Bekódolva [BEFEJEZETT]

s i x t e e n t h - hóvirág

Nem sikerült.

Szóval dress code.

Mint kiderült, Mason haverja dress code – ot vezetett be miszerint mindenkin kell lennie valami fehérnek.

Ott álltunk Jessica – val a nappalim közepén néhány kiterített fehér ruhával és azon agyaltunk, hogy melyik lesz tökéletes.

- És az? – mutattam egy fehér felsőre, amihez hozzádobtunk egy világoskék gatyát.

- Ehh. – húzta el a száját. – És az? – bökött a lábamnál lévő csipkés, fehér, testhez simuló ruhára. – riadtan rápillantottam és hevesen megráztam a fejem. – Akkor az! – mutatta a kanapé támlájára kiterített fehér selyemruhát. Derékig testhez passzol és a szoknya is combközépig ér. Mellette egy fehér hajgumi pihent masnival a tetején.

Szemeim felragyogtak és vigyorogva odakapva a kezem közé fogtam.

- Ez lesz!

Este nyolc óra fele járhatott és már az utolsó simításokat végeztük mikor kopogtak az ajtón.

Értetlenül összenéztünk és Jessica ment ajtót nyitni.

- Helóka. – vigyorgott Aubrey az oldalán David- del.

Egyikünk sem volt még más egyetemi bulin, ráadásul kétszer eltévedtünk mire odaértünk.

- Ez meg mi? – szálltam ki a kocsiból és ámulva néztem az elém táruló házat.

- Ez már luxus. – csapódott mellém David.

Egy nagy fehér házról volt szó, amiből bömbölve hallatszódott ki a zene.

Jessica belém karolva kezdett el behúzni és, amint benyitottunk egy hatalmas előtér várt minket. Rengeteg, de rengeteg emberrel.

- Rosszul leszek. – fintorodott el Aubrey. Valóban nem volt a legjobb ránézni erre a nagy tömegre, ahol alig lehetett lépni. Nyakamat nyújtóztatva leskelődtem befele, mikor a többi embert is megláttam.

- Van egy olyan érzésem, hogy ez még csak a társaság fele.

Volt egy nagy üvegajtó, ami a hátsó kertre nézett. Amennyit innen láttam az egy medence volt, emberekkel és matracokkal benne

- Itt van Stetson. – fogta a fejét Jess.

Próbáltam noszogatni, hogy menjen oda hozzá, de ahányszor meglöktem visszafordult majd az utolsó próbánál megfogta a karom és elkezdett húzni valamerre.

- Ez így nem megy. Túlságosan is szégyellős vagyok. – ugrált egyik lábáról a másikra majd odanyújtottam neki egy poharat.

- Akkor talán ez segít. – egy kis hezitálás után elvette a kezemből és beleivott. Fintorogva szorongatta a poharat, míg el nem fogyott az itala majd megrázva a fejét, kicsit felpörögve vett egy mély levegőt és megindult. Utána fordultam vigyorogva majd visszafordult és ijedten rám nézett.

- Nem megy. Nem! Miért én kezdeményezzek? Már bolondnak fog gondolni. Lehet valami félreértés történt. – mutatta fel a csuklóját. – Lehet, csak túlságosan is hasonlít egymásra a jelünk.

- Akkor nem kaptál volna levelet. – mosolyogtam a bénázásán és megláttam a feje felett felénk közeledő fiút. Nem akartam szólni, lepődjön csak meg.

Stetson megkocogtatta a vállát, mire Jessica egyből megfordult.

- Mivan? – és egyből lefagyott. A fiú csak mosolygott rá majd egy nagy levegőt véve megfogta az arcát és készült megcsókolni. A lány vinnyogva elhúzódott tőle és elfutott. Stet értetlenül állt és segítség kérően rám nézett. Kínosan vigyorogva kikerültem és Jessica után futottam.