ANALÓG /H.H./

Tizenhetedik Fejezet

                      Szerintem két perc telt el Abbie lebuktatása óta, azonban mintha fél órája zajlana a visszhangja. Én még mindig ugyanúgy az üvegajtón keresztül nézem, ahogyan Felix megállás nélkül a könnyeivel harcoló barátnőjének-volt barátnőjének magyaráz. Testtartása feszélyezett, sosem láttam Felixet ilyen helyzetben, amikor tudja, hogy a saját bőre a tét és emiatt kell kitartó legyen. Határozottan ejti ki a szavakat, arckifejezéséből pedig süt az ellenszenv. Éreztetnie kell, hogy most ő van nyeregben, ha még ilyen módszerekhez is kellett folyamodnia.

– Na, hogy halad a kis tervünk? – jelenik meg mellettem Hyun, derekamra fonva a kezet. Megugrok a hirtelen jött társaságtól, amire halkan felkuncog és puszit nyom a halántékomra.

Mielőtt még elmosolyodhatnék, realizálódik bennem valami. – Ez az én tervem volt! – bökök a mellkasára mutató ujjammal. – És amúgy is, bárki megláthat, szóval ne fogdoss! – suttogom, ő pedig felprüszkölve derekamról vállamra dobja át a kezét. – Na ez aztán az inkognitó. – dünnyögöm cinikusan.

– Örülj, hogy visszafogom magam, már eléggé más helyzetben lennénk, ha nem lennél beszari. – pillant rám, majd a mögöttünk levő takarító raktár ajtajára sokatmondóan. Elborzadva rázom meg a fejem és inkább visszafordulok az eddigi érdeklődésem felé. Még mindig ugyanott tartunk annyi különbséggel, hogy Seungmin igyekszik felénk nagy svunggal, azonban mielőtt ideérhetne, egy torok köszörülés üti meg a fülem.

Kíváncsian fordulok a hang irányába, ami Cartertől származik. A férfi szürke melegítő szettbe öltözve álldogál nem messze tőlünk a folyosón, gyanúsan méregetve. Mielőtt elöntene a már ismerős pánik, nagy levegőt veszek. Nincsen semmi baj, lehetünk barátok. Azt senki nem tiltja.

Így immáron még a szemem se rebben, halvány mosollyal biccentek és visszafordítom a fejem, még mindig Hyunjin karjával a nyakamban. Mivel nem nagyon hatott meg a főnök jelenléte, megszeppenve sétál mellénk és összefonja maga előtt karjait.

Velem ellentétben azonban a mellettem levő srác látszólagosan befeszül. Arcizmai megfeszülnek és érzem rajta a kétségbeesést, miszerint nem tudja mitévő legyen. Alig érezhetően közelebb simulok hozzá, ezzel is üzenve, hogy bízza rám.

– Ez így mégis micsoda? – mutogat kettőnkre, mi pedig nagyokat pislogva nézünk egymásra, mint akik nem értik miről van szó. Szerencsémre Hyun kapcsolt és játssza velem a szerepét.

Lebiggyesztem ajkaimat. – Megbeszéltük, hogy nem nekünk való a kapcsolat és legyünk barátok. – vonok vállat. Nem úgy tűnik, mint aki hisz nekünk, így alig láthatóan megrúgom Hyun cipőjét, hogy segítsen ki.

– Amióta együtt voltam az egyik prostival a bal szárnyból, azóta nem is akarnék kapcsolatot. Az a nő egy állat! – röhögi el magát, a számat pedig keserűség önti el. Jobb nem lett volna?

Carter rosszállóan megcsóválja a fejét, majd tarkójára simítja kezét. – Csak nehogy felcsináld. Oké, hogy be vagyunk biztosítva, de vigyázz azért. – húzza el a száját.

– Most, hogy ezt megtárgyaltátok, nézd meg hogyan tettem szinglivé még egy idolodat! – biccentek a velünk szembeni ajtóra unottan, amire a férfi teszi, amit mondok.

Átnéz az üvegen, a látottaktól pedig elnyílnak ajkai egymástól és kikerekedett szemekkel fordul felém. – Hogy csináltad? – képed el, amint Abbie hangosan felbőg, Felix pedig fejét rázva otthagyja őt és az ajtó mellett álló Seungmin felé igyekszik.

– Könnyen el tudja baszni a kapcsolatokat, én már csak tudom. – Hyunjin szórakozott szavait hallva megáll bennem az ütő. Nem reagálok, ahogyan arra sem, amikor Felix és Seungmin belépnek a helyiségbe és egyszerre kezdenek beszélni. Tudom, hogy nem gondolta komolyan és csak Carter miatt mondott ilyet. De akkor sem mondhat ilyet. Azonnal elhúzódom a fiútól, aki értetlenül figyel fel hiányomra. Nem nézek rá, csupán torkomat köszörülve elnézést kérek és munkára hivatkozva ott hagyom őket. A két srácnak ígéretet teszek, miszerint mindenképpen meghallgatom a történést, de most sietnem kell.