Jisung-érzelmi/verbális bántalmazás
A négy fal közt ti voltatok Rómeó, és Júlia. Szó szerint istenített téged, csak akkor, ha senkivel nem voltatok. Azonban, mikor barátaival egy légtérben voltatok beoltott, mindenre megjegyzést tett. Ha megkínáltad a barátait valamivel, mindig elkezdte mondani, hogy ne fogadják el, mert egyszerűen rémesen sütsz/főzöl. Ha a szüleivel voltatok, akkor kínos helyzetbe hozott, ciki sztorikat mesélt rólad. Viszont, ha a te oldaladról voltatok valakivel, baráttal, családtaggal, akkor nem volt nagy a szája. Ellenkezőleg, csendben ült melletted, és hagyta, hogy te beszélj. Amikor megismerted nem gondoltad, hogy valójában ilyen ember. Kedvesnek, aranyosnak, segítőkésznek tudtad, teljesen új személyiséget mutatott meg neked, amikor bemutatott a barátainak. Mintha fölényben lett volna veled szemben. Mármint, hatalma lett volna, és ezt gyakorolta, mikor barátaival, vagy családjával együtt voltatok. Szerinted nem is sejti, mennyi álmatlan éjszakát okozott neked ezzel a viselkedéssel, és mennyi könny áztatta zsebkendőt hagytál miatta. Tudtad, hogy lelked gyengül. Mint egy dementor, úgy szívja ki belőled. Az egyetlen kérdésed csak az, miért ilyen ha társaságban vagytok, az ő oldaláról? A mai napot találtad tökéletesnek feltenni neki ezt a kérdést.
- kérdezni szeretnék valamit. - ültél le mellé a kanapéra.
- hallgatlak. - nyomkodta telefonját, közben figyelt rád. Többször végig gondoltad, hogyan fogod feltenni a kérdést. Már előre eltervezted, minden választ számításba vettél. Mégis itt ülni mellette, élesben végig vinni azt, amit fejben már megtettél, más volt.
- miért...viselkedsz velem olyan lekezelően, amikor a te társasági körödben vagyunk? Úgy értem, amikor így ketten vagyunk, semmi baj nincs veled, érezteted azt velem, hogy szeretsz, viszont, ha a barátaid is itt lennének, akkor már beoltottál volna, nem is egyszer. - magyaráztad meg kérdésedet, mielőtt félreértené. Értetlenül emelte rád szemeit.
- nem is viselkedem úgy. - mondta ki, aztán újra telefonozott.
- de, igen. Anyukádnak elmondtad, hogy az első kacsa vágásom milyen borzasztóan sikerült. Azóta anyukád olyan szemrehányóan viselkedik velem, hogy az már fáj. A barátaid előtt folyamatosan beégetsz. Értem én milyen jó barátok vagytok, de azért azt nem kellett volna elmondanod, hogy milyen bénán sikerült az első alkalmunk. - mintha csak a falnak beszéltél volna.
- aha.- felelt pár perc múlva.
- ennyi? Egy "aha"?- kérdezted tőle szomorúan, egyben dühösen. - Jisung, szeretsz egyáltalán?- erre felkapta a fejét.
- miért ne szeretnélek? - kapcsolta ki végre mobilját.
- komolyan nem figyeltél rám??- pattantál fel hirtelen. - annyira dühít, hogy egyszerűen levegőnek nézel néha!
- egyszer nem figyeltem rád, és már ekkora balhét csapsz érte?- sóhajtott hátra vetett fejjel.
- nem erről van szó, Han!- csaptad magad homlokon. - hanem arról, hogy érzelmileg bántasz!
- érzelmileg? - nézett nagyot. - mi a jó istenről beszélsz?
- arról, hogy bántasz, és ezt nem veszed észre! Folyamatosan olyan kínos dolgokat mondasz a barátaidnak, és a családodnak rólam, hogy nem győzöm szégyellni magam! Eddig csak lelkileg fájt, de mostmár fizikailag is. - mindent kiadtál magadból, sírva ültél le a fotelbe. Jisung nem tudott hozzá mit fűzni. Azt belátta, hogy tényleg nem vette észre ezeket. Leguggolt eléd, könnyeidet törölte le arcodról.
- sajnálom, hogy ezt tettem veled. Miért nem szóltál hamarabb? Igazad van, nem vettem észre. - pillantott rád bűnbánóan. - meg tudsz nekem bocsátani? Ígérem odafigyelek, és vigyázok mit mondok. Mielőtt megszólalok gondolkodni fogok. - szipogva vizslattad arcát, gondolkodva.
