Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

28.

Hawaii több okból is jó választás volt. Csendes környezet, az emberek nem nagyon ismernek és kényünk-kedvünk szerint lehettünk kettesben Jungkookkal. Mindezek mellett nagyon sok programban vettünk részt. Búvárkodni is voltunk, bár én annyira nem vagyok jó úszó, de az alfa végig mellettem volt.
Azonban, mint minden jónak lassan véget is ért a nászútunk.
MiChának is sikerült ajándékot venni, igaz az ezeredik plüss is kell neki, szóval egy tengericsikó- és egy csillagplüss volt a választásunk.
Namjoon és SeokJin is kapott ajándékot tőlünk és nem győztünk hálálkodni a felvigyázásra.

Három hét elteltével visszarázódtunk a hétköznapokba. Jungkook és én is visszamentünk dolgozni, MiCha napköziben, ahogy a többiek is dolgoztak.
Anyu az egyik hangpróba előtt hívott, hogy jó lenne beszélgessünk egy kicsit, de mindezt ugye Jungkookkal is meg akarom beszélni. Annyiban maradtunk, hogy visszahívom, amint megbeszéltem az alfával.

Azonban az utóbbi napokban nyűgösebb vagyok és az illatokat sem bírom, ami számomra szenvedés, főleg táncpróba ideje alatt.
- Jimin túl édes illatod van! - panaszkodik a tánctanárom. - Használj szagelnyomót, mikor lázban vagy! Omega vagyok, de elviselhetetlen tud lenni.
- Elnézést! - mondom bocsánatkérően. Felkavarodott a gyomrom a sok forgástól, picit meg is szédülök.
- Mára vége! - jelenti be a tanár, én pedig igyekszem visszafogni azt, ami feljönni szeretne. Meg se várom, hogy végig mondja, azonnal rohanok is a mosdóba, hogy kiadhassam az ebédemet.

Miután minden is kijött, kiöblítem a számat és megtörlöm blúzom szélével a számat. Visszamegyek a táncterembe és összeszedem a cuccomat, hogy hazamehessek. Namjoon a padon ülve vár rám, mikor belépek.
- Minden rendben? - kérdezi a telefonjából felnézve.
- Persze. - válaszolom és nekilátok az összepakolásnak.
- Biztos? Dae azt mondta, hogy kirohantál.
- Biztos, ne aggódj. Túl sok volt a forgás - mondom kezemmel legyintve. - Mhhh, megkívántam a pogácsát.
- Megkívántad? - csodálkozik Namjoon. - Hazafele beugrok egy pékségbe és veszek.
- Az jó lenne - sóhajtok egy nagyot. - Meg csokisfánkot is!
- Veszek azt is, de siessünk haza. - siettet Namjoon, gyorsan összapakolok és menendzseremmel együtt, az autójába szállunk.

Kicsit le kell tekerjem az ablakot, megint kezdek rosszul lenni. Az enyhe hűvös levegő az arcomba csapódik és fellélegzek. Annyira jól esik nekem.
- Kicsit fehér vagy Jimin. - szólal meg Namjoon.
- Rosszul is érzem magam. - motyogom orrom alatt.
- Akkor nem megyek pékségbe...
- De menj, kérlek! - szólok rá azonnal, kell nekem a pogácsa, meg a fánk.
- Biztos, hogy jó ötlet?
- Igen, annyira vágyom - sóhajtok egy kicsit. - Kérlek Namjoon!
- Jól van, de ha rosszul leszel holnap is, akkor nem mész dolgozni. - néz szigorúan rám a visszapillantóból. Beleegyezek a feltételébe és nemsokára a fánkot majszolom a hátsó ülésen. Nem bírom megállni, de nem is tudnám.

Fánkkal a számban lépünk be a lakásba. Megérzem a friss fenyőillatot és leveszem a cipőimet, míg menendzserem gyorsan a mosdóba szalad.
- Sziasztok! - lépek be a nappaliba, ahol SeokJin MiChával rajzolgat, Jungkook pedig valamilyen papírokat néz át.
- Szia apa! - köszön MiCha, egy puszit nyomok hajába, majd odaadom a megmaradt fánkot neki.
- Pogácsát? - kérdezem a két felnőttől, de megrázzák a fejüket. Leülök férjem mellé és felszusszantok egy nagyot, Jungkook vállamnál fogva húz magához.
- Korán jöttetek, minden rendben? - kérdezi.
- Igen, kikészítettem egy kicsit Dae-t és elengedett. - válaszolom.
- Hmm - hümmög az alfa, majd egy nagy szusszantás után lecsapja a lapokat a lábára és felém pillant. Farkasa is izeg-mozog, mintha izgatott lenne. - Biztos minden rendben?
- Persze. - válaszolom neki, kérdőn nézek rá. Mosolyog, de a tekintete egy kicsit aggódó is, ami összezavar. - Éreztél valamit? Dae panaszkodott, hogy édes illatom van, de én nem éreztem.
- Édes illatod van, de nem vészes. - nyugtat meg Jungkook, én pedig megkönnyebbülve szusszantok egy nagyot, ami elég volt ahhoz, hogy ismét rosszul legyek.
Futásnak eredek a fürdő felé, szerencsére, hogy Namjoon akkor lép ki. Elspurizok mellette be a helyiségbe, majd az ajtót belökve magam után kiadom gyomrom tartalmát. Hát nem volt sok életű a fánk az biztos.

