Édes álmodból egyáltalán nem ijedtél fel. Szemeid maguktól kezdtek nyílni, egy kicsit hatással is volt ébredésedre a laptop fénye. Ahogy kinyitottad szemeidet egyből le is csuktad a gépet. Ekkor éreztél meg egy kart a derekadon, amire szíved akkorát dobbant, hogy azt hitted kiszakad a helyéről. Lassan, óvatosan fordultál meg a kar alatt, s miután szemed hozzá szokott a sötétséghez már kezdted látni az arc formáját.
A kerek pofiról tudtad ki fekszik melletted, illata is segített felismerni. Legszívesebben lerúgtad volna az ágyról, kieresztetted volna rá a hangodat, hogy mi a szart képzel magáról, hogy van bőr az arcán befeküdni melléd. Ezek helyett viszont mosolyogva érintetted meg puha bőrét, lágyan simítottad kezedet arcára, és olyat tettél, amit még magad sem értesz, csak a vágyat érezted.
A vágyat, hogy közelebb told testedet az övéhez, hogy hozzá préseld magad, hogy ajkaidat az övére tapaszd. Meg is tetted. Félve bár, de lágyan csókoltad meg a fiút, akinek álmában jelent meg ez a csók. Azt hitte, hogy álmodja, de mikor enyhén megharaptad alsó ajkát, pillái felemelkedtek.
Kezét szorosabban szorította derekadra, innen tudtad, hogy felkelt. Hevesebben csókoltad őt, ami imponált neki, de úgy gondolta, a pillanathoz inkább a lassú tempó illik, ezért ő nem vette fel a te tempódat. Ebből kifolyólag visszavettél, s mint az elején, lassan csókoltad őt. Felé szerettél volna kerülni, megmutatni neki a domináns oldaladat, de féltél, ha most a hátára fordítod, mindketten a földön végzitek, mivel egyszemélyes az ágyad. Elváltál tőle, és feltérdepeltél az ágyon. Nem értette mi ütött beléd, kérdőn vizslatta alakodat, hiszen csak ennyit látott belőled. Választ nem kapott, ezért feltette a kérdést.
- mi a baj?- firtatta halk, aggódó hangon. Azt hitte, rossz a lehelete, ezért húzódtál el tőle, vagy valami ilyesmi ok miatt.
- feküdj középre. - utasítottad, ő pedig vállalva az alárendelt szerepet engedelmeskedett. Ahogy megtette, ráültél csípőjére, és már folytattad is ajkai ostromját. Egyik keze, a jobb, hajadba túrt, míg másik csupasz combodat markolta, ami egészen jól esett. Nem akartad abbahagyni, de levegőt muszáj volt venned. Amint szívtál egy nagy adag levegőt, újra oda akartál hajolni, de ő megállított.
- mi van most veled? Azt hittem utálsz. - vigyorgott pimaszul, ahogy megpillantotta szemeid fényét a sötétben.
- utállak is. - ismerted be. - de akarlak, vágyom rád. - osztottad meg vele érzelmeidet. - kívánlak. - súgtad vágytól fűtött hangon, ami Jisung-ban is beindított valamit. Valamit, aminek nehéz ellenállnia, aminek úgy mutatta ki szenvedő jeleit, hogy fejét hátra vetette, és nyögött egyet halkan.
- nem foglak megdugni. - jelentette ki, amire te nagyokat pislogva hajoltál el tőle. Lesokkolt kijelentésével. Azt hitted ezt akarta, hogy elérje hogy akard őt. Elérte, és most nem tesz semmit, amiről annyit fantáziáltál.
- nem ezt akartad elérni? Mármint, hogy akarjalak, és akkor végre bemászhatsz a bugyimba?- kezeidet öledbe ejtetted, hangod szomorkásan csengett, mintha bánnád, hogy nem akar lefeküdni veled.
- de. - értett egyet kemény hangon. - de közben rájöttem arra, hogy azt is bebizonyíthatnám, hogy nem csak szexszet akarok tőled. - vont vállat mosolyogva, közben combjaidat simogatta. - meg akarom mutatni neked, Kangmin-nak, mindenkinek, és magamnak, hogy képes vagyok megmaradni egy lány mellett. - ahogy kimondta ezeket, komolyan is gondolta. Kétszeres bizonyítást akart tenni, ami az egyik részről kezdett neki sikerülni.
- járni akarsz?- firtattad csendesen. Nem voltál benne biztos, de ez volt az első kérdés, ami felbukkant a fejedben.
