ANALÓG /H.H./

Huszonötödik Fejezet

Az olasz akcentust hallva legszívesebben letépném a fülem a helyéről. Nem vagyok sem rasszista és annak egyik szinonimája sem, szimplán az előttem fel-alá sétáló Marco láttán képes lennék kiugrani a mellettem levő irodai ablakon.

Két hete folyik ez az őrület, mióta Carter hivatalosan is eltűnt a cégből. Hyunjin tartotta magát a kijelentéséhez és rengeteg tárgyalás folytán a férfit elbocsátották, velem pedig titoktartási szerződést írattak. Különösen figyelnem kell a kamerákra és arra, miszerint semmiféleképpen sem kerülhetek cikkbe Hyunnal, hiszen azon nyomban folytatódik a felfüggesztésem.

Ezzel a felállással együtt tudok élni, azonban képtelen vagyok elmenni a tény mellett, hogy Csrter távozásával új csapatvezetőt választottak a részlegünkhöz. Marco személyében.

– Az Itzyvel való projektnek annyi, a cég pedig százezreket bukott csak emiatt. – zsörtölődik az említett, miközben öltönyének ujját igazgatva helyet foglal a hosszú asztal főszékében.

– Most ezt úgy mondod, mintha tehetnénk róla, hogy a fanok pletykálni kezdtek. – sóhajt mellőlem a világosító szektorból egy srác, talán Dae.

Sokak helyeslően bólogatnak, amire Marco idegesen nevet fel, miközben segítségkérően pillant rám. Nehezen tudja kezelni az efféle helyzeteket, ez szinte azonnal feltűnt, ahogy vezetői pozícióba került. Rengeteg területet kell a keze alatt tartani egy időben, ami nagy feladat a számára. A saját szakmájában képes a vártnál eredményesebben is helyt állni, azonban az elmúlt két hétben többet láttam kétségbeesettnek, mint bármikor.

– Ha másik oldalról nézzük a helyzetet, a pletykákkal csak még több keresete lesz a cégnek. Tegyük fel, ha a ship két tagját tesszük egy videóba, annak a nézettsége az egekig fog szárnyalni. – vetem fel az ötletet lazán, amire egy emberként fordulnak felém a többiek, az olasszal együtt.

Yehu, a médiásoktól elégedettségtől csillogó szemekkel pillant rám. – A fanok pedig megkapják, amit akarnak. Minél több komment, annál több emberhez jut el. – dönti oldalra a fejét, miközben laptopján kezd gépelni valamit.

– Él még a szerződés a projekttel kapcsolatban? – ráncolja össze a szemöldökét egy másik médiás srác, amire megvonom a vállam. Marco felé biccentek, aki torkát köszörülve fogja maga elé a kinyomtatott, mappákba szedett lapokat.

Szerencsére meg is találta azt, így már az egész megbeszélés alatt tudtunk tervezni a csajbandával közös tartalmakat. Nem tart sokáig, körülbelül két óra leforgása alatt sikerült betáblázni az egyes emberek időpontjait, hogy aztán ne legyen kavarodás.

– Köszi szépen, Mads. – hallok meg magam mögül egy hangot, mielőtt elhagynám a tárgyaló termet. Megszeppentségem tagadhatatlanul ül ki az arcomra, miközben összeráncolt szemöldökkel fordulok a személy irányába.

Marco emberszámba vesz? Karácsony lenne? – Nincs mit, igazából. – nevetek kínosan. – A te projekted, nem az enyém. – emlékeztetem.

– Ez így van. – jegyzi meg elgondolkodva. – Ettől függetlenül, ügyesen vállalod a következményeket.

Értetlenül húzom össze szemeimet, miközben a fekete hajú férfire pillantok. – Következményeket? – ismétlem meg szavait kérdőn.

– Te vagy az oka, amiért Cartert öt év munka után kirúgták. – fonja össze maga előtt a karjait. – Szerinted ez milyen kihatósággal volt a további vezetőségre?

Nagyot nyelek, ebbe még bele sem gondoltam. Tönkre tettem volna egy ember karrierjét? Mindenféleképpen. Sajnálkozhatnék, azonban csak az jár a fejemben, hogy nem Hyunjin elhamarkodottsága hozta őt erre a sorsra. Carter miatt került szóba a felfüggesztésem, hiszen olyan dologba ütötte az orrát, amelyben nem volt  hatásköre. Ha nem fenyegetőzik, még mindig ő a szekciónk feje.