A rosszullétek három hét után sem csillapodtak, ami miatt kezdtem aggódni, így a családorvost is meglátogattam, aki átküldött egy omegaspecialistához. A doktor pedig megvizsgált, már volt lehetőségem ilyen orvosnál járni, csak egy kicsit voltam ideges.

Terhes vagyok.

Sokkos állapotban hagytam el az orvos rendelőjét. Azt se tudom, hogy sikerült taxit hívnom. Őszintén rettegek is, amiért terhes vagyok. Csakis az előző terhességből van tapasztalatom és a környezetem nem reagált valami elfogadhatóan. Mi van, ha Jungkook most nem szeretne gyereket? És MiCha se fogadja el a picit? Namjoon és SeokJin, meg az egész Csillagfényes baráti kör ki fog akadni! A szüleimről nem is beszélve.

Remegve léptem be a lakásba, MiCha már otthon volt, ahogy Jungkook is. Azonnal felállt, amikor meglátott engem, aggódás suhant végig az arcán, én pedig azonnal könnyekben törtem ki. Farkasa is nagyon aggódott és alig egy kis idő múlva megéreztem ölelő karjait körülöttem, ahogy MiChát is, amint a lábamat ölelgeti.
Jungkook kellemes fenyő illata az orromba kúszik, amivel egy kicsit sikerül megnyugtatnia.
Mindketten kézen fognak és a kanapéra ülök le. MiCha az ölembe hajtja a fejét és közelebb bújik hozzám, szomorú amiért szomorúnak lát engem. Egyik copfját birizgálom ujjaim között, míg Jungkook egy teát készít nekem a konyhában.
Azt se tudom hogyan kezdjek bele és mit mondjak.
- Apa - szólit meg Mimi.
- Mondjad picim. - dőlök hátra egy kicsikét.
- Ugye nem fogsz meghalni? - kérdezi aggódva, felül, hogy a szemeimbe tudjon nézni.
- Dehogy fogok, miből gondoltad? - törlöm le könnyeimet arcomról.
- Nagyon sírtál. - néz szomorúan rám.
- Nem fogok meghalni Mimi, csak olyan hírt kaptam, amit nem tudok hogyan mondjak el. - magyarázom el neki, hogy ő is nagyjából megértse.
- De el fogod mondani? - kérdezi.
- Persze. - bólogatok egy kicsikét és magamhoz ölelem kislányomat. Annyira aggódó tud lenni, bár ideges vagyok, mit fog mondani a kistestvér hallatára.

Jungkook visszatért a teával, amibe óvatosan kortyolok bele, míg ő átölel bennünket. Félek bármit is mondani.
De előbb-utóbb ki fog derülni, így muszáj elmondanom neki, ahogy idővel a többieknek is.
- Mimi, idehozod a táskámat?
- Hozom apa. - enged el azonnal és leugorva a kanapéről trappol el a táskámig. Erőlködve hozza be hozzánk és egy ugh hangot hallatva rakja fel az ágyra.
- Köszönöm. - mosolygok rá a kislányomra. - Mutatok nektek valamit.
- Mit? - kérdezik egyszerre, én pedig megrázom a fejem mosolyogva.
- Egy kicsit várjatok. - mondom és beletúrok táskámba. Kiveszem a szövegeket a táskámból, majd inkább mindent kiborítok a kanapéra. Túl sok lap van nálam.
Megtalálom az ultrahangot az orvosi papírokkal együtt, az utóbbit félrerakom, hiszen az nem kell.
- Gyere MiCha közelebb. - mondom lányomnak, aki most az alfa ölébe mászik.
Feléjük nyújtom az ultrahang képeket, kis piros körben be van rajzolva hol is van a magzat.
- Ez mi? - kérdezi Jungkook, MiCha is kérdőn néz rám.
- Ne legyél mérges. - nézek az alfára, majd rámutatok a kis piros körre. - Itt egy pici pont van, az a pont pedig egy pici élet bennem.
- Pici élet? - kérdezi MiCha, folyamatosan Jungkook tekintetét fürkészem, kicsit összezavarodott.
- Terhes vagyok. - mondom ki egy szuszra és MiChára nézek. - Nagytesó leszel Mimi.

MiCha boldogan pattant fel Jungkook öléből és agyonszorongatott engem. Legalább ő örül. Sokszor mondta, hogy szeretne egy kistesót, akivel játszatnak, így ez a kívánsága telejesült.
Lányom annyira bezsongott, hogy már tervezi is melyik játékát ossza meg a kistestvérkével, pedig még nincs is itt.
Félve nézek az alfára, de azonnal ellágyul a szívem, amikor meglátom könnyeit.
- Jungkook - suttogom és letörlöm könnyeit.
Nem szól egy szót sem, helyette ajkaimra tapad és lágyan csókol meg.
- Köszönöm.