Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

19. +18

Jungkook kék szemei, mintha a lelkembe látnának, de nem hagyom, hogy cselekedjen.
Lehajolok nyakához, ádámcsutkájára nyomok nyálas csókot, majd fogammal megszakítom egy kicsit a pólóját. Kezemmel rásegítek és széttépem rajta az anyagot.
- Ez volt a kedvencem! - panaszolja Jungkook, de nem érdekel.
Leveszem felsőmet, amivel jön vele együtt a rövidujjú pólóm is. Magunk mellé csapom le az anyagokat, megemelkedek csípőjén és kigombolom farmerem.
- Állj fel! - parancsolja Jungkook, de megrázom a fejem, ma én irányítok, nem ő.
Feltérdelek, hogy kigombolhassam az ő nadrágját is, de egyúttal kibújtatom kobráját az alsójából, fel fogom éleszteni.

Vállától kezdtem el csókolgatni felhevült bőrét, egyre lejjebb és lejjebb araszolva ajkaimmal. Alhasához érve, Jungkook a hajamba mar és lökne a nemessége felé, de nem hagyom neki. Tiltakozóan morranok fel, ahogy ő is makacsságomra.
Hüvelyk- és mutatóujjommal csipőjébe csípek, majd egy mozdulattal kapom be nagy méretét ajkaim közé.
Jungkook sose kért meg, hogy szájjal elégítsem ki őt, nem az én műfajom, de mikor kedvet érzek rá, önként vállalkozok rá.
Szabad kezemmel fogom meg tövénél, hogy megtarthassam, már félig kemény. Mélyre engedem, kitölti az egész számat, mély hangjától felmordulok, hiszen folyamatosan kicsalom belőle a nyögéseket. Nyelvemmel is rásegítek az élvezetre, fokozatosan keményedik meg farka ajkaim között. Egyet szippantok, amitől ismét nyög egy nagyot, majd kiengedem ajkaim közül.
- Jihminh...
Leszállok róla és lehúzom nadrágomat, róla is lerángatom a nadrágot, ahogyan tudom, de miután eldobom a mackónadrágját, felém magasodik.
Hónaljamnál fogva rak fel az ágyra, ujjait végighúzza rózsámon, de tudja jól, hogy nedves vagyok. Terpeszbe rakja lábaimat, majd egy lökéssel bennem van.
Nagyot nyögök a fájdalomtól és hosszától is, a takaróba markolok. Szemeim sarkában megérzem a készülődő könnyeket.
- Jih...
Jungkook köré kulcsolom lábaimat, míg ő felém fajol, homlokamból félresimítja a tincseimet.
- Duhrváhn - mondom ki nagy nehezen.
Az alfa a homlokát az enyémnek támasztja, de a helyett, hogy durván mozogna, lassan kezd el ringatózni a saját tempójában.
A fájdalom enyhült a kevés idő alatt, de még jelen volt, ahogy mellette az élvezet is.

A kék szemei és az, hogy még így is gyengéd volt velem, kicsalták azokat a könnyeket, de nem hagytam, hogy megálljon. Tovább mozgot bennem, míg el nem érte érzékeny részemet, utána olyan gyorsan mozgott, hogy nem tudtam felfogni.
Nevét nyögve élveztem el, ahogy köré szorultam ő bennem ment el, miközben megcsomózott ismét.
Mivel ilyenkor össze vagyunk ragadva, nem nagyon tudunk mozogni.

Jungkook nem nehezedik rám, valamennyire karjaival tartja magát és egy puszit nyom vállamra.
- Tetszik a vad Jimin, de lehetőleg kettőnknek mutasd meg. - kéri Jungkook fülembe súgva.
- Ne haragudj. - kérem tőle a bocsánat.
- Semmi baj, Namjoon elmondta, hogy mi történt. - hátrasimítja ismét a homlokomra hulló tincseimet. - Rendesen megijedt tőled, de a szagodon is érzett valamit. Igaz, én is.
- Jungkook - fordulok az alfa felé. - Apa megkeresett. Dühös voltam rá és volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy meg tudnám folytani.
- Láttam a mérged és éreztem is. - arcomra puszil. - A levendulás csípős volt, de a lázadra is emlékeztetett.
- De mitől? - kérdezem kétségbeesetten.
- Én utoljára anyukámnál éreztem ilyet. - válaszolja Jungkook. - Majdnem elütöttek, de időben visszahúzott. A szemei is más szinűek voltak, neki vörös. A védelmező ösztöne volt az.
- Akkor, nekem is?
- Szerintem igen. - bólint egy aprót az alfa. - Csak a te szemeid, majdhogynem fehéren izzottak. És ahogy letepertél az a saját erőd volt, nem hagytam magam.
- Micsoda?
- Védelmezted önmagad. - oldalamra cirógat, amitől összerezzenek. - Erősebb vagy még nálam is Jimin, ha védelmezni kell magad és MiChát. De, én is tudok védelmezni, ha én lettem volna Namjoon helyett, lehet apád nem ússza meg sebek nélkül.
- Nyugalom alfa. - mondom azonnal. - Nem jelöltél meg és meg tudom védeni magam apával szemben is.
- Most már tudom - puszit nyom orromra.

