t h i r t y s e c o n d - pont az i- re

322 19 1
                                    

- De éhen halok. – ültem volna fel, de mellkasomnál fogva visszalökött.

- Én is. – mászott felém és kiült egy pimasz mosoly az arcára. Számat folyamatosan figyelve elkezdett közeledni felé, míg el nem érte és édes ajkát enyémre nyomta. Megfeledkezve a korgó gyomromról ujjaim a hajába vezettem és beletúrtam.

Ajkai lejjebb vándoroltak az államra, a nyakamra, a mellkasomra, felhúzva a pólómat már a hasamat puszilgatta és végül elért a gatyám széléig. Mély lélegzetet véve szemeimet behunytam, ujjaim pedig még mindig a hajszálaival játszottak. Lepillantva a fiúra egész végig a szemembe nézett miközben a hasam alját mindenhol körbe puszilta. Légzésem felgyorsult, kapkodtam a levegőért. Felnyomta magát hozzám és mosolyogva megcsókolt. Kezével oldalamat simogatta, majd egyre lejjebb haladt vele. Ujjai végigsiklottak hasamon egészen a gatyám széléig. Lábaim széttárta és testével közelebb férkőzött hozzám. Teljesen más fele járt az agyam és csak a két ujja térített vissza a valóságba. Szemeimet nehezemre estek nyitva tartani és fejemet hátra hajlítottam. Ujjaim lassan, izzadtan csúsztak ki a hajából és fejem fölé dobva őket átadtam a testem neki. Folyamatosan Aiden nevét mondogattam és már kezdett rekedtes lenni a hangom.

Imádkozom, hogy nehogy abbahagyja.

Nem akarom, hogy vége legyen.

Az párnahuzatot markolászom, míg csípőm föl- le emelkedik.

Kezdem elveszíteni az eszem.

Arcomhoz szorítok egy párnát és próbálom tompítani a hangos nyögéseimet. Éreztem, hogy távolodik el tőlem. Ugyanekkor megéreztem a száját a lábaim között. Próbáltam kontrollálni a testem és nem annyit mocorogni az ágyban.

Az adrenalin teljesen a fejembe szállt.

Lábaim megremegtek és sokkal erősebben szorítottam magamhoz a párnát.

És, ahogy véget ért hirtelen minden olyan csendes lett.

Mellkasom lassabban mozgott és levéve a párnát a fejemről Aiden vigyorgó képét láttam meg magam előtt. A lábaim között.

Még mindig forgott körülöttem a világ.

Arcát megfogtam és felhúztam magamhoz. Fordított a helyzetünkön és az ölébe ültetett. Lihegve csókoltam meg miközben ő karjait körém kulcsolta.

Elválva tőlem homlokát enyémnek döntötte és mosollyal az arcán figyelt, míg én még mindig megkábulva ültem rajta.

- Még mindig kajás vagy? – suttogta ajkaimra.

- Fogd be. – löktem vállba.

Kinevetve döntött az ágyra. Felhúztam magam mellkasához és ráfeküdtem. Őrült tempóban vert a szíve. Ujjait belevezette a hajamba és elkezdett fele játszani. Magam elé bámultam és dolgoztam fel az elmúlt fél óra eseményeit. Hirtelen felkapva a fejem felé fordultam, mire csak riadt tekintettel nézett.

- Ez tényleg megtörtént? Vagy csak álmodom? Ugye nem álmodom? Csípj már belém! – ütöttem mellkason mire kinevetett.

- Tényleg megtörtént. – mondta – Álmodban nem lett volna ennyire jó.

- Túl nagy az egod. – húztam össze a szemem.

- Miért, nem élvezted? – húzta fel szemöldökét és oldalra fordulva egyik kezére támaszkodott. Mosolyomat visszafogva megráztam a fejem. – Akkor nem nyögted volna ennyit a nevem. – jött közelebb és szájával enyém körül körzött.

- Ne húzd már az agyam. – fogtam meg az állát, hogy ajkai végre enyémhez érjenek. Belenevetve csókunkba beletúrt a hajamba és közelebb húzott.

Bekódolva [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now