ANALÓG /H.H./

Tizenötödik Fejezet

                             Mindenki döbbenten néz rám, ahogy felvázolom a tervemet. Hyunjin az ágyamon fekve döbbenten pislog az annak szélében ülő Felixre és Seungminra, az utóbbi pedig segítségkérő pillantásokat küldözget a kanapémon ülő Jisung, Lottie páros felé.

Az alap a következő, miszerint Abbie azt mondta, hogy akkor értene egyet Felix szakításával, ha annak nyomós indoka van. Erre jöttem én azzal, hogyha Abbie megcsalná Felixet, az elég ok a döntése meghozására. Na de ez hogyan is valósul meg? Mivel a cigis bagázsunk egyik oszlopos tagja Seungmin, ő szimpla "véletlenségből", esetlegesen egy botlásból is képes lenne lekapni Abbiet, a jelenetet pedig Felix pont végig nézhetné. Nem zseniális?

– Ez borzalmas. – jelenti ki Felix nagyokat pislogva. – Nem elég, hogy engem, még Seungmint is kirúgatja majd! – mosolyodik el erőltetetten, felmutatva a hüvelykujját.

Az említett elképedve fordul a másik felé, aki hevesen bólogatni kezd. – Baszki nem tudtam, hogy ez a karrieredbe kerül!

– Baszod amúgy, ha belegondoltok milyen gáz ez az egész helyzet. Szerintem az a csaj őrült! – fintorog Jisung, átkarolva Lottiet, aki felé fordulva megkönnyebbülten felsóhajt. – Még jó, hogy te normális vagy, életem! – a lány reakcióképpen csak nagyokat pislogva bólogat, mint aki ironikusan egyetért.

Fejemet csóválva összefonom magam előtt a kezeimet. – Nem mondhatjátok, hogy ez egy szar ötlet! Hyunjin? – vonom kérdőre a barátomat, aki szemét összeszorítva felsóhajt, hiszen szerintem pont ettől félt.

– Bébi, szerintem ez most nem az igazi. – finomkodik kínos mosollyal az arcán, miközben tarkójára simítja a kezét.

– Még bébi! – biggyeszti le az ajkait Lottie. Zavart mosolyom láttán nevetve dönti oldalra a fejét, majd felháborodva néz a mellette ülő barátjára. – Engem sose becézel! – csapja meg a mellkasát.

A srác kikerekedett szemekkel néz a lányra. – De hiszen az előbb is..

– Nem vagyok rád kíváncsi, hagyjál békén! – fonja össze maga előtt a kezeit, majd miután realizálódik benne, hogy ezt az egészet mi végig néztük, biccentve pásztázza körbe a szobát. – Na most mi lesz akkor? Smárolsz Abbievel, vagy sem? – vonja fel a szemöldökét, kérdését Seungmin felé szegezve.

Felix felszisszenve kapja fel a fejét. – Azért smárolásról nem volt szó! – szólal fel kimérten.

– Neked nem mindegy? Te szakítasz vele! – rivall rá Hyunjin két oktávval feljebb.

– Akkor sem fogom végig nézni, hogy a volt barátnőmmel smárol!

Mindenki egyszerre kezd el beszélni, így ki is alakul a káosz, amitől eddig féltem. Egymás szavába vágva kezdenek neki új mondatoknak, amire nagy levegőt véve hiába kezdem őket csitítani, nem érek vele sokat. Amikor már látom, hogy reménytelennek bizonyulnak a próbálkozásaim, minden erőmet összeszedve a fürdőszoba ajtómhoz lépek és határozottan bevágom azt. A csattanás hallatán mindenki elnémul és kérdő tekintettel fordul felém, amire meg is szeppenek egy pillanatra.

– Szóval.. – köszörülöm meg a torkom. – nem smárolás, elég ha csak a szátok összeér, Felix így is úgy is csókra fog hivatkozni. – vonok vállat Seungminra nézve, aki lassan bólint egyet. – Ha kell ott leszek veled, nem kell egyedül végig nézned. – tekintetem Felixre vándorol. A srác sóhaját egy apró mosoly követi, amit azonnal viszonzok.

– És mi? Nekünk nincs szerepünk? – gesztikulál vadul Jisung, amire csak megrázom a fejem. – Akkor minek vagyunk itt?

Hyunjin felnevetve ül fel az ágyamon. – Mert utána meg sírna a szád, hogy kihagytunk valamiből!