- Hát persze. – csúsztatta a zsebébe a kezét és a távolba meredt.
- Evelyn – nel mi a helyzet? – olyan hirtelen érte a kérdés, hogy még a levegőt is félrevette.
- Semmi. Néha találkozgatunk.
- Milyen néha?
- Miért érdekel? – pillantott rám.
- Mert csak. – húztam ki magam, még mindig meginogtam egy hirtelen mozdulattól.
- Féltékeny vagy? – húzódott pimasz mosolyra az ajka.
- Én?
- Igen, te.
- Hát persze. Csak érdekel, mennyire van szegény szerencsétlen helyzetben.
- Miért gondolod, hogy szerencsétlen helyzetben van? – fordult felém teljes testtel.
Nem tudtam mit válaszolni. Fel akartam hozni, hogy mi történt a korházban, de akkor csak kínosabb helyzetbe hoztam volna magam.
Szólalt volna meg mikor megállt előttünk az uber. Villámgyorsan kikerültem a fiút és beültem a kocsiba. Szemhéjam egyre jobban nyomódott le és lüktetett a fejem is.
Az orrnyergem dörzsöltem és kész voltam kidőlni.
Valaki visz.
Mennyasszony pózban.
Zár kattanását hallottam és megéreztem a meleg leveőt. Nem volt erőm kinyitni a szemem.
Pár másodperc múlva egy puha ágyra tettek le és rám terítettek egy takarót.
Hunyorogtam és próbáltam kitisztítani a látásomat.
- Itt maradsz velem? – kaptam el a fiú kezét mielőtt leléphetett volna. Egy pillanatig még hezitált azt lerúgva magáról a cipőjét hallottam az ágy reccsenését, hogy befeküdt mellém az ágyba én meg gondolva egyet megfordultam és mellkasához bújtam.
Szinte hallottam, ahogy szíve ezerrel ver, és mindjárt kiugrik a helyéről.
Kezével végigsimított fejemen és lecsúsztatva azt a hátamig magához szorított.
Reggel hangos búgásra keltem.
Nem tudtam, hol vagyok. Nem tudtam kinek a takarója van rajtam. Annyit tudtam, hogy ez nem az én lakásom. Egyáltalán nem volt ismerős a hely ezért körbepillantottam és a velem szemben lévő falon megpillantottam Aiden és Mason közös képét.
- Úristen. – azonnal felültem és nagy szemekkel néztem körbe a szobában. Lenéztem magamra és láttam, hogy nem a tegnapi fehér ruha van rajtam. Kipattantam az ágyból és megláttam magam egy tükörbe. Túlméretezett póló és egy melegítőnadrág.
- Úristen! Úristen! – toporzékoltam egy helyben. – Ne, ne, ne, ne, ne. Ugye nem. – suttogtam magam elé és próbáltam felidézni a tegnapit miután lehánytam Aiden – t. Semmi.
Idegesen beletúrtam a hajamba és föl- alá kezdtem el járni.
Erőt vettem magamon és az ajtó felé vettem az irányt. A kilincset óvatosan lenyomva megpróbáltam halkan kisétálni a szobából. Szerintem életemben egyszer voltam itt, akkor is csak a nappaliig jutottam el. Egy rövidebb folyosó után befordultam balra és ott tárult elém a konyha, ahol Aiden éppen sürgött – forgott egy köténnyel a testén. Meglepődve végig mértem és figyeltem, ahogy feldob egy palacsintát a serpenyőben, ami tökéletesen pörgött egyet a levegőben. Felfigyelem a mellettem lévő kis rádióra, amiből halkan szólt a zene. A fiú csípője ritmusra járt jobbra és balra.
YOU ARE READING
Bekódolva [BEFEJEZETT]
Teen Fiction" - Az egész lényed akarom egy életen át, Aiden." Egy olyan világban élsz, amiben húsz éves korodra kapsz egy szimbólumot és ezzel kell megtalálnod a lelkitársad? Amilyen izgalmasnak hangzik, olyannyira bonyolult. Főleg ha közben születésnapod előtt...