Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

20.

MiCha az egyik napon megbetegedett. Se én, sem Jungkook nem tudtunk vele maradni és ápolni, ezért magammal kellett vinnem a munkába. Namjoon figyelt rá, ameddig én felénekeltem a dalt, de nagyon aggódtam a lányom miatt.
Igyekeztem minél jobban megcsinálni elsőre, hogy ne húzzam az időt és minél hamarabb hazamehessünk, hogy pihenhessen.

A stúdióból kilépve az ölembe vettem MiChát, igazán ki volt melegedve.
- Van hűsítő tapaszunk? - kérdezek rá menendzseremnél.
- A recepción biztos kell legyen. - válaszolja. - Megnézem, addig menjetek be az irodába!
- Rendben. - bólintok egy aprót és MiCha hajába puszilok. - Csak egy kicsit bírd ki Mimi. Apának még van egy kicsi munkája, utána megyünk haza.
- Jó. - megszorítja kezeit nyakamnál, kicsit fullasztó, de nem nagyon zavar.

A liftnél várakozok, amikor egy csapat lány jelenik meg a folyóson és pont felénk sétálnak. Ha jól tudom Kang hamarosan debütáltatni fogja az új lánycsapatát. Elkerülhetetlen volt, hogy találkozzak velük, de pont most nem volt a legszerencsésebb időpont.
- Áh, Jó napot! - köszönnek nekem, én viszonzom azt. - Szia! - köszönnek MiChának, de lányom nem viszonozza azt.
- Ne haragudjatok lányok, beteg és nem szeret ilyenkor beszélni. - kérek bocsánatot a lányoktól.
- Semmi baj. - legyint az egyik hosszú barna hajú lány. - A kisöcsém is ilyen.
- Nem akarok okoskodni, de nem lenne jobb neki ágyban lennie? - kérdezi az öt lányból az egyik.
- Tiff, nem kéne beleszólnod! - szól rá a barna hajú.
- Nincs semmi baj - mondom mosolyogva. - Jobb lenne neki az ágyban, igen, de nincs szitterem és ilyenkor nem hagynám otthon egyedül. Plusz fontos munka is van, amit meg kell csinálnom.
- Érte csinálod? - kérdezi Tiff, akinek azonnal megjegyeztem a nevét.
- Érte, meg értem. - válaszolom mosolyogva, a lift ajtaja kinyílt, Yoongi állt benne. - Szia hyung!
- Sziasztok! - néz körbe meglepetten. Kiszáll a liftből, elengedem a liftezést most. - Ő lenne MiCha?
- Igen. - válaszolom mosolyogva. - Lázas, de nem maradhatott otthon egyedül és munka van. Felénekeltem a részem, hallgasd meg és jövünk vissza.
- Ne gyertek vissza! - rázza meg a fejét. - Menjetek haza, hogy pihenhessen.
- Biztos jó így neked? - kérdezem. - Minden csúszni fog.
- Nem fog csúszni, kapunk időt még. - válaszolja Yoongi. - De előtte szeretném látni a pici lány arcát! - búj közelebb MiChához. - MiCha - szólítja meg a kislányomat, zsebéből kihúz egy nyalókát. - Kérsz egy nyalókát?
- Epres? - kérdezi Mimi fejét felemelve vállamról, két arca nagyon piros. A lányok körülöttünk el tudnának olvadni.
- Málnás. - válaszolja Yoongi. - Nagyon finom!
- Apa? - néz rám kérdőn MiCha.
- Szabad Mimi. - bólintok mosolyogva. MiCha elveszi Yoongitól a nyalókát, majd integet a lányoknak is. - Mit kell mondani?
- Köszönöm. - nézi MiCha a nyalókát és felém nyújtja.
- Először ebédelünk valamit, jó?
- Jó. - fogad szót, most már nem búj hozzám nagyon.
- Jimin! - hallom meg Namjoon hangját, kicsit mérges. - Mi ez a közgyűlés?
- Találkoztam a lányokkal, majd Yoongi is befutott. - válaszolom. - Kaptál?
- Igen. - nem adja át, hanem MiCha homlokára teszi a tapaszt, lányom egy nagyot sóhajt. - Menjünk, ha végezni akarunk hamar.
- Ne siessetek, menjetek haza. - szól közbe Yoongi. - Keresünk más időpontot.
- De a dal...
- Semmi baj. - legyint kezével. - De ha nem baj, veletek tartok ebédre. Gondolom itt fogtok enni?
- Igen. - válaszolom és a lányok felé fordulok. - Ti is enni indultatok, igaz?
- Igen. - válaszolják egyszerre.
- Akkor menjünk együtt. - mondom azonnal és megnyomom a lift gombját.

