Kisegér dabi x reader

23

Beléptem a szobámba, és egy mérges Dabi-val találtam szembe magam.

Még sose láttam így, a kék szemeivel engem néz, mintha meg akarna ölni. Olyan rideg így, nem kicsit ijesztő, és ez egy kicsit megrémített.

-Hol voltál!?- Kérdezte mérgesen.

Nem mondtam semmit, csak lefagyva néztem vele farkasszemet.

-Azt kérdeztem hol voltál!?- Kérdezte ismét, de most már türelmetlenül.

-Amikor.....amikor elmentem mondtam hogy a sírokhoz.- Kicsit már remegett a hangom.

-Eddig!?- Kelt fel ülő helyzetéből és sietős léptekkel jött felém.

Nem tudom miért te úrrá lett rajtam a félelem. A lábaim elkezdtek remegni, gyorsan vettem a levegőt, mozdulni se tudtam. Miért ilyen velem? Mit csináltam? Mikor észhez tértem már előttem állt. Nem mertem semmit se csinálni, egyszerűen csak féltem.

-Válaszolj már bazdmeg!- Emelte fel a hangját. Közben erősen neki nyomott a falnak, a nyakamnál fogva. Másik kezét meg a fejem mellé csapta.

-D..Dabi.... mi a bajod?- Remegett hangom. Utoljára csak Enji kiabált velem, már mióta nem hallottam senkit se kiabálni, főleg nem velem.

-Mi bajom? Mi bajom!?- Ismételte meg kérdésem ingerülten. -Az bazdmeg hogy elmész este és csak most jöttél vissza. Azt hittem hogy elkaptak vagy mit tudom én!- Engedte el a nyakam és azt is szintén a fejem mellé rakta + mindekettővel bele csapott a falba.

-Ezt fejezd be!- Lettem már én is ideges.
-Figyelj ott voltam egész végig csak elaludtam.- Magyaráztam neki már nyugodtabban. -Ez minden semmi bajom jól vagyok.

-Nem, nem vagy jól [NÉV] a szemeiden láttni lehet hogy sírtál. Én meg itt voltam egész végig és nem tudtam hogy mi van veled! Lehet meggyilkolnak vagy elkaptak a hősök vagy megerőszakoltak!-
Csapta meg újra a falat. -Erőszak?- Mondta ki mégegyszer a szót. A szeme most máshogy fénylet. Nem düh vagy szomorúság tükrözött benne hanem vágy. Kék íriszeivel többször végig mért, alsó ajkát megnyalta és egy piszkos mosoly gördült arcára.

-Dabi?- Ejtettem ki a nevét kérdőn és félve.

-Tudod büntetést érdemelsz kisegér.-
Nyalt végig megint az ajkán. Hirtelen megfogta a csuklóm és húzott az ágy felé. Mikor elégé közel volt az említett bútor erősen rálökőt, és amilyen gyorsan csinálta ezt olyan gyorsan került főlem Dabi. Nagyon féltem. Még sose csinált ilyent. -Ne félj élvezni fogod.- Rakta kezét a torkomra, onnan ment feljebb az államig és egy picit felemelte a fejem hogy jobban hozzá férjen nyakamhoz. Elsőnek apró puszikkal hintette be, de utána egyre erősebben szívta.

-Dabi ne kérlek!- Kezdtek el könnyek folyni arcomon. De mintha meg se hallott folytatta tovább. 

Keze már a derekamon pihent, és egyre lejebb ment. A gatyámat kezdte leszedni.

-Dabi fejezd be.- Mondtam már gyengén.
Dabi rám nézett és az eddigi nézése más lett. Át vette a sajnálat és bűntudat.

-[NÉV].- Mondta ki félve a nevem.
-[NÉV] én..... én sajnálom.- Fogta meg gyengén az arcom, de én egyből elhúzódtam. -[NÉV] nagyon....nagyon sajnálom nem tudom mi ütőt belém.-
Próbálkozott újra, de én ismét nem engedtem.

-Dabi me.... me..menj el!- Lettem ideges.
-Menj ki a szobámból- Kiabáltam, de csak úgy hogy a többiek ne hallják.

-[NÉV] kérlek én....-

-Dabi menj ki!- Szakítottam félbe.
-Te most komolyan képes lettél volna rá!?- Tettem fel a kérdést, persze a válaszát nem vártam meg folytattam.
-Menj ki ezek után hogy nézek rád!? Majdnem megerőszakoltál! Felfogod egyáltalán hogy egy lánynak milyen ez!?
Persze hogy nem! Kérlek menj ki. Egy darabig látni se akarlak.