Az egyetemre Jisung ráérősen sétált be, pedig már javában folyt az előadás. Ahelyett, hogy csendben foglalt volna helyet, hangosan tárta ki a terem ajtait, amire mindenki hátra fordult az ajtók irányába, még te is. Szemeidet forgattad, ahogy megláttad ki van az ajtóban, inkább visszafordultál jegyzeteidhez.
- legalább érkezne meg csendben!- szúrta oda a tanár Jisung-nak, de ő rá sem hederítve ült le a legközelebbi üres helyre. Mina oldaladat megbökve vonta fel figyelmedet. Rásandítva vigyorgó arcával találtad magad szemben, szemeivel Jisung felé kacsingatott. Érzékeltetni akartad vele, hogy hagyjon békén még a gondolatával is, ezért könyöködet feltetted a padra, rátámasztottad a fejedet, így teljesen elfordulva Mina elől.
Míg ti az előadásra próbáltatok figyelni, és jegyzetelni, addig Jisung cuccait szedte elő táskájából. Érezte, hogy valaki közelebb csusszan hozzá, felvont szemöldökkel nézett jobb oldalára, ahol már ott ült egy vállig érő, szögegyenes szőkésbarna hajú lány. Arca nem volt kerekded, de karizmatikus sem, még hosszúnak sem lehetett mondani. Őzike szemei vizslatták Jisung minden mozdulatát.
- mit akarsz?- kérdezte Jisung mogorván a lánytól, akinek külseje kedvességről árulkodott, valamennyire az is volt, de ha valami baja volt, annak addig adott hangot, míg az nem lett, amit ő akart.
- rég jártál nálam.- közölte halkan tartva attól, hogy valaki meghallja. Nem akarta zavarni a professzort a tanításban, de itt látta az alkalmat beszélni Jisung-gal, hiszen a fiú lassan egy hónapja nem keresi őt.
- és?- lapozta fel füzetét a fiú. Nem törődöm stílusban akarta lerendezni őt, lemaradását kívánta behozni, és az csak a teljes koncentrálással ment volna.
- ma átjöhetnél. - ajánlotta fel a lány, közben ő is írkálta a tábláról a magyarázatokat.
- bocs, de ma nem jó.- mosolyodott el Jisung, ahogy arra gondolt, ti ma randizni fogtok. A lány ezt sértődötten fogadta. Homlokát ráncolta, nem tetszett neki az a mosoly.
- tán mész egy ringyóhoz?- gúnyolódott, még a tollát is letette. Minden figyelmét a fiúnak szentelte, féltékeny volt arra, akihez megy, meggyőződése volt, hogy egy lány miatt nem alkalmas neki a mai nap. Jisung keze megállt az írásban a jelzőre, amit rád használt a lány. Édes mosollyal fordult a lányhoz.
- ringyóhoz akkor megyek, mikor téged látogatlak meg.- vigyorgott bele a lány képébe, ami elsőnek lefagyva bámult vissza a fiúra. Lerázta magáról a beoltást, pedig eléggé szíven ütötte. Más úton próbált eljutni Jisung-hoz.
- már el is felejtetted, milyen jól érezted magad velem minden egyes alkalommal?- csábos mosolyt villantva igyekezett felkelteni Jisung-ban az emlékeket, hátha azok hatására meggondolja magát a fiú.
- szexszet minden lánytól tudok kapni.- hajolt közelebb a lányhoz. Még mindig mosolyogva beszélt hozzá, de ez inkább volt fölényes, mint kedves. - te nem vagy nekem kihívás, de ő,- mutatott rád, a lány szeme követte Jisung ujjának irányát. - ő már csak azzal is beindít, ha szemet forgat rám.- nézett vissza a lányra.
- én is tudok veled bunkó lenni.- tekintete megváltozott, gyilkos szemekkel méregette a mellette ülő fiút.
- nem adod fel, ugye?- önelégült mosoly jelent meg Jisung arcán. A lány úgy gondolta, sikerült elindulnia egy jó ponton.
- ha rólad van szó, sose.- mosolygott ő is. Jisung megjátszva, hogy zavarba jött, elpillantott róla. Téged szugerált, és azon gondolkozott, hogy kit lenne érdemsebb hanyagolni mára. A lányról, Hyorin-ról, tudta, hogy ő bármikor ugrik, ha szól neki, ha dob egy üzenetet. Rólad tudta, hogy te nem ilyen vagy számára, te nem mész egyből az ágyába, ha azt kéri.
- órák után találkozzunk a második emelet keleti szárnyában, a szertárban. - győzedelmes mosoly mutatkozott a lány arcán, úgy érezte, ezt a játszmát, illetve Jisung-ot sikerült megnyernie veled szemben.
