Szülőket rávenni arra, hogy képes vagy a saját lábadon megélni, elköltözni egy másik országba egy egyetem miatt, tudsz magadra vigyázni, nem igazán a legkönnyebb. Alig pár hónapja végeztél a középiskolával, már be is adtad a jelentkezésedet Szöul legjobb egyetemére. Szüleidnek azonban csak akkor szóltál, mikor megjött az értesítő, miszerint felvettek. Majd kicsattantál az örömtől, azonban a két felnőtt nem repdesett az örömtől, amiért későn szóltál. Hosszas viták árán, elengedtek, de ha nem is tették volna akkor is repülőre ülnél. Hiszen elmúltál tizennyolc, így már utazhatsz egyedül.
Nem igazán az vezérelt Dél-Korea fővárosába, hogy tanulhass az egyetmükön, hanem egy barát, akit közel két éve ismertél meg egy Kaliforniai tengerparton. Mindketten nyaralni voltatok családotokkal, már nem is tudod hogyan, de összebarátkoztatok annyira, hogy megmaradt a kapcsolat. Magadtól határoztad el, hogy kiköltözöl egy időre hozzá, örült neked, hogy újra láthat, de aggódott is, miszerint valami baj történik az úton, az egyetem miatt is voltak kétségei, hogyan fogod érteni a nyelvet.
Ez mind téged cseppet sem aggasztott, a sikeres nyelvvizsga után angolból már nem féltél a nyelvi kérdések miatt. Tudtad, hogy jól értesz angolul, és beszélni is tudod, így olyan egyetemet kerestél, amin van angol szak. Közben belemélyedtél a koreai nyelv tanulásába. Egyedül kezdtél neki, barátodat nem akartad belerángatni. Néha kérdeztél tőle egy-két dolgot, de nem túl sok mindent. Az érettségi után ez volt az, amivel foglalkoztál, a koreai nyelv. Naphosszat töltöttél vele, aminek az eredménye az lett, hogy az egyik videóhívásban barátod nyelvén kezdtél el beszélni, amire lesokkoltad őt. Annyira megörült neki, hogy bontotta a hívást meglepetésében, utána újra hívott, és visítva mondta el, mennyire büszke rád.
Tehát így kerültél Szöulba, az egyik legjobb nyelvi egyetemre, ahol nem kis megmérettetés várt rád. Barátod felajánlotta, hogy ne az egyetem kollégiumába szállj meg, hanem nála. Már ő is átlépte a tizennyolcadik életévét, rávette szüleit, hogy hadd keressen magának egy kisebb albérletet, amit ketten fizetnétek. Az ösztöndíjból, és kisebb részmunkaidős állásokkal elbírtátok tartani magatokat, főleg úgy, hogy szüleitek is segítettek benneteket. A sok megpróbáltatás alatt szert tettél pár új barátra, köztük meglelted legjobb barátodnak hívható személyt. Ahn Minhee volt az a lány, aki kiállt érted, amikor azzal piszkáltak, hogy nem vagy koreai, segített mindenben, és támogatott is. Szívedhez nőtt, s bár nem mondtátok ki, tudtad, hogy ő is a legjobb barátjának tart.
Az egyetemen egyetlen egy személyt utálsz az összes közül. Egy szakon vagytok, gazdag szülők sarja, aki tipikusan az a beképzelt fazon, azt hiszi bármit megtehet, és megvehet a pénzén. Minden verekedésért, amit az egyetemen folytatott le, pénzzel fizetett, csak hogy ne csapják ki. A csajokat is azzal fűzi, trófeaként gyűjti maga köré a lányokat, de amint megvoltak el is dobja őket. Egy dolog miatt vagy rá féltékeny, hiába bunkó, pénzzel kitömött, nőcsábász, bajkeverő, az esze vág, mint a penge. Ez az egyetlen dolog, amit irigyelsz tőle, az esze. Bár felvágós a pénzzel, az eszét nem fitogtatja annyira, ha nem szükséges. Ha nem lenne olyan tájparaszt, azt mondanád rendes srác, ám ő rendesen még nem viselkedett az egyetemen.
