Fürdés után törölköződet hajad köré tekerted, amíg ruháidat bedobtad a mosásba. Ahogy elindult a mosógép a törölközőt leszedted fejedről, majd áttörölted vele hajadat. Nem dobtad el kezed ügyéből, hátadra terítetted, úgy mentél ki a fürdőszobából. Tervezted még párszor áttörölni a hajadat, ezért nem engedted útjára a textíliát. Az előtérből felvetted táskádat válladra, kabátod zsebéből kivetted a telefont, azután mentél a konyhába.
- sziasztok. - köszöntél újra Kangmin-nak, és vendégének. Hangodra mind a ketten feléd néztek. A harag lobbant fel benned, mikor megláttad annak az utálatos bunkónak a kerek arcát, nagy szemeit. Legszívesebben odamentél volna hozzá, és akkora pofont kevertél volna le, hogy már nem lenne rajta a széken. Homlokod ráncba is szaladt, ahogy realizáltad őt. Ő is felismerte arcodat, viszont ő nem haragot érzett irántad, hanem szánalmat. Elpillantott rólad, le az asztalra, ajkain gúnyos mosoly ékelkedett.
- szia T/N!- mosolygott rád Kangmin, mind a ketten végig nézték, ahogy az asztalhoz sétálsz, telefonodat leteszed az üvegasztalra, táskádat pedig a székre. Szúrós szemekkel méregetted a fiút, aki lakótársaddal társalgot, de igyekeztél nem túl sokat bámészkodni rajta. Észrevette, ahogy nézed, gúnyos mosolya átalakult győztes, kacér mosollyá, amit legszívesebben az öklöddel töröltél volna le. - milyen napod volt?- érdeklődött kíváncsi hangon barátod. Igyekeztél nem gúnyos hangnemben válaszolni, és nem ránézni a fiúra.
- nem láttad hogy jöttem haza?- táskádat arrébb tetted a másik székre, helyét elfoglalva ültél le a két fiú körébe.
- nem. - rázta fejét Kangmin. - talán történt valami?- kérdezte kíváncsi, egyben aggódó hangon. A székben hátra dőltél, karjaidat összefontad melleid előtt, végül belekezdtél a mesébe.
- nem lett volna olyan rossz napom, ha egy bunkó nyitva tartja a szemét, és nem lök bele egyenesen a pocsolyába. - bár Kangmin-nak mesélted, a veled szemben ülőt figyelted, nem barátodat. A fiú ajkait megnyalva nézett ki az ablakon, próbálta visszafogni feltörekvő mosolyát. - aztán, egy másik barom úgy hajtott bele a pocsolyába a kocsijával, hogy tiszta dzsuha lettem, a hajamból rendesen facsarni lehetett a vizet. - erre már ránéztél Kangmin-ra, nem tudtad, hogy az illető, aki lefröcskölt veled szemben ült.
- direkt csinálta?- lepődött meg Kangmin, amire visszaemlékeztél a történtekre.
- szerintem igen, mert hát miért húzódna el a saját sávjából?- kérted ki véleményét, hátha tud rá magyarázatot, de csak a fejét rázta. A vendég ajkai feladták a küzdelmet, önelégülten húzódtak felfelé.- legközelebb, ha meglátom azt a kocsit, esküszöm belevések valamit az oldalába!- erre a kijelentésedre azonban az ő figyelmét is megkaptad, s olyan gyilkos szemekkel meredt rád, ami már neked is feltűnt. Grimaszolva forgattad szemeidet, tudtára akartad adni, hogy ne bámuljon.
- ne tedd. - szólt Kangmin, újra visszanéztél rá. - téged vennének elő, és talán még neked is kéne fizetni. - a lehetséges okok lelomboztak, tudtad, hogy igazak, mégsem akartad feladni a gondolatot. - egyébként, T/N, ő itt az unokabátyám, Han Jisung. Csak pár nappal idősebb nálam. - festett arcára egy lelkes mosolyt. Már akkor tudtad ki az illető, mikor megpillantottad, nem voltak újdonságok Kangmin szavai.
- helló. - biccentettél egy aprót, amire Han csak intett. Nem terveztél vele társalogni, ezért vissza is fordultál barátodhoz. - van valami kaja?- álltál fel az asztaltól, a hűtőben kezdtél kutatni. Szemeid csillantak fel, amikor megláttad a sült húst benne. - imádlak!- pillantottál Kangmin-ra, utána kivetted az ételt.
