen maradhattam a közeledbe és fázósabb is vagyok.
- Nem baj, igazából élveztem. - mosolyodik el jobban, tudtam. Farkasa örömében körbetáncolná a lunámat, de sajnos a csajszi még félálomban van. Nem egy reggeli pacsirta.
- Ja és MiCha hortyog. - teszi hozzá, mire elcsodálkozok. - De te is!
- Mi nem is! - tiltakozok azonnal.
- Tisztán hallottam. - bólogat egy keveset. - Hortyogtok!
Mielőtt tovább vitatkoznánk, MiCha helyezkedik el ismét. Nem tetszik az a hely neki, ahova Jungkook eltessékelte, a helyett Jungkook szabad vállát foglalja el és bal karját kinyújtja nyakánál. Egy hosszabb tincset fog meg és morzsolgatni kezdi.
Felülök, átnyúlok Jungkook felett, hogy megigazítsam kislányom pizsamáját, dereka csóré, ha nem vigyázok jobban rá, akkor megfázik.

***

A hétvége remekül telt. Jungkook egész hétvégén velünk volt, igaz Szombat délelőtt telefonálnia kellett, hogy szabad legyen teljesen. Igazán szexi volt, ahogy a konyhában az étkezőasztalnál ülve, maga előtt egy kisebb jegyzettömb volt és abba jegyzetelt. Addig lefoglaltam MiChát is, hogy csendben maradhasson és mikor az alfa kész volt hazaugrott átöltözni és letusolni. Nem tetszett neki a mi trópusi tusfürdőnk, rajta a fűszeres illatokat fedeztem fel inkább.

Aztán ismét eljött a következő hét. Nagyon beleugrasztottak a melóba. A zeneszerzővel órákon keresztül kellett beszélnem, hogy melyik dalszöveghez mi az elképzelésem, volt amelyikhez el is dúdoltam az elképzelésemet. A többit ráhagytam az illetőre.
Szóló énekesként nem igen szokott lenni fellépésem az év végi díjátadón, de ebbe az évben lesz, mind a hármon és a következő év elején is lesz. Négy különböző koreográfiát kell betanulnom, négy különböző dalösszeállításra. Nem panaszkodok, mert gyorsan tanulom meg a lépéseket és igyekszem is visszaadni őket, nem túl görcsösen. Ilyenkor a szüleimnek hálát adok, amiért kötelezték a táncot.
Már a délután javában voltunk, egy kis szünetet tartottunk, amikor megcsörrent a telefonom. Videóhívás jött Felixtől.
- Mi a baj? - kérdezem azonnal, amint megláttam a társaságot a nappalinkba. MiCha Felix mellett álldogált és kapaszkodott a vállába.
- Mikor jösz haza apa? - kérdezi MiCha, amikor meglátott.
- Oh, Mimi - a tanáromra nézek, aki felmutatja két ujját. - Két óra múlva!
- Az sok idő? - kérdezi kislányom az alfát.
- Nem olyan sok. - válaszolja Felix.
- Apa - kezdi MiCha. - Jungkook nincs itt, pedig vele akartam aludni.
- Biztos ő is dolgozik még. - mondom. - Velünk volt, emlékszel? Kell beszélgessen az emberekkel. - magyarázom. - Később érek haza, de velem aludhatsz pici.
- Addig kivel alszok?
- Megkéred valamelyik fiút - nézek Felixre jelentőségteljesen, általában a kislány vele szokott aludni, ha sokáig dolgozok.
A tanárom integet egy kicsit, én pedig azonnal veszem a lapot, vissza kell mennem gyakorolni.
- MiCha, mennem kell - nézek szomorkásan kislányomra.
- Sietsz haza?
- Sietek haza pici Mimi. - bólintok egy kicsikét, majd sikerül elég röviden elköszönnünk egymástól és visszaállok gyakorolni.

Szerencsére volt olyan kíméletes a tanárom, hogy hamarabb hazaengedett. Homlokomat törölgettem a törölközőmmel, amikor Namjoon belépett a tükrözött terembe.
- Ideje mennünk - lépked közelebb hozzám és felveszi vállára a táskámat, benne van a váltásruhám, cipőm és iratok is, plusz csomagolt kaja és víz, meg a füzetem is. - Hogy ment?
- Elég gyorsan. - válaszolom és felveszem dzsekimet. - Még csak egyedül vagyok, de egy hét múlva már a háttértáncosok is velem lesznek.
- Nagy dobás lesz! - lelkesedik Namjoon. - Már alig várom, hogy egészben láthassam!
- Én is! - bólogatok fáradtan. - SeokJin, tud vigyázni MiChára? Úgy, ahogy eddig?
- Nincs más dolga. - válaszolja menendzserem. - Tudod, hogy ő mindig az első, ha a koncertekről van szó!
- Tudom, nagyon sokkal tartozok neki is. - sóhajtok egy nagyot. - Tényleg! Ti terveztek gyerkőcőt?
- Még nem. - rázza meg a fejét Namjoon és beszállunk a liftbe. - Szeretnék én is ott lenni, de jelenleg nem tudok. Még fiatalok vagyunk mi is, nem sietünk.
- És a szüleitek ezt megértik? - kérdezek rá.
- Persze. - fordul felém. - Hamar házasodtunk össze, a gyerekkel várhatunk még!
- Biztos jó lehet - mondom mosolyogva.
- Micsoda? - kérdez rá.
- Hogy a szüleitek nem szólnak bele a kapcsolatotokba. - válaszolom.

Sose éreztem irigységet Namjoon és SeokJin kapcsolatát illetően, ahogy egyik barátom iránt sem. Igaz, idősebbek nálam pár évvel, többet tapasztaltak kapcsolatok terén, mégis a szüleikkel a kötelék megtörhetetlen.
Mivel a saját szüleimmel nem tartom a kapcsolatot, ezért igyekszem MiChának egy olyan köteléket nyújtani, amibe senki nem tud beleszólni és senki nem törheti meg. És nagyon reménykedek benne, hogy a választott párom is tiszteletben fogja tartani a köteléket a lányommal.

Amint Namjoon leparkol az autóval kiszállok és hagyom, hogy hazamenjen. SeokJinnel ők is megérdemlik a közös órákat, ahogy mindenki más is.
A lift előtt várakozok, de azonnal érzékelem orrommal az ujjonnan betérő fenyő illatot.
- Szia! - köszönök az alfának, mikor mellém lép. - Nem haza mész?
- Szia! - nyom egy puszit a homlokomra. - Felix felhívott, hogy MiCha kissé hisztis, amiért nem vagyok ott. Most végeztél?
- Igen. - válaszolom, majd a csengő jelzése megzavar. Két szomszédom lép ki a liftből és átvesszük a helyüket. - Hamarosan díjátadók és részt kell vennem rajtuk. Felkértek, hogy legyek fellépő, de Namjoon szerint át kell adjam a legjobb rookie banda díját is.
- Akkor sűrűbb napjaid lesznek - gobdolkodik hangosan Jungkook. - MiCha ilyenkor hiányol, igaz?
- Nagyon. - válaszolom és a lift falának dőlök. - De ugye ilyenkor forgatás is van és e miatt nem jöhet el a próbákra.
- A héten nekem is sűrűbb napjaim lesznek, de beugrok hozzátok. - tájékoztat Jungkook.
- Csak, ha nem megerőltető számodra. - nyomok egy puszit arcára. Fáradt vagyok ugyan, de Jungkook kedvességével képes levenni a lábamról. És nem utolsó sorban MiChára is gondol, aminek nagyon örülök.