Jeongin boldogan hívott fel Téged. Vett egy új apartmant és azt szerette volna megmutatni Neked. Hatalmas öröm volt számodra hallani boldogságtól kicsattanó hangját. Olyan beleélésel mesélt az új apartmanról, hogy nem tudtál rajta nem elmosolyodni. Minden egyes apró szegletét megmutatta, utána vetette fel az ötletet, hogy látogasd meg. Örömmel egyeztél bele és indultál meg a barátodhoz. Jeongin úgy gondolta, hogy megugraszt Téged egy kicsit és bezárja az apartman kapuit. Mit sem sejtve mentél az új apartmanhoz. Mikor oda értél be akartál menni, de mivel barátod bezárta a kapukat nem tudtál bejutni. Felhívtad barátodat, hogy nyissa ki az ajtót.
- mi a varázs szó ?- kérdezte mosolyogva a kamerába.
- hmmm..- gondolkoztál el.- kérlek ? - néztél te is a kamerába.
- ige...várj Jagiya..ki van mögötted ? - kérdezte homlok ráncolva.
- miről beszélsz ? - fordultál meg.
Ekkor valaki egy fekete zsák féleséget húzott a fejedre. Barátod szemei kikerekedtek és egyből futásnak eredt. Mire kiért az apartman elé csak a mobiltelefonodat találta a földön. Azt is nem túl szép állapotban. Idegesen túrt barna tincsei közé és megtépve azokat fordult körbe, hátha ez az egész egy rossz vicc. Csalódnia kellett, hiszen az ezredik szólításra se jöttél elő egyik bokor, vagy fa mögül. Sírva hívta fel a Leadert, miután zokogva elmesélte mi történt azonnal magához rendelte a többieket. Szegényt alig bírták megnyugtatni. Chan hívta a rendőrséget, míg a többiek Jeongin körül voltak és biztos támaszt nyújtottak neki.
~10 év múlva~
A rendőrök nem találtak meg. Le is mondtak a keresésedről. Barátod depresszióba zuhant hiányod miatt, már a csapat sem tudja benne tartani a lelket. A te plüsseiddel alszik, a te házadban lakik, a te ruháidat szagolja és próbálja illatukkal éreztetni magával, hogy itt vagy nincs semmi baj. Közben Te sikeresen kiszabadultál az elrablóid karmai közül, csak egy kis probléma van. Még pedig az, hogy egy másik államban, másik országban, másik városban vagy. Fogalmad sincs hol lehetsz, de egy biztos. Ez nem Dél-Korea, ez nem Szöul. Kint az utcán álltál és forogtál körbe körbe . Remélted, hogy az emberek tudnak segíteni, de mivel más nyelvet beszélnek lemondták erről. Voltak emberek akiket koreaiul kérdeztél meg hollétedről, és voltak akiket magyarul meg angolul. Az angolt nagy nehezen megértette egy közép korú hölgy. Nehezen elmagyaráztad neki a történetedet, amit nem hagyhatott könnyek nélkül. Annyira megsajnált Téged, hogy haza vitt magához és adott ruhát meg enni. Még a repülőjegyet is állta Szöulba.
A reptéren állva köszönted meg a nő segítségét. A reptéren lévő menetrenden láttad meg hol is vagy. Írország. Hálás mosollyal néztél a nőre, ki csak intett egyet mosolyogva, hogy menj nyugodtan. Felszálltál a gépre és vártad a szöuli levegőt. Gondolataid közben Jeonginra tévedtek.
Vajon mi lehet vele ? Jól van ? Gondolt rád ? Szeret még téged ? Emlékszik még rád ? Van már valakije ?
Kavarogtak benned a sok sok kérdések. Így csak még jobban vártad hogy a szöuli aszfaltot taposd. Kínzó lassúsággal teltek az órák. A helyeden se tudsz nyugton maradni. Végül oda érve a szöuli reptére egyenesen rohantál Jeongin apartmanjához. Megint zárva vannak a kapuk. Hátrább léptél és megnézted a házat. A növény benőtte, hiába tiszta növény minden, még így is szép. Fehér falaihoz tökéletesen passzol a zöld növény színe. Ha itt nincs Jeongin akkor a dormban kell lennie. Elindultál a dorm felé, ám mikor becsengettél egy srác nyitott ajtót aki nem a bandában van.
- segíthetek ? - kérdezte pár perc csend után.
- itt lakott a Stray Kids. Hol vannak ? - könnyezett be a szemed.
- anyám Te nagyon le vagy maradva. A Stray Kids öt éve oszlott fel. Mi vagyunk az új banda. - mondta a fiú. Sokk ért. Feloszlottak. Így most hol fogod megtalálni Jeongint ?
- oh értem..azt esetleg nem tudod hol vannak ? Vagy hogy hova költözött az egyik tag, Jeongin.
- ki vagy te nekik ? - csukta be az ajtót.
- Jeongin barátnője...ha az vagyok még.- motyogtad halkan.
- figyelj nem tudom hol vannak. Viszont Jeongin állandóan egy címet emlegetett amikor költöztek el.
- meg tudnád mondani ? - a remény lángja lobbant fel benned.
- persze. - mosolygott. Elmondta neked a címet, amint meghallottad az első szót ott is hagytad a srácot aki értetlenül nézett utánad. A te házadban van. Lakásodig futottál, már besötétedett. A kaput kezdted rángatni, bele tenyereltél a csengőbe, de semmi.
Zokogva ültél le egy villanyoszlop tövébe. Amikor egy ismerős hang szólított meg.
- Jeongin ? - néztél fel az illetőre.
- te ismersz ? - kérdezett vissza. Örömödben a nyakába ugrottál.
- hiányoztál ! - motyogtad nyakába.
- ismerős a hangod. - tolt el magától. - T/N ?? - fogta meg az arcodat. A könnyed potyogni kezdtek úgy bólogattál. Jeongin felkapott és megpörgetett a levegőben. - Úristen ! El sem hiszem ! Tényleg te vagy az ! - nézett rajtad végig csodálattal. Pár perc néma csend után, lassan hajolt ajkaidra. Az utca lámpa pont felkapcsolt és megvilágított titeket.
- szeretlek.- suttogtad ajkaira.
- én is téged !