Az ebéd egész jól telt a nagy társaságnak hála. Megismerhettem a lányokat is és a nevüket is megtudtam, megígértem nekik, hogy bemegyek az egyik próbájukra és tanácsot is adok nekik a tánc meg éneklés terén is. Yoongi is beszélgetett a lányokkal, főleg az egyikükkel, aki rappel fog foglalkozni.
MiCha végig mellettem és Tiff mellett ült, a lányom nagyon hamar megkedvelte a lányt és fordítva is.
A tapasz segített egy kicsit MiChán és mire hazaértünk a láza egy kicsit le is ment.
- Apa - szólít meg MiCha, mellé ülök és rámosolygok. - Szeretnék még veled menni dolgozni.
- Fogsz jönni Mimi, csak gyógyulj meg egy kicsit. - mondom mosolyogva. - Tiffék nagyon aranyosak és kedvesek voltak.
- Yoongi oppa még hozhatna nekem nyalókát. - elásítja az oppát.
- Biztos fog hozni. - bólogatok egy kicsikét. - Szólok, hogy eprest nem kérsz.
- Az rossz. - helyesel MiCha. - Bújj be hozzám apa!
Engedelmesen mellé fekszem, valamennyire betakarom magam takarójával, de nem húzom le róla. Finoman magamhoz ölelem őt és figyelem, ahogy elalszik.

Mikor tudom, hogy már elég idő eltelt, hogy ne ébredjen fel, kikelek mellőle, de nyitva hagyom a szoba ajtaját.
Felhívom Jungkookot, hogy megnyugodhasson. Ő is aggódik MiCha miatt.
- Szia, zavarlak? - kérdezem azonnal, miután felvette a telefont.
- Szia, nem. Szünetem van. - hallom, ahogy csámcsog, szóval eszik.
- Jó étvágyat! - mondom. - Itthon vagyunk. MiCha alszik.
- Oh, de jó! - hallom, ahogy a hangazíne megváltozik és sokkal könnyedebb lesz. - Hazaengedtek?
- Yoongi küldött, később javítjuk ki a dalt. - válaszolom. - És találkoztam az új lánybandávak is. Velük ebédeltünk.
- MiCha jól ett?
- Nehezen akart, de az egyik lány, Tiff, segített meggyőzni. - válaszolom. - A láza is lement.
- Ennek örülök. - szusszant egy nagyot. - Nem hittem volna, hogy szülőnek lenni, ennyi aggódalommal jár.
- Jungkook - mondom mosolyogva, ez jó jel, hogy MiCha szülőjének gondolja magát. - Egész napos aggódalom jár velük, mióta megszületnek.
- Átérzem. - mondja. - Ha haza értem beszélünk erről?
- Persze. - mosolyodok el jobban.
Még pár percet beszélünk, de bontom a hívást.

Jungkook vacsorára ér haza. Kivételesen hárman vagyunk a lakásba, szóltam reggel a Csillagosoknak, hogy nem kell jöjjenek a mai nap.
MiCha már ett egy keveset, de nem erőltetem ilyenkor.
- Sziasztok! - köszön Jungkook, MiCha hajába nyom egy puszit. - Hogy vagy?
- Fáj a fejem. - válaszolja kislányom.
- Kapsz gyógyszert mindjárt, csak még egy falatot egyél. - kérem meg a kicsi lányt.
- Ne erőltesd. - tanácsolja Jungkook. - Kivettem holnapra egy szabadnapot, leszek én vele.
- Akkor szólok Namjoonnak, hogy a mai napot lehetne is pótolni - gondolkodok el. - Milyen napod volt?
- Nem volt vészes. - válaszolja és az asztalhoz ül, enni kezd jóizűen, amit látva MiCha is eszik még pár falatot.
- Apa - suttogja kislányom, felé hajolok. - Jungkook húsából én is vehetek?
- Jungkook, egy keveset adsz MiChának? - kérdezek rá az alfánál, mire levág egy kevés húst és MiChának nyújtja. Jóízűen eszi meg a húst és tovább etetteti magát Jungkookkal.

