A konyhában ültetek az asztalnál. Veled volt Hannah, és Chan. A gyerekek Hannah szobájában néztek mesét.
- az fix, hogy az én szobámba be nem teszik a lábukat!- szögezte le Chan, miközben gabonapelyhét lapátolta.
- ne csináld már! Legalább most az egyszer! - könyörgött neki a húga. Hannah-nak az az ötlete támadt, hogy az unokatesóik aludhatnának Chan szobájában, így te tudnál aludni Hannah szobájában.
- bocs, de nekem nem hiányzik az, hogy vegyek egy új gépet, mert valamelyik ráborította az üdítőt. - morgott a fiú. - T/N aludhat nálam nyugodtan, de azok nem. - döbbenten tátottad szádat a szavakra. Hannah viszont rosszalló pillantással jutalmazta bátyját.
- T/N az én szobámban fog aludni. - zárta le az erről feltörekvő vitát. - istenem, Chan, nem lenne egyszerű belemenni a dologba? Egy éjszakát kibírsz velük!- emelte meg hangját Hannah.
- szerinted van kedvem hozzájuk? - biccentett dühösen Hannah szobája felé. - örültem, hogy végre kipihenhetem magam, erre tessék. Gyerekzsivaj. - forgatta szemeit.
- most komolyan ilyen köcsög leszel?- hitetlenkedett barátnőd.
- komolyan. - felelt Chan két falat között.
- tudod, hogy nem ők akartak itt maradni, csak a keresztszüleim döntöttek úgy, hogy maradjanak itt!- dobta be az utolsó érvet Hannah, amibe szorosan kapaszkodott, hogy hatni fog a fiúnál.
- tudom, és erről majd elbeszélgetek azzal a nővel. - dobta a mosogatósba a mosatlant. Lezártnak tekintette a vitát. Téged szívesen látott szobájában, hiszen tudta, hogy te vagy annyira nevelt, hogy nem öntöd le a gépet semmivel, vagy bármilyen ehhez hasonló kárt tegyél a szobájában.
- egyszer halna bele, ha segítene!- mérgelődött Hannah, miután Chan távozott a konyhából.
- ha ennyire gond, akkor hazamegyek most. - amilyen pillantást kaptál Hannah-tól, jobbnak láttad befogni.
- nem. - gondolkodott el. - nem fogom hagyni, hogy egy ilyen kis pici dolog tönkre tegye a hétvégénket. - rázta fejét. - tudod, hogy bízom benned, T/N. - emelte rád szemeit.
- ahogy én is benned. - bólintottál.
- nem gond, ha Chan-nal kell aludnod egy szobában?- hogy gond-e? Majd' ki tudtál volna csattani az örömtől, már csak a gondolat... Azonban Hannah-nak nem adhattad ezt az őszinte választ, így valamit gyorsan ki kellett találnod.
- így adódott a helyzet, meg kell vele békélni. - mosolyogtál halványan.
- jó, akkor szólok ennek a mamlasznak, hogy legalább ágyazzon meg neked. - állt fel az asztaltól, bátyja szobájába igyekezett. Amint eltűnt szemed látóköréből mosolyod arcodra csusszant. Ha belegondolsz, életed legjobb napja. Ki kell élvezned, mert nem sok ilyen lesz a jövőben.
Chan szobájában, az ágya mellett van egy kanapé, ami kinyithatós. Oda terített le neked lepedőt, párnákat helyezett fejed alá, s húzott paplanra huzatot. Neked szívesebben ágyazott meg, mint unokatestvéreinek. Nem utálta őket, csak mérgelte, hogy az eltervezett csendes hétvége helyett a vitatkozást, visítást, kiabálást kell hallgatnia. Összefoglalva, tönkre tették a pihenését.
- ne aggódj, holnap már nálam alszol. - karolta át a vállad Hannah, miközben az udvaron ültetek a hintaágyon. A kisgyerekekkel jöttetek ki a szabadba. A Nap tűzően sütött rátok, kellemes szellő fújdogált.
- csak ma maradnak itt?- pillantottál a gyerekek felé, akik kergetőztek az udvaron. Hálás voltál nekik, amiért maradnak. Szíved torkodban dobogott, ha csak az estére gondoltál.
- hát remélem. - Hannah hangja vészjóslóra váltott. - mindig akkor hozzák le őket, ha nekem valami dolgom van. - forgatta szemeit. Kicsit elszomorított, hogy egy éjszakát töltesz Chan-nal, nem többet, de úgy gondoltad, így van rendjén. - biztos nem gond?- kérdezte csendesen. Bántotta a dolog, hogy nem tud neked azzal szolgálni, hogy ténylegesen nála alszol, a szobájában.
