Bekódolva [BEFEJEZETT]

t w e l f t h - bársony

- Mi a helyzet? – áll meg mellettem Aiden egy pohár pezsgővel a kezében.

Végig nézek rajta, a meleg miatt egy világoskék farmer rövidnadrág van rajta, felsőtestét pedig egy fehér felső takarja.

- Kijöttem levegőzni. – fordultam el tőle és a távolba meredtem.

- A lakásodban. – szemem sarkából láttam, hogy teljes testtel felém fordul. Nem nézek rá.
Nem nézhetek rá.
Félek ránézni.

- Valami baj volt? – hát baj az volt bőven. – Úgy éreztem neheztelsz rám valami miatt. Csináltam bármi rosszat a hétvégén?

Előttem pörgött le minden pillanat a buliról.

- Dehogyis. – ránéztem.

- Akkor?

- Hogy van a lábad? – tereltem el a szót. Kérdésem meglepte. Mosolyra húzta a száját.

- Csak egy karcolás. – legyintett.

Valamit nem értek. Teljesen más ember vagyok, ha csak egy pillantást is vetek rá. A szívem őrült tempóban kalapál. Kapkodva veszem a levegőt. A lábaim már- már alig tartanak, de egy részem mégis nyugalmat talál a közelében.

Ő a bátyám legjobb barátja, szinte már a kishúgaként tekint rám.
Ahogy felbukkant múlthéten a lakásomban valami más lett.

- A bátyád szét akar költözni.

- Tessék?

- Szerintem kezd beleszeretni Ava- ba. – vigyorgott. – Egész nap róla beszél.

- Tök fura, hogy pont ő a lelkitársa. Komolyan az ember nem is gondolná, hogy lehet épp ott áll mellette az az ember, akivel egyezik a szimbóluma. – nevetek fel keserűen.

- Igen. – mér végig tetőtől talpig. Kényelmetlenül érzem magam a ruhámba pedig semmi bajom nem volt eddig vele. Egy ejtett vállú baba rózsaszín felső van rajtam betűrve a fehér nadrágomban melynek az oldalán egy masni van megkötve. Mogyoróbarna hajam félig fel van kötve és az alja egyenesen terül szét a hátamon. Hajgumimon is egy masni díszeleg. Számat egy halvány rózsaszín szájfény fedi, pilláim pedig feketén emelik ki zöld szemeim.

Még mindig engem néz.

Belekortyolok italomba, amit idáig szorongattam és az üvegpohár már az izzadtságomtól csillog a napfényben.

Feltámad az szél. A hajam összevissza fújta.

Majd lecsillapodik.

Aiden megindul felém. Fogaim összeszorítom, pánikhelyzetbe estem. Nem tudom, mit csináljak.

- Van egy kis. – mutogatott a szája körül.

- Ó! – szedtem ki a hajszálakat a szájfényemből. Halvány mosolyra húzza száját és kezét megindítja felém. Hüvelykujja a szám alsó részét súrolja.

Hozzámért.

- Elkenődött a szájfényed. – suttogta. Nem engedte el az arcom. Tartott az államnál fogva. Mintha millimétereket mozdult volna, de az arca közeledett az enyémhez. Szemeit le sem vette a számról. Majd elhúzódott.

Továbbra is engem bámult.

- Grace. – mondd még ki a nevem, kérlek.

- Aiden?

- Aiden. – az előttem lévő fiú összerezzent. Fejem a hang irányába fordítottam.

Evelyn McCarter.