Kisegér dabi x reader

25

Dabi megint a szobámban ült. Szemei most kedvesen csillogtak. Bevallom kicsit féltem. Félek hogy megint az lesz mint a múltkor. De ez most nem érdekkel! Szükségem van rá! Nagyon is! Az ajtó előtt állva néztem az engem fürkésző kék szemekbe. Nem tudok semmit se leolvasni tekintetéből, sose ment, ez ......ez az érzelmek álcázása túl jól megy neki.........

-Már megint hol voltál?- Kérdezte kíváncsian, de nem ingerülten.
-Beszélni szeretem volna veled a múltkori miatt.- Halkult el a végén.

-Figyelj Dabi nem kell-

-Nem, te figyelj [NÉV]! Amióta történt ez az egész zárkózottabb lettél. Már rád se ismerek! De ami a legfurcsább az hogy nem jöttél hozzám, azért hogy jobb kedved legyen. Mégis miért?-
Kelt fel az ágyról, ettől egy kicsit megijedtem. Dabi ezt észre vette.
-A múltkori miatt bocs, nem tudom mi ütött belém, csak nagyon mérges vagyok magamra és az apámra. Fájdalmat okozott neked, én meg még csak megvedeni se tudtalak. Hidd el nekem is nagyon hiányzik Twice, Togat te jobban ismerted mint én, de nélkülök tényleg csendes ez a hely. Már mióta nem láttalak mosolyogni. Hiányzol, nagyon kisegér.- Ölelt magához szorosan.

-Nekem is Dabi. Csak értsd meg hogy nekem most nagyon nehéz, de örülök hogy itt vagy nekem.- Néztem fel rá.

-Tisztában vagyok vele.- Szorított derekam körül. -Ha lenne megoldás vissza csinálni ezt az egészet jobb lenne.

-Tálan van megoldás.- Raktam mellkasára a kezét.

-He?- Nézett rám egy ilyen "most miről beszélsz ez lehetetlen" arccal.

-Ez hosszú történet a többieknek már elmondtam az előbb. Csak te mint mindig nem vagy ott.- Kezdtem húzni az agyát.

-Ezt ne kezd.- Kért meg rá higgadtan.

-Mit szólnál ahhoz ha leülnénk az ágyra és mindent elmondanék.- Hoztam fel az ötletet.

-Benne vagyok.- Ment az ágy felé és leült.

Dabi mellé akartam ülni, de ő megfogta a kezem és az ölébe húzott.

-Dabi?- Néztem rá kérdőn.

-Csak maradj itt úgy mint régen.- Tette kezét a derekamra.

-Rendben ahogy szeretnéd.- Dőltem neki mellkasának ő az állat a fejemre rakta, és így öltünk szorosan egymáshoz bújva.

-Hallgatlak.- Simogatta hátamat.

-Amikor a sírjuknál voltam egy öreg emberrel találkoztam. A neve Nezha ő egy mágus. Nezha mondta hogy a mágusok feltudnak támasztani embereket. Tudja hogy gonosz vagyok, de mondta hogy őt nem érdekli az ember lelke csak hogy mennyire hiányzik neki az adott személy. Mondta hogy az adott személytől egy számomra fontos tárgy kell meg persze az emlékek. Van esélyem hogy visszahozzam őket. A többiek mondták hogy benne vannak. Te mit gondolsz?- Toltam el magam és néztem az arcát.

-Ha neked nem esik semmi bajod nekem jó.- Rántott vállat.

-Szerinted sikerülhet?- Kérdeztem félve.

-Ameddig nem próbáltunk nem tudhatjuk.- Tette kezét a fejem tetejére.
-Ne félj, mindem rendben lesz.- Kezdett közeledni felém. Nem vártam meg hogy ő érjen ide fejem magától mozgott és egy csókba invitáltam. Dabi egyből át vette a dominanciát, bár most semmi erőm ezért harcolni. Egy gyengéd csókot teremtettünk. A levegő hiány miatt vége lett. -Remélem ezt látták ott fent.- Kezdett el viccelődni.

-Bolond vagy.- Jött az arcomra egy kis halvány mosoly.

-De ezt szereted bennem nem?- Fogta meg gyengéden arcom.