Az egyetemen másnap nem láttad Jisung-ot, de Hyerim-et igen. Akárhányszor összeakadt a tekinteted a lányéval, mindig rád mosolygott. Magadban gratuláltál neki, mivel sikerült eltávolítania Jisung közeléből. Este eldöntötted, hogy ha keresne is, nem fogsz neki engedni, sem megbocsátani.
Minhee-vel beszéltetek erről, és kibukott belőled, mégis bánt. Barátnőd vigasztalásként felajánlotta, hogy menjetek el vásárolni, úgyis be kéne szereznie egy-két dolgot. Így történt az, hogy jelen pillanatban két szatyort cipelve követed barátnődet a plázában. Az ő keze is tele van szatyrokkal, de még mindig van pár bolt, ahová be szeretne ugrani.
- honnan van ennyi pénzed?- kérdezted Minhee-t miután kiléptetek egy cipős boltból.
- a legtöbbet kuponokkal vettem. - vont vállat. Megvilágosodva bólintottál az eszére. - anya mindig ki akarja őket dobni, sose tudja hogy ezeken veszem neki a cipőket. - nevette el magát. - te nem szoktad gyűjteni?
- nem. - ráztad fejedet. Annyira el voltál a fejedben lévő gondolatokkal, nem tudtál válaszolni egy szónál többel.
- ő a baj, ugye?- kérdezte csendesebben Minhee. Aprókat bólogattál. Egy közeli padra pakoltatok le, a szatyrok mellé te ültél le, Minhee eléd állt. Nem szigorúan nézett rád, amiért kamuztál neki az érzéseidről. Sajnált téged, amiért Han-nak sikerült befűznie.
- pedig nem is szeretem. - ráztad fejedet hitetlenkedve. - vagy mégis éreznék iránta valamit?- pillantottál barátnődre. Nehezére esett tanácsot adni, ebben sosem volt jó. Csak meghallgatni tudott, a problémamegoldó képessége kikapcsolt, mikor valaki a gondjairól beszélt neki.
- hát van olyan, amikor te magad sem ismered fel a szerelmet, vagy nem akarod bevallani, hogy azt érzed. - húzta el száját, ahogy tapasztalatából merített gondolatokat.
- azt tudom, hogy fáj, és hogy szarul esik, amit csinált, vagy csinál. - túrtál idegesen hajadba. - azt is tudom, hogy a közelsége melegséggel tölt el. Nyugodt voltam, mikor ott volt velem, amikor velem aludt. Ez a teljes ellazulás. - mutattál végig testeden, hogy értse miről beszélsz.
- és féltékeny voltál tegnap, mikor odaült hozzánk az a szemüveges liba. - ült le melléd. Helyeselve bólogattál.
- nagyon az voltam. Előtte tette nekem a szépet Han, aztán eltelt pár perc, és ezt kaptam az arcomba. Nem is tudom mit vártam tőle. - sóhajtottál szomorúan. Hülyének érezted magad, amiért azt gondoltad, lesz esélyed a fiúnál.
- legegyszerűbb lesz elfelejteni őt. Nézz körbe, mennyi pasi van itt, aki szingli. - hajolt közelebb hozzád, sunyin végig nézve az embereken, akik elmentek előttetek.
- üljünk itt, és bámuljuk őket, amelyik megtetszik meg szólítsuk le?- nevettél fel barátnődre nézve.
- miért ne? Úgy sincs jobb dolgom. - húzogatta játékosan szemöldökeit.
- egyikünk se merné megtenni. - emlékeztetted nevetve.
- ez igaz. - szomorodott el. - szinglik maradunk. - sóhajtott fel szenvedve. - gyere, menjünk el kajálni. Rajtunk már semmi nem segít, csak a kaja. - állt fel, és kezébe vett pár szatyrot.
- oda is van kuponod?- a maradék bevásárló táskát megfogtad, barátnőd mellé lépkedtél.
- oda? Még szép! Szégyen lenne, ha pont oda nem lenne!- vigyorgott rád. Sikerült jobb kedvre derítenie, elterelte a figyelmedet Han-ról. - pár wont rá kell fizetnem, de amúgy egész jól járok velük. Imádom a kuponokat. - mosolyogva tűrted áradozását a kuponokról.
Minhee kedvenc helyére ugrottatok be, ami dugig volt emberekkel. Szabad asztalt nagyon nehezen találtatok, az volt a szerencsétek, hogy mire kikaptátok a kaját addig felálltak egy-két asztaltól.