Az idő leteltével különválunk. Míg Jungkook a tus alatt mosakszik, addig én beveszem a fogamzásgátlót. Kezdem megszokni a csomót, mikor nem vagyok lázban, igaz akkor a legnagyobb esély, hogy teherbe essek, de még nem akarok kistesót MiChának. Ezért sem kockáztatok, bár a közös lakásnál nem tudjuk elkerülni, hogy ne csak a nyugodt pillanatainkban legyünk egymáséi. De valamiért várom a közös életet.

***

Alig két hónapja laktunk együtt Jungkookkal, de egyre jobban tudtunk alkalmazkodni egymás ritmusához.
Én nagyon nehezen szoktam meg azt, hogy ő korán kell. Többször kelltem vele együtt és automatikusan mentem MiChát ébreszteni, pedig volt majdnem három óra addig, hogy napiba menjen, míg én munkába. Ez ment két hétig, amig Jungkook rám nem szólt, hogy aludjak vissza.
A két hónap alatt két lázon is átsegített az alfa. Eddig, ahányszor lázam volt, mindig távolt tartottam magamtól az alfákat, de ebben az esetben nem tudtam. MiCha olyankor nem volt háznál értelemszerűen.
Jungkook szeret is viccelődni, hogy láz alatt mennyire kívánatosabbá teszem magam és nagyon nehezen tudja megállni, hogy ne jelöljön meg.

Ez idő alatt valahogy az apám sem zaklatott tovább, szerintem megijedett tőlem. Tényleg képes lettem volna komoly kárt tenni benne aznap és azóta se érzek bűntudatot magamban e miatt. Bár egyre jobban idegeskedek, hogy mikor dönt úgy, hogy megint felbukkan.

A barátaink mindig átjöttek. Nehezen tudnak leszakadni MiCháról, szerintük az aranyossága miatt, de szerintem a megszokás miatt. Jungkook nem nagyon panaszkodik, de ha mégis úgy érzi, hogy sok volt a napja, akkor a többiek veszik a lapot. Mivel és és az alfa is szokott túlórázni, még jó, hogy a barátaink mellettünk vannak és segítenek.

Míg MiCha a nappaliban játszott a játékaival, addig én egy beszélgető műsorra készültem fel. Namjoon átadta a kérdéseket, amiket átolvastam, de mind badarság volt és a magánéletemet célozta meg. Igaz, lassan négy éve benne vagyok az iparban, de vannak kérdések, amiket nehezen tudok megválaszolni.
- Mi aggaszt? - ül le mellém Jungkook és vállam felett beleolvas az egyik kérdésbe. - Oh, most már értem.
- Egy beszélgető műsorba nem kéne ilyen kérdésekkel feljönniük. - mondom panaszosan. - Kezd megfájdulni a fejem a gondolkozástól.
- Értelmetlen lenne ezen gondolkodni - vesz el egy másik oldalt Jungkook és végigfutja a tekintetével. - Beszéltél Kanggal rólam?
- Igen. - válaszolom. - Semmi kifogása nincs.
- A kérdések a párodra is kitérnek, ha van - néz rám Jungkook. - Én megadom az engedélyt, ha beszélni akarsz rólunk.
- Azt csak az új album megjelenése után! - mondom azonnal.
- Tényleg, nem is hallottam a dalokat róla!
- Nem is fogod, ameddig kijönnek. - nézek határozottan szemeibe. Jungkooknak írtam azokat a dalokat, biztos azonnal leesik neki, ahogy másnak is, hogy szerelmes vagyok.
- De...
- Semmi de, majd meghallgatod! - vágok szavába. - Kérlek, addig várj!
- Rendben. - sóhajt egy nagyot megadóan.
Egy ideig ketten beszéljük át a kérdéseket, de mikor MiCha kettőnk közé furakodik, azonnal félrerakjuk a munkát.
- Apa én is kérek szeretgetést! - kéri MiCha.
- Kérsz? - nézek rá csodálkozva. - Hiszen én mindig szeretlek! Na de, ha szeretni kell, akkor szeretni foglak jobban!
- Wiiii! - örvend meg, majd Jungkookra néz, oldalához bújik. - Szeretlek Jungkook!
- Szeretlek MiCha! - öleli magához lányomat finoman, látom az alfa arcán, hogy mosolyog. Ha nem is lesz mostanában közös gyerek, akkor is tudom, hogy milyen apa lesz MiCha részére, ez pedig többet jelent nekem, mint bármi.