- mit kell bevallanod?- húztad fel magasra mindkét szemöldöködet. Sose beszéltél vele, nem értetted mit tudott ellened ártani. Nem is nézne ki annak a gonosz lánynak, aki úgy pletykálna rólad, hogy soha nem szóltál hozzá.
- mindig az van, amit akarok. - pillantott el rólad Jisung-ra, követted szemeit, így a tiéd is Jisung-on állt meg, aki ártatlan arccal ült előtted. - és most, - szólt Hyerim, amire visszanéztél rá. Újra téged figyelt. - a barátodat akarom. - valamiért úgy érezted, mintha két oldalról satuba fogták volna a szívedet ezek a szavak.
- nem a barátom. - felelted szűkszavúan, komor tekintettel. Féltékenységet kezdtél érezni, ösztönből jött az, hogy védened kell Jisung-ot.
- oh hála istennek!- játszott megkönnyebbülést. Kezét szívére kapta, s kifújt egy nagy levegőt, szemeit be is hunyta. - tegnap este óta olyan bűntudat gyötört, amiért azt hittem velem csal meg téged. - nem tudtad eldönteni, hogy hinned kellene neki, vagy inkább megvárni, míg Jisung is elmondja az ő szemszögét. Barátnőd egyből arcodra nézett, azt hitte eltört nálad a mécses, de fapofával ültél közte, és Jisung közt.
- hát, mostmár megnyugodhatsz, nem csal meg. - fordultál előre, tudatva ezzel azt, hogy nem szeretnél beszélgetni senkivel. Jisung szíve hevesen vert odabent, félt a reakciódtól. Szemeivel próbálta jelezni Hyerim-nek, hogy tűnjön el, de a lány csak vigyorogva bámult vissza rá.
- szerintem mostmár elmehetsz. - szólalt meg Minhee. Hyerim rá nézett amolyan "te inkább maradj csendben" fejjel, de Minhee-t ez nem hatotta meg. A védelmedre kelt, és ilyenkor semmi nem állítja meg. - neked mondtam. - biccentett Hyerim felé. A lány szemét forgatta, de megadta magát. Felállt társaságotokból, és elindult hátra, a helyére.
Harag kezdett felgyülemleni benned, ahogy arra gondoltál, hogy Jisung azért késett tőled, mert ezzel a lánnyal volt elfoglalva. A padra könyököltél fel, próbáltad elterelni a gondolataidat, de nem ment. Főleg úgy, hogy érezted magadon a fürkésző pillantásokat Minhee-től, és Jisung-tól. Fiú a combodra is tette a kezét, de erre sem reagáltál. Érezted, ahogy a szemeid megtelnek könnyel, ahogy égetnek, szúr az orrod. Minhee felé fordultál.
- engedj ki. - kérted csendes, de kemény hangon. Minhee bólintott egy aprót, és felállt a helyéről, szabad utat adva neked. Nagy léptekkel haladtál a terem ajtai felé.
- szép volt, bukott Rómeó!- gúnyolódott Minhee a fiún karba tett kezekkel. Jisung gyilkos szemeit ráemelte, de nem mondott semmit. Felállt a padból, és kisétált a teremből. - ajánlom, hogy oda menj. - morogta a lány, majd leült a helyére. Jisung első gondolata az volt, hogy a mosdókba rohanhattál. Nem törődött azzal, hogy valaki meglátja, belépett a legközelebbi női mosdóba. Sejtése beigazolódott, ahogy megpillantott téged a kagylóknál. Kicsit nyugodtabban lépkedett mögéd.
- hadd magyarázzam meg!- kérlelt csendes hangon. Ahogy mondtad Kangmin-nak, nem fogsz sírni Jisung miatt, betartottad szavad. Nehéz volt megakadályozni a könnyek lefolyását arcodról. A plafonra bámulva próbáltad csillapítani az égető érzést.
- azt, hogy azért nem vittél el randira, mert őt dugtad?- eresztettél el egy mosolyt, miközben a plafont bámultad.
- igen. - suttogta.
- büszke lehetsz magadra, Han. - úgy érezted, már nem fenyeget az a veszély, hogy elsírod magad, ezért felé fordultál.
- mikor befeküdtem melléd, akkor jöttem rá mit szeretnék!- tett feléd egy lépést.