- biztos. - bólintottál mosolyogva.
- tényleg bízom benned, ezért mentem bele a dologba. Tudod, hogy nem szeretném, ha bármi más is történe köztetek. Nem akarok kettőtök közül választani. - motyogta el félelmét. Csendben hallgattad őt, bűntudatod újra fellépett, s eszed bármennyire is próbálta eltörölni, nem nagyon sikerült. Álszentnek érezted magad.
- tudom, hogy fontos neked. Nem fogok keresztbe tenni. - erőltettél magadra egy mosolyt. Magadat is ezzel a mondattal próbáltad győzködni. Pedig már keresztbe tettél neki, csak még nem tud róla. Hiszen a tiltott gyümölcs a legfinomabb.
- köszönöm. - ölelt újra magához. A megható pillanatot Chan zavarta meg. Szürke rövid nadrágban, és fehér pólóban állt elétek, hunyorogva a napfény miatt. - mit szeretnél?- pillantott fel rá Hannah.
- szólni, hogy meg van ágyazva. - nézett rád egy pillanat erejéig, utána újra húgát figyelte. - miért nem lehet lejjebb venni a fényerőt?- ült le ő is a hintaágyra.
- a nagy informatikus.- gúnyolódott Hannah. - te értesz a gépekhez, old meg. - csapta meg bátyja vállát.
- még ha le lehetne venni. - terült el. - miért van ilyen dög meleg? Még a szobában is van vagy harminc fok. - nyüszített fel.
- ha panaszkodni jöttél, mehetsz is vissza. Mi éppen beszélgettünk, amit sikeresen megzavartál. - korholta meg, amire Chan felvont szemöldökkel nézett rátok.
- miről volt szó?- érdeklődött. Hannah-ra kaptad szemeidet, ám neki esze ágában sem volt, hogy megmondja.
- keresztanyuékról. - mielőtt bármit is mondhatott volna, a három kisgyerek elétek szaladt, s vízipisztolyt tartottak felétek. - ha megteszitek, nincs édesség!- fenyegette meg őket Hannah lefagyva a fegyverek láttán.
A három kisfiú összenézett, majd vigyorogva bólintottak. Meghúzták a ravaszt, így összevizezve titeteket. Úgy gondolták egy napig kibírják édesség nélkül. Valójában? Csak veletek akartak lógni, a "nagyokkal". Érdekelte őket, miről beszélgettek, miért nem velük játszotok.
Hannah sebesen pattant ki közületek, így csak ketten szorultatok be a vízzáporba. A három kis srác nevetve locsolt téged, és Chan-t, aki testével próbált téged védeni, kisebb nagyobb sikerrel. Miután kiürült a tár Chan lemászott rólad, szemeid akaratlanul vándoroltak ázott pólójára, ami testére tapadt, megmutatva izmos felsőtestét. Ajkadba harapva néztél el inkább másik irányba.
- ez nem volt szép!- dorgálta meg őket egyből Chan. - Hannah szólt, hogy ne, akkor miért nem lehetett rá hallgatni?- vonta őket kérdőre. Megszeppenve néztek unokabátyjukra, aki homlok ráncolva figyelte őket. - kérem ide az összeset!- nyújtotta kezét, várva a fegyvereket. A gyerekek szomorúan tették bele tenyerébe a pisztolyokat, s búsan sétáltak a homokozóhoz.
- nem voltál egy kicsit szigorú? Mégis csak gyerekek. - kérdeztél rá Chan-ra, de ő csak felállt, s bement a házba. Rosszul esett, hogy válasz nélkül hagyott, de helyette Hannah ült le oldaladra.
- kicsit megáztál. - nevetve vett ujjai közé tincseid közül egyet. Chan nem végesen hagyott benneteket magatokra. Halkan jött vissza kezeiben a három, megtöltött vízipisztollyal.
- most visszakapják. - adott át nektek egyet-egyet, majd a gyerekek felé osont. Hannah-val összenéztetek, s vigyorogva követtétek a fiút. Észre sem vették, hogy mögéjük mentetek. Akkor figyeltek fel, mikor Chan elkiabálta magát. Egyszerre húztátok meg a ravaszt, ők pedig visítva szaladtak el, de nem hagytátok menekülni őket.
