ANALÓG /H.H./

Nyolcadik Fejezet

– Úgy csinálsz, mintha soha életedben nem hallottad volna még ezt a dalt! – nevetek Jeonginre, aki kétségbe van esve a Hellevator koreográfia videója felvétele előtt.

– Szimplán alig szoktam hallgatni, az elején még a koreóval sem voltam tisztában! – borzad el, amin még jobban nevetnem kell. Bátorítóan megpaskolom a vállát, majd elengedem a többiekhez, hiszen már csak őt várják a felvételhez.

Daniellehez sétálva csak megtámaszkodom a lány mellett levő asztalban, miközben végig vezetem a tekintetem a fiúkon. Összekulcsolt ujjaimat felmutatva kívánok nekik szerencsét, amit egy emberként megköszönnek. Hyunjin alig látható kacsintást küld felém, amire csak halványan elmosolyodom. A tegnap estét követően kezdek megnyugodni velünk kapcsolatban. Újra érzem a megkönnyebbülést és a komfortot, mikor egy helyiségben vagyok vele csak azért, mert tudom, hogy jelen van.

– Rendben ne kelljen többször felvenni, egy-kettő.. csapó! – kiáltja el magát a kamerás, majd elindul a Hellevator alapja, Seungmin kezdésével.

Mindenki tökéletesen odateszi magát, csak úgy, mint általában. Egyedül Hanon látszódnak a fáradtság jelei, azonban ő nem is veszi komolyan ezt az egészet, érezhető, hogy csak túl akar lenni ezen. Minhoval sokszor összemosolygok a tánc alatt, azonban ez a videóban nem fog feltűnni. Büszke vagyok rájuk nagyon.

Hyunjin ismételten a maximumot hozza ki magából. Minden mozdulatában ott a szenvedély, a precizitás és a profizmus. Irigylésre méltó teljesítménnyel zárja le az utolsó lépést, majd miután a kamerás jelzi, hogy vége, lihegve rogy le a földre. Már éppen odamennék, de inkább megvárom, ameddig mindenki el nem hagyja a termet. Ilyenkor úgy is egyből mennek zuhanyozni meg kajálni.

– Nem jössz? – néz rám kérdőn Danielle, amire megrázom a fejem. Megvonja a vállát, majd becsukja az ajtót maga után.

Egy törölközőt és egy palack vizet magamhoz véve sétálok Hyunjin mellé, majd leguggolva hozzá oda nyújtom neki a dolgokat. Bő farmerbe bújtatott lábait török ülésbe húzza, miközben fekete széldzsekije cipzárját lehúzza félig. Vadul liheg, izzadt tincsei pedig homlokára tapadnak.

– Azt hittem megdöglök a végére. – vallja be két korty között. – Kurva meleg ez a szar. – gondol a dzsekijére.

Felvonom a szemöldököm. – Nem is értem miért vetted fel.

– Gondoltam kicsípem már magam neked, ha már úgy is tudtam, hogy itt leszel. – kezdi el játszani a fejét, amin szememet forgatva felnevetek. Mosolyogva támaszkodik
meg karjain, miközben arcomat fürkészve oldalra dönti a fejét.

– Mi az, nem láttál még embert? – érdeklődöm piszkálódva .

Gondolkodást színlel, majd előrébb hajol. – Olyan idegesítőt, mint te, még nem igazán. – suttog, amire eltátom a szám és meglököm a vállát. A kezemet elkapva csak hunyorogva néz rám, azonban én nem tudok elmenni forró érintése mellett, ahogyan hosszúujjaival körbefogja a csuklómat. Óvatosan tarkójához vezeti kezemet, ujjaim pedig egyből hajába találnak. A puhatincsek közé túrva elönt a nosztalgikusság. Nagyot nyelve nézek barnáiba, amik már rég ajkaimat lesik. Zavartan préselem vonallá őket, amire szórakozottan felvonja szemöldökét, és szabad kezével arcomhoz kapva végig simít rózsaszín párnáimon.

Az egész testem libabőrbe burkolózik és elönt a meleg. Pulzusom valahol az egeket tapossa, ahogyan Hyunjin közelebb hajolva lágy csókba húz. Habozva viszonzom azt, ami feltűnik neki, így óvatosan végig simít a hajamon. Annyira hiányzott már az az ismerős jó érzés, amit mézédes csókjaival képes kiváltani belőlem. Nem akarok elhúzódni tőle. Újra és újra, minél többet szeretnék belőle. Haját meghúzva rántom magamhoz közelebb, amivel azt érem el, hogy konkrétan rám esik.