ANALÓG /H.H./

Harmincnegyedik Fejezet

                             Javában elsorozatoztuk az időt a turmixjaink és különböző nasijaink társaságában olyannyira, hogy már ránk is sötétedett. Érzem, hogy a hajnali borzasztó alvásom nem volt kielégítő számomra, így egyre gyakrabban pislogok és a szemhéjaimat is jóval nehezebbnek érzem a szokásosnál.

Minho vállának döntöm a fejem, amire ő combomat kicsit meglökve kérdőn biccent felém.

– Menjünk aludni? – érdeklődik halkan, hiszen mellettünk Jisung és Lottie már javában durmolnak. Óvatosan pillantok a szerelmespárra, majd vissza a srácra, aki kis cica szemeivel kérdőn várja döntésemet.

– Miattam nem muszáj! – suttogok tiltakozva, ő pedig unottan pislogva csak megragadja a kezem és a lehető leghalkabban felsegít a kanapéról, nehogy felébresszük a két hétalvót.

Még szerencse, hogy Minho szobája egy szinten van Lottieékéval, hiszen így nem kell sem lifteznünk, sem pedig sokat sétálni.

– Hogy tudtak ilyen hamar bealudni, baszki? – nevet fel halkan, miközben becsukja maga mögött az ajtót.

Hunyorogva nézek rá, miközben karjaimat magam előtt összefonva próbálok nem állva elaludni. Ezt realizálva pedig ajkai "o" alakot formálnak és oldalra dönti a fejét.

– Lehet megindulni akkor aludni! – biccent a szobájának irányába. Szemeimet forgatva teszem amit mond, így csoszogva, de végül kilyukadunk a szobája ajtaja előtt. A falnak dőlve várom, amíg szürke melegítője zsebéből kihalássza a kártyáját, majd az ajtót kinyitva maga elé enged.

A bőröndöm még mindig a kanapé mellett hever, pontosan úgy, ahogyan órákkal ezelőtt hagytam. Nagyot kell nyeljek, hiszen az oka amiért itt van, nem éppen a legkedvesebb.

Két meleg érintést érzek meg a vállamon, amire kifújom a bent tartott levegőm. Ujjaival lágyan simítja végig a bőröm, miközben gyengéden megszorítja azt. – Jól vagy? – érdeklődik, én pedig lassan bólintok. – Menj zuhanyozz le, aztán feküdj le pihenni! Arra van most szükséged. – nyom puszit a hajamba és el is enged.

– Mikor lettél te ilyen gondoskodó? – mosolyodok el játékosan, miközben bőröndömhöz lépve leguggolok ahhoz és megpróbálok kiszedni belőle egy spagetti pántos fekete toppot egy rövidnadrággal. Eddig mindig Hyun pólóiban aludtam, muszáj vagyok alternatívát keresni.

Feltűnt, hogy reggel óta úgy bánik velem, mintha porcelánból lennék. Attól, hogy Hyunjinnal ez a helyzet, neki nem muszáj visszafognia magát. Rendes hiányzik a ridegsége és a "leszarom" pillantásai.

– Végülis vendég vagy, azokkal kedvesnek kell lenni, nem? – fonja össze maga előtt karjait, amire hunyorogni kezdek. – Elmentél már zuhanyozni? – rivall rám, amire ciccegve indulok el a fürdőszoba felé. Hülye.

Bezárom magam után az ajtót, majd a ruháimat levetve beállok a forró víz alá. Azonnal felhevíti az alapból lehűlt testem, egyaránt kikapcsolva az elmémet. Szemeimet lehunyva sóhajtok egy hatalmasat, majd a kókuszos tusfürdőmet bőrömbe masszírozva lemosom azt magamról. Hyun mindig szerette ezt az illatot.

A felismerés hatására keserédes mosoly rajzolódik az ajkaimra, hiszen mindenről is ő jut eszembe. Folyamatosan a gondolataimban van, hiába próbálom kizárni őt. Vajon ő is így érez velem kapcsolatban?

Puha törölközőmet az annak megfelelő helyre teszem száradni, majd az előbb összeszedett ruha darabokat magamra kapva meglepődve pislogok a tükörképemre. Hát, a felsőm kicsit rövidebb, mint gondoltam. Nem baj, úgy is csak Minhoról van szó, amire persze előre hallanám Lottie szavaival a mondatot, miszerint "Pont ez a baj, hogy Minhoról van szó!".