Gyönyör

[ ELSŐ RÉSZ ]

Egy újabb nap kerültem az igazgatói irodába, mivel én tipikusan az a diák voltam, aki mindig bajba került, akit mindig az igazgatói irodába küldtek, mert másoktól vette át a felelősséget.

Az iroda előtti padon ültem és vártam, hogy Mr. Black behívjon. A mai nap volt egy kisebb baleset biológia órán, mert kiszökött az egyik pók a terráriumból, amiről nem én tehettem csak annyira utál a tanár, hogy jobb volt én rám fognia. Akármennyire is hihetetlen, ezért kerültem most is az igazgatóhoz.

- Miss Urie. -hallottam meg a nevemet. Felálltam a padról és beléptem az irodába. Mr. Black már csak unottan nézett fel rám, meg se lepte a dolog.

- Szóval, mivel magyarázná az órán történt incidenst? -kérdezte komolyan, és szemüvegét feljebb tolta az orrán.

- Nem én voltam. -vágtam rá. Tényleg igazat mondtam.
Értem én, hogy sok rosszba keveredtem már, de emellett nagyon visszafogott lány voltam. Csak barátaim miatt mentem bele ezekbe, hisz ha nem tettem volna, akkor nem barátkoztak volna velem, Freya és Amanda. Ők igazi napraforgók voltak. Néhol jóba voltunk, néhol összevesztünk. De ha történt valami, és elkellett valakinek vinnie a balhét, akkor tökéletes voltam számukra. Viszont inkább megtettem, mert mindig másokat helyeztem előtérbe.
Bár ők ilyenek voltak, attól még a többiekkel jó volt a viszonyom. De ettől függetlenül nem éreztem azt, hogy az összes barátom igaz lenne.

- De a tanárnő mégis magát vádolja. -persze. A tanár szava az szent, bármit is mond.

- Mert utál. -rántottam meg a vállam. Felsóhajtott.

- Már nem tudom, mit szóljak ezekre. De jobb, ha tisztában van azzal, hogy még egy ilyen és kicsapom magát. - néz rám szigorúan.

Na, már csak ez hiányozna. A szüleim kikészülnének, ha ez történne. Amúgy is 1 hónapba pár napra jönnek haza, de akkor még jönne ez.

- Hát ez szuper. -motyogtam az orrom alatt.

- Nem kivételezhetek. Így is sok mindent elnéztem már.

- Értem, mehetek már? -kérdeztem türelmetlenül. Csak bólintott és intett, hogy menjek. Köszönés kíséretében távoztam a helységből.

Hazafele csak erre az egészre tudtam gondolni. Lehet, hogy néha bunkó, vissza szólógatós, nehéz esetű lány vagyok. De sose csináltam semmi rosszat ezen kívül. Ahhoz, hogy befogadjanak, ezt kellett csinálnom.

Amúgy eléggé visszafogott lány vagyok. Törékeny alakú, alacsony termetű. Visszafogottabban is sminkelek, csak a szemöldököm csinálom meg, és műszempillát ragasztok. Néha kenek fel egy kis korrektort, ha pattanásaim vannak, és a nagyon maximum a szájfény hozzá.
Külsőmről még annyit, hogy szőke hajam van barna szemekkel. Átlagos külsejű vagyok, úgy gondolom.

Mielőtt még haza indultam volna, beugrottam a boltba, hogy vegyek gumicukrot, ez a kedvenc édességem. Ez az, amiről nem tudok lemondani.
Miután megvettem, hazafelé indultam. Nyugodtan sétáltam, de nem igazán figyeltem az úton, és majdnem elütöttek. Na, ez is csak velem történhet meg. A következő pillanatban, ahogy megláttam a felém száguldó, majd lassító autót, már a földön feküdtem.

Láttam egy férfit közeledni, aki mellém érve leguggolt és aggódva nézett rám.
Kicsit homályos volt minden, de pár pillanat után, ahogy tisztult a látásom Mr. Blacket pillantottam meg.
Már csak ő hiányzott. Nem elég, hogy fél órája még azzal fenyegetőzött, hogy ki fog csapni, most pedig majdnem elütött. Tudom, én nem figyeltem, de miért pont most kellett autóval jönnie?

- Minden rendben? -kérdi aggódva még mindig.

- Csak a földön fekszem, és alig bírok felállni, de nyílván minden a legnagyobb rendben. -válaszoltam ironikusan.