Vacsi után MiCha megkapja a gyógyszert, mérek lázat is és lefektetem, hogy minél hamarabb kipihenhesse magát. Jungkookra bármikor rábízom MiChát, főleg azért, mert lassan a családomnak mondhatom az alfával együtt.
Az esti fürdést követően, minketten a közös ágyban fekszünk. Jungkook valamit olvas a tablettjén, én pedig a telefonomat pörgetem, de nincs semmi érdekes rajta.
Lerakom az éjjeli szekrényre és az alfa felé fordulok, kezeimet a párna alá dugom és úgy nézem Jungkookot.
- Nem tudok koncentrálni, ha nézel - somolyog.
- Vezetés közbe se tudsz? - imádom mikor vezet, olyan komoly képe van olyankor és befeszülnek az izmai is. Főleg akkor, mikor ing van rajta, olyankor orgiáznak a szemeim.
- Az más, ott az utat figyelem és vigyázok rátok. - válaszolja és félrerakja a készüléket. Derekamra fog és közelebb húz magához. Térdem megütközik combjának, az eddig bemelegített lepedőt felváltja a kissé hideg, de nincs időm megborzongani, mert Jungkook melege erősebb.
- Délután félbehagytunk egy beszélgetést. - emlékeztetem és fennem helyezkedem a párnáról a karjára fekszem.
- Oh, igen! - jut eszébe az alfának. - Én komolyan gondolom veled, veletek és arra gondoltam, ha te is beleegyezel, akkor MiCha hívhatna...
- Apunak? - kérdezem tőle mosolyogva, válasz helyett egyet bólint. Szemei kicsit zavarosak és látom, mennyire zavarban van. - Komolyan gondolod?
- Igen. - válaszolja, derekamat kezdi el cirógatni. - Arra is lenne esély, hogy közös gyerek is legyen?
- Mi? - ülök fel egy kicsit, nem kicsit lepett meg a kérdésével. - A felől nincs kétségem, hogy MiCha nagyon szeret téged és többször rajta kaptam azon, hogy már-már apunak hív téged, de nem meri. De egy második gyerek? Jungkook, én...
- Nem kell most válaszolnod! - szakít félbe, farkasán érzem az enyhe csalódottságot, amitől a lunám meghunyászkodik ugyan, de ki akarja engesztelni. - Csak egy kicsit gondolkodj rajta kérlek, majd kapok választ.
- Jungkook...
- Csak gondolkodj rajta, jó? - kérdezi. - És a jelölésen is. Fontos a szabadságod nekem is, de nem tetszik, hogy más alfák szagát is érzem rajtad.
- De a munkámmal jár! - mondom kicsit hangosabban, eddig nem volt gondja vele.
- Jimin! - szól rám, kicsit duzzogva, de visszafekszem, ezúttal a párnára hajtom a fejem.
- Meggondolom. - mormogom orrom alatt, neki hátat fordítva alszom el, szinte azonnal.

Az éjjel közepén megébredek, ahogy MiCha felsír. Lehámozom magamról a takarót és félálomban átbatyogok hozzá, megbotlok az ajtó küszöbében.
- Semmi baj Mimi, itt van apa - fekszem be mellé és átölelem finoman őt.
- Apa, aput akarom! - sírva bújik a pólómba. Ölembe veszem és vele együtt megyek át a hálóba. Jungkook morogva ül fel egy kicsit.
- Mi a baj? - kérdezi.
- Téged akar. - válaszolom és kettőnk közé rakom MiChát. Mint egy kiscica, úgy bújik Jungkook mellkasának, az alfa igyekszik minél hamarabb megnyugtatni őt. Az alfa hátához bújok, derekánál átdugom a kezem és Mimi combját simogatom. A mozdulatba belealszom.