- tudom, mit akarsz. - vontál vállat. - bizonyítani, hogy meg tudsz maradni egynél. És én vagyok az alany. - tártad ki karjaidat, mintha nem lehetne csinálni semmit az üggyel.
- nem vagy alany! Csak...nálad jöttem rá a dolgokra. - vakarta tarkóját. - és az isten nyiláért sem akarok veled összeveszni, rosszban lenni. - nézett rád.
- persze. - bólogattál. - volt már ilyenben részem, és abból tanulva, nem kérek belőled. - kerülted ki nagy ívben, mielőtt mondhatott volna bármit is kimentél a mosdóból, vissza a terembe.
Az egyetem után Minhee-től búcsúztál, azután indultál el haza. A nap folyamán Jisung nem keresett, párszor összeakadt a tekinteted az övével, de mindig elfordítottad a fejed. Elsők közül értél ki az egyetem kapuin. Kicsit bántott, amit Jisung tett, és tudtál volna miatta sírni, de nem akartad, hogy a fiú lássa, miképpen sikerült lelkedbe gázolni.
Otthon Kangmin még nem volt jelen, így amint lepakoltál, mentél is fürdeni. Itt viszont eltört a mécses. Nem is fürödtél, csak ültél a kádban, magad elé bámultál, gondolkodni sem gondolkodtál, csak az pörgött a fejedben, amit Han tett. Ekkor gördült le az első könnycsepp arcodról. Magadat hibáztattad, amiért hittél neki. Bekerültél azok a lányok közé, akik megitták szavát, akármennyire mondogattad, hogy rád nem lesz hatással, mégis miatta sírsz.
Fürdés után a szobádban az asztalodnál dolgoztad ki az egyik szakdogádat, közben halkan szólt a zene. A zenével, és az írással próbáltad elterelni a figyelmedet arról a fojtogató érzésről, ami szívedet zárta össze. Mintha drótkötéllel tekerték volna körbe.
Minhee keresett téged, hogy érzed magad a történtek miatt. Nem volt benne annyira biztos, hogy nem érintett meg a dolog, mint ahogy te azt előadtad. Jól gondolta, hogy mégis fáj, mert már alapból nem esik jól az embernek, ha ilyet tesznek vele, ha érzelmei vannak, akkor végképp. Istenért se vallottad volna be, mennyire rosszul érintett, ezért a fülébe rágtad, hogy remekül vagy, nem is gondolkoztál ezen azóta. Egy húsz perces győzködés után Minhee elhitte, és letette a telefont.
Titokban vártad, legalábbis remélted, miszerint Han lesz annyira lelkiismeretes, ellátogat hozzád, és hiába mondtad azt, amit, ő tovább küzd bizonyításáért. Így történt az, hogy amikor Kangmin hazaért, a bejárati ajtó hangját meghallva azonnal kirobogtál a szobádból, az ajtó elé. Szomorúan konstatáltad, Kangmin ért haza, nem Jisung jött utánad.
- wow, de örülsz nekem. - jegyezte meg Kangmin félig játékos hangnemben. A bejárati ajtót becsukta maga mögött, utána levetette kabátját, és cipőjét.
- ilyenek az igaz barátok. - húztad ki magad büszkén. Ahogy kiejtetted ajkaidon egyből megtalált a bűntudat, hiszen barátod eszedbe se jutott, csak unokatestvére forgott fejedben. - figyelj csak, Kang...- váltottál félénk hangnemre.
- na mondd. - sóhajtott egy nagyot. Jól ismerte már ezt a hangnemedet, tudta, ilyenkor valami kívánságod van felé. Az egyetlen dolog, amire most vágytál, egy kis baráti vigasz tőle.
- sok tanulni valód van?- ez volt a legfőbb kérdés. Ha igen rá a válasz, felejtős az egész. Minhee-hez nem akartál menni vigasztalásra, mert azzal beismerted volna, hogy Jisung megbántott. Kangmin-nak pedig mondhattál volna bármi kis jelentéktelen dolgot, nem tudta volna meg, mi bánt valójában.
- nincs. - rázta a fiú a fejét.
- akkor nézünk együtt valamilyen mesét?- villantottad rá kiskutya szemeidet.
- aha. - nevetett fel barátod.
