Bekódolva [BEFEJEZETT]

t w e n t y - f i r s t - csak egy álom

Egy percet sem tudtam a filmnek szentelni, azt se tudom, mit nézünk, már az elején elvesztem, ahogy azzal voltam elfoglalva, hogy itt ült tőlem nem messze Aiden.

Borzasztó hátfájásra ébredtem.

Szemeim lassacskán kinyitottam és ekkor tudatosult bennem, hogy Aiden hátára dőlve aludtam egész végig. Még bőven sötét volt kint és az óra is még csak hajnali fél ötöt mutatott.

Óvatosan leemeltem magamról a fiú fejét és a szememet dörzsölve kicsoszogtam a konyháig. Nem akartam felébreszteni ezért csak egy három az egyben kávét gyorsan összedobtam magamnak.

Kómásan és nagyokat ásítva kevergettem a kávét, teljesen belemerülve a gondolataimba mikor elkezdett vibrálni a testem.

Annyira nem foglalkoztam vele, szinte még félig aludtam mikor hátulról két kéz simult a derekamra. Teljes teste hozzám simult és fejét a vállamra döntötte. Átölelte a hasam és szorosan tartott kezei közt. Esélyem se lett volna elszakadni tőle, letettem a poharam és szembefordultam vele. Szinte még ő is félálomban volt és szemei is alig voltak kinyitva.

- Mit művelsz, Aiden? – kérdeztem halkan mire csak halványan elmosolyodott és letérve a nyakamhoz elkezdte puszilgatni. Meg voltam szeppenve, de mégsem tudtam visszatartani magam, kezeim hajába vezettem és erősen beletúrtam. Csak a nyakamba morgott és beleszívott.

Felszisszentem az érzéstől és visszavezetve rám a tekintetét homlokát enyémnek döntötte. Légzése az enyémmel együtt egyre szaporább lett. Szemei bejárták arcom minden pontját, a gyér fényben láttam, hogy csillog a szeme. Mintha vágyna rám.

De nem csókol meg.

Mégis minden alkalommal, ahogy elnéz a számról valami visszavonzza oda a tekintetét. Benyúl fenekem alá, megemel és rátesz a pultra. Kezei utat találtak felsőm alatt és a hátamat kezdte el végig simítani. Akaratlanul is egy sóhaj hagyta el a számat, amint visszatért a nyakamhoz. Minden egyes pontját végig csókolta és egyre lejjebb haladt kulcscsontomig, majd meg sem állt a mellemig. Aprókat szívott a bőrömön.

Mit csinálunk?

Fejem hátrahajlott az élvezettől, kezei pedig már a combomon jártak és egyre feljebb haladt velük. Elért a belsőcombomig és erősen rámarkolt.

- Aiden. – szaggatottan kinyögtem a fiú nevét. Már a rövidgatyám szélénél járt és készültem fel mindenre, amit majd Mason képébe kell hazudnom.

Mason.

Ekkor kipattantak a szemeim.

Kapkodtam a levegő után és konstatáltam, hogy még a kanapén fekszek. Aiden – en.

Ez mind csak egy álom volt?

Feltápászkodtam a mellkasán ő pedig ott nézett és vigyorgott.

- Minek örülsz ennyire? – ültem fel, így pedig lovaglóülésben voltam rajta. Végignéztem magunkon és ekkor jutott eszembe az álmom.

- Nem mondom, hogy nem tetszik a helyzet. – vezette végig rajtam tekintetét én pedig, amilyen gyorsan csak tudtam lepattantam róla. – Aranyos vagy, amikor alszol. Mit álmodtál? Csak mert összenyálaztad a felsőm. – mutatott a kisebb nyálfoltra én meg helyben készültem elásni magam szégyenemben.

- Már... már nem emlékszem. – tördeltem az ujjaimat.

Ez annyira kellemetlen.

Ránéztem az órára. Fél kilenc.

Csak fogtam a fejem. Ilyen tényleg nincs.

- Mi a baj, Grace? – minden mondatában ott a nevem. Soha nem hagyja el, pedig most is csak ketten vagyunk.