Bekódolva [BEFEJEZETT]

t w e n t y - n i n t h - vibrálás

 - Össze fogom törni a bátyám szívét. – néztem rá csillogó szemekkel. - Messziről el kell kerülnöm Aiden – t.

Már az utolsó simításokat végeztük, már szinte mindennel megvoltunk és pár hajszál választott el minket attól, hogy végre elinduljunk.

- Ugye tudod, hogy Ő is ott lesz? – nézett rám a tükörből Ava miközben egy hullámcsatot illesztett a hajába.

- Számítottam rá. – mosolyogtam keserűen. De mit tudok vele csinálni? Nem kerülgethetem életem végéig. Pedig nagyon jól hangzik ez az ötlet.

- Na, akkor! – csapta össze a tenyerét. – Indulás! – kapta el a kezem és kihúzott a fürdőből.

- Mason – nel miért mentek külön? – vettem fel a cipőmet és a kulcsomért nyúltam.

- Aiden – nel megy. – legyintett én pedig az ajtóhoz lépve kiengedtem és a táskám mélyére süllyesztettem a kulcsot.

Kilépve a liftből megcsapot minket a hűvös levegő és összébb húzva a hátunkra terített pulcsit beszálltunk a taxiba.

- Ugye most nem lesz az Mason – nel, mint múltkor? – fordítottam Ava irányába a fejem.

- Nem fog semmit szívni, megígérem. Szem előtt tartom. – küldött felém egy bíztató mosolyt és megszorította a kezem.

Nagyon remélem.

A taxi kidobott minket a Pearl előtt és hűha... nagyon sokan voltak. Megrökönyödve figyeltem a kígyózó sort végül beálltunk a legvégére és reménykedtünk, hogy hamar lemegy ez a cirkusz és előbb bejuthatunk.

- Végül is már fél tíz óta elkezdték, de még mindig ekkora a sor. Biztos sokra mennek azzal a törpével ott elől. – mutatott egy idősebb nőre, aki jelenleg a biztonságiőr volt és csigalassan ellenőrizte a személyiket. Fájdalmasan fújtatva egyet beletörődtünk, hogy nem mostanában fogunk bejutni így próbáltuk elütni az időt némi beszélgetéssel, ismerkedéssel a mögöttünk álló lányokkal és közben a biztonságiőr kifigurázásával.

- Személyit vagy diákot. – szólt ránk mogorván a nő. Előkotorva a személyim felmutattam neki, mire kikapta a kezemből és tekintetét a kis papír és közöttem járatta.

Már kezdtem pánikba esni, hogy azt hiszi nem is én vagyok a képen.

- A rövidebb haj jobbal állt. – tette meg ezt az aranyos megjegyzést és továbbengedett.

Ava kacagva lökött vállba és kifigurázta a nőt.

- A rövidebb haj jobban állt. – gügyögött és megcélozva a bárpultot követtem. Kikért nekünk egy- egy italt és lábait járatva a zene ritmusára az egyik poharat felém nyújtotta.

Lehúzva a szeszes folyadékot elkapta a karom és behúzott a táncoló tömegbe. Magamra parancsoltam és elfeledve minden eddigi bánatot az elmúlt pár napból engedtem, hogy a lábaim és a csípőm a zene ritmusára járjanak miközben azon voltam, hogy a legjobban érezzem magam. Nem kellett több ital, nem kellett semmi. Csak ki kellett zárnom mindent a fejemből és engedni, hogy a buli magával rántson.

Valaki a hátamnak ütközött mire feleszmélve megfordultam.

- Grace! – ugrott a nyakamba Aubrey. Nevetve eltoltam magamtól és akkor vettem észre, hogy szürke szemei pirosan csillognak rám.

- Mennyit ivott? – fordultam nevetve David- hoz.

- Nem akarok róla beszélni. – rázta meg a fejét és barátnője dereka után nyúlt miután ő pördült egyet és majdnem elesett. De persze a hős David elkapta, mekkora mázli.