- ha elnyerem a bizalmadat. - árulta el a feltételt, ami mindkettőtöktől függött.
- utállak. - közölted vele.
- én egyenesen rühellek téged. - vont vállat, mintha nem lenne érdekes, vagy nagyot számító dolog. - de nem tudnálak elengedni, hogy mással legyél. Féltékeny lennék, és ezért inkább megszeretlek. - hátrébb csúsztál rajta, combjaira, ő pedig felült. Kezeibe fogta arcodat, tettét ő sem értette, de ő is késztetést érzett arra, hogy magához öleljen téged. Érezve arcodom meleg tenyereit biztonságban érezted magadat, pedig tartottál Han-tól, a természetétől, az életstílusától, a szokásaitól, mindentől, ami rá jellemző.
- képes lennél megváltozni értem?- hitetlenkedő mosoly szaladt arcodra. Örültél a szavainak, megnyugtatott, hogy ki nem áll téged, hasonlóan érez, mint te. Utáltad őt, mégis vágytál rá.
- igyekszem. - húzta el a száját. Ennyi elég válasz volt neked, újra letámattad Han-t. Jisung derekadnál közelebb húzott magához, de most nem hagyta, hogy te diktáld a tempót, ha gyorsítani akartál abbahagyta a csókot. Nem vált el, de nem is viszonozta, így inkább hagytad, hogy irányítson.
- utálom, hogy akarlak. - váltál el tőle, homlokodat az övének támasztottad.
- esküszöm, hogy a nászéjszakáig nem nyúlok úgy hozzád. - mosolyodott el. Meglepett a kijelentés.
- oh, el is akarsz venni feleségül?- vigyorodtál el, mint tejbetök. Mosolyod azonban lefagyott arcodról, amit Jisung nem látott. Egy kérdés fogalmazódott meg benned. Talán szerelmes lettél belé?
- ha kell, megteszem. - könnyű feladatnak érezte, de tudta, hogy nem lenne annyira egyszerű a számára. Először meg kell szoknia, hogy csak neked udvarolhat, csak veled csókolózhat, csak téged érinthet úgy, hogy annak kéjes jeleit add. Nem lesz pihe súlyú feladat.
- de utálsz. - hoztad fel érvnek, ami gátolná benne őt.
- ezen tudok változtatni, ha hagyod, hogy csapjam neked a szelet. - feküdt el alattad. Ráfeküdtél mellkasára, s élvezted, ahogy fel-le mozog mellkasa, hallgattad szívverésének hangjait, aminek ritmusa altatóként hatott rád.
- ha nem csapsz be, és mindig igazat mondasz. - ásítottál, ahogy közölted a feltételeket.
- ez talán még menni fog. Mellesleg, jövök még egy randival is, szóval, pénteken elviszlek valahova, de most tényleg. - karolta át a vállad, szemeivel a szobád plafonját kezdte tanulmányozni, amiből nem látott sokat.
- nem akarom tudni, miért nem jöttél időben, ugye?- firtattad álmos hangon. Szorosabban bújtál hozzá, ami szavakkal kifejezhetetlen érzés volt. Azt akartad, hogy sose legyen vége ennek a pillanatnak, annyira nyugodtnak érezted magad, de Han is. Úgy érezte, mintha lenne egy barátnője. A válasz viszont nehezen jött ajkaira, ahogy eszébe jutott, miért nem érkezett meg a randira. Állkapcsa megfeszült, mély levegőt vett, amit te is érzékeltél.
- nem, nem akarod tudni. - zárta le ennyivel. Úgy voltál vele, az igazság csak neked fájna, heves természetedet ismerve még rá is rontottál volna a fiúra, ha olyan választ ad, ami neked nem tetszene, ezért inkább csendben maradtál. Egy apró hümmögést hallattál, de másra nem futotta.
Han-ban viszont egyre jobban kezdett felgyülemleni újra a vágy a női test iránt. Fejében hallotta Hyorin, és az összes eddigi lány élvezettel teli nyögéseit. Nem akart téged letámadni, de érezte, hogy problémája egyre nagyobb lesz. Frusztrált sóhajt hallatott, próbálta elterelni máshova a figyelmét.
- be kell vallanom valamit. - suttogta, ám te nem hallottad már. Halkan szuszogtál mellkasán, ami rád nem jellemző, hogy elaludj valaki mellett, de Jisung jelenléte sokkal másabb volt, mint azok, akik mellett eddig aludtál már.
