Bekódolva [BEFEJEZETT]

t w e n t y - f i f t h - vonzalom

Tévedett.

Közelebb húztam arcát és már láttam, hogy hunyja le a szemét, de a szája helyett csak arcát kezdtem el puszilgatni, amire egy mélyről feltörő sóhaj hagyta el a száját. Benyúlt a csípőm alá és fordított a helyzetünkön így lovaglóülésben voltam rajta. Kezeim bevezettem pólója alá és éreztem, ahogy az izmai összerándulnak. Visszatértem az arcára és apró csókokkal hintettem be miközben hallottam, hogy mélyebbnél mélyebb levegőket vesz.

- Ez még mindig nem helyes. – sóhajtotta.

- Tudom. – folytattam és lejjebb haladtam a nyakára. Beletúrtam a hajába miközben ő ráfogott a csípőmre és próbált leállítani, hogy ne mozogjak annyit.

- Bármikor benyithat valaki. – felnéztem rá és kék szemei égtek a vágytól.

- Bezártam az ajtót. – leheltem ajkaira. Fejét már emelte feljebb, hogy elérjen, de csak egyre jobban húzódtam el tőle.

- Tudod, hogy nem lehet. – simítottam végig arcélén.

- Mégis te fekszel most rajtam. – mosolygott rám ravaszul. Felegyenesedtem és csak őt pásztáztam. Kényelmetlenül mocorogtam rajta, ezáltal csak csípőm előre- hátra mozgott, mikor lefogott és ott tartott, hogy ne mozogjak már annyit. - Direkt kínzol. – engedte el a csípőm és végig simította kezét a combomon. Libabőr futott végig rajtam, amit ő is észrevett és megfogva a karom lejjebb húzott.

- Csak ugyanazt csinálom veled, amit te velem. – döntöttem homlokom az övének.

- De azt én azért élvezem, mert látom rajtad mennyire nem bírod már kontrollálni magad és lassan elveszíted az önuralmad. De te. – csúsztatta kezét nyakamra. – Te annyira jól csinálod, hogy ha nem állsz meg néhányszor talán már a földön heverne az összes ruhád. – Paradicsomvörös lettem. Nem hittem el, hogy ezek tényleg az ő szájából jöttek ki. Az összes róla kreált fantáziám majdnem megtörtént és csak egy hajszál választott el mindentől.

- Nagyon kipirultál, angyalom. – simította meg az arcom. Lehunytam egy pillanatra a szemem. Nagyon meg akarom csókolni.

- Nagyon meg akarlak már csókolni. – most olvasott a gondolatomban? – Annyira, hogy nem tudom mennyi tart vissza attól, hogy neked essek. – vettem egy mély levegőt és felegyenesedtem. Értetlenül nézte, ahogy leszállok róla és csípőre tett kézzel töprengek.

- Nem. Nem lehet. – ráztam a fejem csalódottan. Felült az ágyon és magához húzott. Átölelte a lábam és csak nézett fel rám.

- Most ne a bátyád miatt aggódj. Meg fogjuk tudni vele beszélni. – simította kezét fenekemre és belemarkolt. Meg kellett kapaszkodnom a vállában, hogy ne folyjak szét előtte.

- Aiden. – pillantottam le rá. Ártatlan arccal figyelt és, mint aki tudta mit fogok mondani csak közelebb húzott magához. – Ebbe kár volt belekezdeni. – láttam a szemében, hogy minden összetört. Szorítása gyengült és engedte, hogy kilépjek. Felállt és állát dörzsölve elfordult egy pillanatra. Fejét rázva nézett vissza rám. Az összes eddigi vágy kihalt a szemében. Már semmit nem láttam bennük.

- Én... - kezdett bele. Aztán nem folytatta. Nem tudta.

- Sajnálom. Tényleg. – léptem közelebb hozzá. Végigsimítottam arcán mire fájdalmasan lehunyta a szemét. – De nem akarom tönkretenni Mason – nel se a ti se a mi, testvéri kapcsolatunkat sem.

- Tudom, angyalom. – vont magához. Mindketten egy mély levegőt vettünk és egyszerre fújtuk ki.

Legbelül összetörtem a tizenhatéves énem.