Délután négyig tartottak az órák. Nagyjából egy órád volt elkészülni, ezért is szedted a lábaidat hazafelé, hogy megspórolj harminc percet, hiszen majdnem negyvenöt perc volt az út haza. Kangmin most nem várt téged otthon, munkahelyén húzta az igát. Egy nap munka, egy nap egyetem, ő így működött. Első dolgod volt, a lepakolás után, a fürdőbe menni, és venni egy jó forró fürdőt. Nem terveztél sokáig maradni a kádban, még ki kellett választanod a ruhádat, enni is akartál, illetve egy enyhe sminket felkenni az arcodra.
Jisung órák után a megbeszélt szertárhoz igyekezett, ahol Hyorin már ott várta őt. Nem volt túl nagy helyiség, maximum hárman fértek volna el benne, de kettejüknek pont elég volt. Az ajtó nyitódásra a lány felkapta fejét, remélte, hogy Jisung az, és nem egy takarító, bár tisztában volt vele, hogy délelőtt takarítják a keleti szárnyat, az északit délután. A fiú látványa mosolygásra késztette őt, annyi időt hagyott Jisung-nak, hogy bezárja az őket rejtő ajtót. Még táskáját sem tudta letenni a földre, Hyorin neki esett, s vadul kezdte falni ajkait. Jisung-ot meg sem lepte a hevesség, kezeit leengedte, így táskája lecsúszott válláról, hiszen csak az egyiken volt rajta. Hangos puffanással jelezte, hogy földet ért. A lány csókja eszébe jutatta Jisung-nak azokat a pillanatokat, amikor együtt ütötték el az időt, az emlékek hatására kezeit a lány derekára vezette, szenvedélyesebben csókolt vissza. Hyorin innen tudta, hogy ezt a csatát ő nyerte.
Fél hatkor már csak a hajadat kellett rendbe tenned. Már Kangmin is hazaért, nem nézte túl jó szemmel, ahogyan készülődtél, látta rajtad, hogy izgatott vagy. Mosolyogva fésülted hajadat, magad sem tudtad, miért vagy ennyire boldog, sejtésed az volt, hogy Jisung okozta ezt a hirtelen boldogságot, de ezt a tényt nem akartad elfogadni.
- mikor jön Jisung?- szólalt meg borongós hangon barátod, próbáltad figyelmen kívül hagyni durcás viselkedését.
- hatra jön.- mosolyogtál a morcos fiúra.
- ha jön.- forgatta szemeit.- nem te lennél az első, akit átver. - árulta el, tekintetében ott csillogott a félelem, amit irántad érzett a randi miatt.
- ha átver, többször nálam nem kell próbálkoznia.- tetted le a fésűt az asztalra.- legalább most kiderül, mennyire lehet rá számítani.- vontál vállat, mintha nem is érdekelne, hogy eljön-e vagy nem. Eddig tényleg nem érdekelt, de most, hogy feljött rá a szó, hogy átverne, reménykedtél, hogy eljön, és nem csak felültetett.
- van még tíz perce. - sóhajtott.- nem akarlak látni összetörve.- emelte rád nehéz pillantásait, amikkel próbált távol tartani Jisung-tól.
- nem fogsz.- nem azért mondtad, mert Jisung nem bántana meg. Tisztában vagy vele, ha nem most, valamikor biztosan fájdalmat fog neked okozni. Ha meg is bánt, nem fogod kimutatni. Egyrészt nem akarod, hogy Jisung azt lássa, érdekel téged, másrészt nem akarod, hogy Kangmin rosszul érezze magát, amiért te is rosszul érzed magad.
Késznek érezted magad, ahogy végig néztél magadon a tükörben. Cipődet készültél felhúzni, kabátodat is előkészítetted. Tudtad, hogy izgatott vagy, és reménykedsz, az ellenkezőjét akartad érezni, de már csak a fiúra gondolva is mosolyogni kezdtél. Ezt viszont nem értetted. Hat óráig gondolkoztál ezen, miért lehet ez, Mina-nak, és Kangmin-nak nem mertél szólni erről. Telefonodon nézted folyton az időt, és az ablakon bámultál ki, hátha meglátod őt sétálni a kapuhoz, vagy egy kocsit, ami a ti házatok előtt áll meg.
De egyik sem történt meg, a percek múltak, te pedig egyre csalódottabb lettél. Igyekeztél ezt nem kimutatni, de fél hét fele már lemondóan rúgtad le magadról a cipődet. Arcod semmit mondó volt, Kangmin még is figyelte, hátha ki tud belőle olvasni valamit.
- megyek nézek egy filmet.- álltál fel a székről.
- sajnálom, T/N.- csak legyintettél, de ahogy hátat fordítottál szemeid könnybe szöktek, orrod szúrni kezdett. Ahogy beléptél a szobádba ki is engedted a sírást.