- holnap találkozunk!- ölelt át téged Minhee az egyetem előtt. Búcsúztatok egymástól, mára vége az egyetemnek, de holnap reggel folytatódik. Örömmel ölelted vissza a lányt, aki miután elengedted nagy mosollyal orcáján integetett, miközben elindult haza.
Te még nem mentél, telefonodon kapcsoltál valamilyen zenét, amivel haza sétálhattál volna. Nem tudtál választani, melyik lenne a legjobb, ezért összekeverésre állítottad őket. Fülhallgatódat tetted volna be a füledbe, ám valaki hátulról neked ment, ijedten sikítottál, ahogy előre dőltél, azzal, aki neked ment. Mindketten abban a pocsolyában landoltatok, amit tegnap hordott össze sok-sok kis esőcsepp. Nem is az érdekelt ki lökött meg, vagy hogy vizes lett a ruhád, esetleg a füzeteid a táskában, hanem az volt a legfontosabb, hogy a telefon ne legyen vizes, és a fülhallgató sem. Egyből azokat vetted szemügyre, míg melletted az illető felállt, és bosszankodva nézte magát, illetve téged.
- te is jó helyen tudsz megállni, már nem azért!- förmedt rád, amire ránéztél arcára. A düh lángja lobbant fel benned, ahogy szemeid találkozott az ő gyilkos szemeivel. Táskádat felvetted a földről, telefonodat és fülhallgatódat zsebedbe tetted.
- te sem tudsz körül nézni, már nem azért!- vágtál vissza ugyanolyan pillantásokkal, mint amivel ő nézett rád. Cinikusan nevette el magát, hitetlenkedve pillantott el rólad. Szemeidet forgattad, s készültél otthagyni őt.
- nem tudom, hogy nyugaton ti hogy szoktátok, de itt nem a bejáratban állunk meg!- arcod izma feszült meg, ahogy próbáltad visszatartani kiáltozásodat. Gúnyos mosollyal arcodon fordultál vissza hozzá.
- nyugaton nyitott szemekkel szoktunk sétálni. - fintorogtál rá. Nem mondott semmit, fejét megrázta, és otthagyott téged. Bosszankodva indultál el haza. A zebrán akartál átmenni, de hallottad, ahogy közeledik egy kocsi, így inkább megvártad őt.
Bár te nem láttad ki ül a volán mögött, a sofőr igen is jól látott téged. Gonosz mosoly jelent meg arcán, ahogy jobban beletaposott a gázba, a kormányt félre húzta, pont annyira, hogy a kocsi kereke belemenjen a tegnapi tócsába. Az esővizet rád fröcskölte, ami ellen nem tudtál védekezni, csak annyira, hogy arcodat védted, s hátra fordultál. Amint elhajtott középső ujjadat emelted fel neki, amit ő a visszapillantóból látott, de csak nevetett rajtad.
Minél hamarabb haza akartál érni, és venni egy fürdőt, mielőtt megfáznál. A hideg szél, mely még jobban kihűtötte vizes ruháidat befúrta magát kabátod alá, vacogva szelted Szöul utcáit még bő tíz percig. Nem tűnt olyan soknak, de megtenni az utat, lefagyott kezekkel, lábakkal, reszkető fogakkal, vizes ruhában, sóvárogva a meleg után, sokkal hosszabbnak tűnt, mint tíz perc.
Hazaérve levetted magadról a cipőt, a kabátot, táskáddal nem is foglalkoztál, csak ledobtad a földre. Egyből rohantál a fürdőbe, és engedted is a forró vizet a kádba.
- szia, T/N!- köszönt a konyhából Kangmin, a lakótársad, egyben nagyon jó barátod, kivel testvérként kezeltétek egymást.
- szia!- köszöntél vissza neki, de nem mentél oda hozzá. Helyette a szobádba mentél pizsamádért, és egy törölközőért. Mikor kiértél a folyosóra akkor szólt utánad.
- nem egyedül vagyok!- fáradt sóhajt engedtél ki ajkaid közül, viszont így sem mentél be hozzájuk. Nem akartad, hogy úgy lássanak, mint aki most szabadult ki egy tornádóból.
- sziasztok!- javítottad ki magad, majd besiettél a fürdőbe. Fürdés után üdvözlöd őket.