- az a srác nem néz ki rosszul. - mondta halkan Minhee, bár a tömeg zajától te is alig hallottad. A lány veled szemben ült, hátad mögé bámult.
- hol?- hátra fordultál, és kerested azt, aki megfelelne barátnőd ízlésének.
- ott, a kukáknál. - szemeid oda vándoroltak, a fiú oldalasan állt, mellette állt egy lány is.
- szerintem van barátnője. - fordultál vissza barátnőd felé. Lemondóan mosolyogtál rá, szomorú arckifejezéssel nézte a fiút. Szemei hirtelen elkerekedtek, visszafojtott hangon kiáltott fel.
- basszus!- csapott az asztalra, de nem túl feltűnően.
- mi a baj?- nem mondott semmit, csak a távolba bámult.
- gyere, megyünk innen. - állt fel. Még gyorsan belemarkolt a sült krumpliba, harapott a rántott húsból, közben vette fel a szatyrokat.
- miért? - nem értetted a helyzetet, de te is felvetted kabátodat. Olyan sebesen léptettek ki a kajáldából, hogy majdnem felborítottátok a táblát, amire a heti menüt írták ki. - mi történt?- kérdezted, miután a lifteknél állt meg Minhee.
- uhm...rájöttem, hogy este hatra haza kell érnem, szóval téged hazaviszlek, utána megyek haza. - homlokodat ráncoltad a magyarázatra. Láttad az arcán, hogy nagyon zavart, összevissza kapkodta tekintetét, és már ment is volna, de megragadtad a karját.
- az igazat. - biccentettél felé. Minhee rájött, hogy jobban jár, ha elmondja, mi ütött belé.
- jó!- sóhajtott nagyot. - a srác, aki ott volt a kukáknál, akire azt mondtam hogy helyes, Han volt az. - préselte össze ajkait, reakciódat várva. Szíved nagyot dobbant, agyad azt diktálta, menj vissza.
- és a lány, aki vele volt? Nem láttam az arcát, mert háttal volt. - próbáltad azt mutatni, hogy nem érdekel kivel van, csak tudni akartad, hogy ilyen gyorsan túl lett rajtad. Bár ő Han Jisung, senki nem fogja meg.
- szerintem Hyerim volt, de ott jönnek. Igen, az Hyerim. - pillantott át vállad felett, ahol a fiú és a lány kézen fogva igyekeztek felétek. Te is feléjük fordultál, tekinteted találkozott Han pillantásával, de mind a ketten megszakítottátok a szemkontaktust. Barátnőddel néztél farkas szemet , amíg ők ketten elmentek mellettetek. - eskü messziről jól nézett ki. - kezdte meg a magyarázkodást a lány.
- messziről. - emelted ki a szót nevetve. Miután csillapodott a nevetésed a korlátnak neki dőlve kémlelted a földet. - azt hiszem, ő is csak egy lecke volt. - mosolyogtál keserűen Minhee-re.
- egy egyszerű házi feladat, amin hamar túl leszel. - karolta át a vállad, legalábbis csak próbálta. A szatyrok miatt ez nem valósult meg. - jó, inkább menjünk kajálni. - indult el egy másik kajálda felé.
- kuponok?- szaladtál utána.
- nem, már elfogyott. - mondta elkeseredve. - de van kedvezmény a kínaiban. - derült az arca.
- te kuponokon, meg kedvezményeken élsz?- nevetted ki. Helyeselve rázta fejét. - te kis ingyen élő. - bökted meg a vállát.
- anya tanított. - nevetett fel veled. A plázából kiérve láttad meg azt a látványt, ami gyomrodat összezsugorította.
- miért pont az ajtóban?- kérdezted barátnődet, aki kicsit sokkolva állt melletted.
- fellökjük?- kérdezett vissza. Fejedet ráztad, hogy nem. - jó, van más ötletem. Gyere!- indult meg Jisung, és Hyerim felé. Miközben ők egymás ajkait csókolták, barátnőd hangosan odaszólt nekik. - az előző jobb volt!- szemeid kipattantak a helyükről, legszívesebben megcsaptad volna barátnődet, de a szatyrok megvédték őt.
- az nekem is jobban tetszett! - szólt vissza Jisung. Minhee-vel összenéztetek, de a sétában nem álltatok meg. Önelégült mosoly kúszott arcodra.
- nem fogok visszamenni hozzá. - néztél Minhee-re.
Vége