- ma este elmegyek a haverokkal bulizni. Jössz?- míg szedtél magadnak egy adagot a csirkéből gondolkoztál. A mikróban forgott az étel, a gondolatok pedig a fejedben.
- nem. - felelted végül. - holnap egyetem, tudtommal neked is. - ráncoltad homlokodat. Azt sejtetted ki szeretne maradni az egyetemről, ezt a sejtést alá is támasztotta, amilyen zavarba jött.
- hát olyan előadások lesznek, amikre nem muszáj bemenni, szóval...érted. - vakarta tarkóját. Szemeidet a vendégre eresztetted, talán ő beszélte rá. Kangmin sosem csinált még ilyet.
- szerintem a szüleid akkor sem örülnének neki. Miért nem várjátok meg a hétvégét?- amint lejárt az idő, a húst kivetted a mikróból, s visszavánszorogtál az asztalhoz.
- majd ő eldönti, mikor akar bulizni. - szólt Han először, mióta betértél a konyhába. Csúnya nézéssel bámultál rá, az ő tekintete is kemény volt, magabiztos.
- nem téged kérdeztelek.- morogtad, de hallhatóan. Nem mondott rá semmit, csak szemeit forgatta. Visszafordultál Kangmin felé.
- a ma esti buli nagy lesz. Nem akarom kihagyni. - vont vállat, a szemkontaktust nem tudta tartani sokáig. Rá hagytad a dolgokat. Telefonodat kézbe vetted, ahogy a tányért is, mentél a szobádba. Eleget láttad Kangmin unokabátyját a mai nap folyamán. Ahogy kifelé ballagtál a konyhában, Han utánad pillantott. Az alakodat bámulta meg, de leginkább a fenekedet. Istenért se akarta bevallani, a mai nap után felkerültél arra a listára, amelyen azokat a személyeket tartja, akiket utál, de bejött neki az alakod. Ajkaiba harapott, addig nézte fenekedet, míg el nem tűntél a folyosón.
- legalább ne bámuld ilyen feltűnően!- csapta meg Kangmin rokonjának a karját, ezzel kizökkentve a fiút piszkosabbnál piszkosabb gondolatokból, melyeknek ti voltatok a főszereplői.
- bocs. - fordította el fejét a folyosó irányából, át az asztalra. - idegesítő egy picsa, de jó alakja van. Szerinted benne lenne?- kérdezte halkan, nehogy füleidbe jussanak e szavak. Kangmin köpni nyelni nem tudott Han kérdésére.
- olyan, mint a húgom!- mutatott hátra Kangmin, rád utalva. Szemei tányér nagyságúak voltak, hangját visszafojtva beszélt, ő sem szerette volna, hogy meghalld miről beszélgetnek.
- neked!- horkantott fel. - nekem meg olyan, mint a többi. - komorodott el.
- szedd fel, ha tudod, de ha megbántod a saját kocsiddal ütlek el!- Kangmin szavaira hatalmas vigyor húzódott Han ajkain, ahogy zöld utat kapott hozzád. Tudta, hogy nem gondolja komolyan, csak üres fenyegetés.
- kösz öcsi!- emelte pacsira a kezét, amibe Kangmin unottan csapott bele. Nem is csapott inkább csak feltartotta karját, Han nyomta össze tenyereiket.
- akkor értem jössz a buli előtt?- tért vissza egy számára kellemesebb témára, ami nem rólad szólt.
- persze, este nyolc jó lesz? Akkor kezdődik a party, és éjfélkor van vége. Terveztél ott maradni?- Han hangja is megereszkedett, ahogy már nem rólad sugdolózott. Szobádba be is hallatszott, amire idegesen adtál hangot a tv-re, hogy ne hallhasd idegesítő hangját.
- ja, aha. Viszont, nem hozol ide egy lányt sem, oké? Ha itt akarsz maradni. - állította fel a feltételt, ami újfent lelombozta unokabátyját.
- hát mivel te laksz közelebb, jó hogy itt akarok maradni. - dünnyögte a fiú. Rossz kedvét azonban egyből elűzte a gondolat, hogy akkor megpróbál téged ujjai közé csavarni. Ravasz mosoly bukkant fel arcán, s a folyosó felé sandított.
