Bekódolva [BEFEJEZETT]

s e v e n t e e n t h - őrangyal

- Indulás. – ragadta meg a karom. Ma valamiért mindenki ráncigál.

Végig vonszolt az egész házon, át a tömegen. Emberekről emberekre ütköztem mikor a teraszajtóhoz értünk. Elhúzta a nagy üveget és kilökött a levegőre. Egyből feljutott az orromba a lehűlt levegő és kicsit jobban is éreztem magam. Körbe nézve kerestük Stet- et, mikor megpillantottuk a medencében. Két sráccal és egy lánnyal beszélgetett. Rápillantva Jess - re fortyogott a dühtől és már készült megindulni.

- Mire készülsz? – húztam vissza vállánál fogva.

- Fel akarom képelni azt a libát. – rápillantva az idegenre éppen végigsimított Stetson karján. – Na ezt már nem! – és trappolva a medence széléhez indult.

Távolról néztem, ahogy leül a szélére, belelógatja a lábát és megkocogtatja Stet vállát. Az idegen lány tüzes szemmel nézett Jess – re, aki állva a tekintetét megfogta a fiú kezét és betessékelte őt a lába közé.

- Mi a franc. – nevettem ki, amit leművelt.

Stetson csupasz combján támaszkodott meg és felé fordulva beszélt vele. Sokat nem hallottam, így feltűnés mentesen közelebb settenkedtem.

- Egész este kerültél. – nézett teljesen megbabonázva a szemébe.

- Mert féltem, haver. – amint kimondta a haver szót, a fiú meglepődve mosolyra húzta az ajkait.

- És akkor most, hogy- hogy itt vagy? Haver.

- Mert ideges lettem, amint megláttam azt a szőkét, hogy végig simít a karodon. – mutatott a lány irányába.

- Féltékeny vagy? – kérdezte a lánytól mosollyal a hangjában és elkezdte a lány hajtincsét pödörni.

- Lehetséges. – dünnyögte orra alatt.

- Szóval? – közelebb férkőzött a lányhoz és feljebb nyomta magát.

- Nem térhetnénk rá a lényegre? – pirult el mikor a fiú arca már csak pár centire volt az övétől.

- Jó lenne. – nevette el magát Stet és megragadva a lány állát lejjebb húzta magához egy csókra. Jó hosszú csókra.

- Na, végre már! – talán kicsit hangosabbra sikerült, mert elszakadtak egymástól. Stet Jess teste mögül nézett rám és kérdőn a lányra pillantott. Jessica tenyerébe temette az arcát és már csak annyit láttam, hogy rázkódik a válla. Végül Stetson is elejtett egy halvány mosolyt és visszafordult a lányhoz.

Visszamentem a házba, magukra hagyva a srácokat mikor Liah újra elkapott.

- Ezt nézd. – nyomott az arcomba egy újabb poharat. – Idd meg! – parancsolta rám én meg már minden mindegy alapon lehúztam.

- Pedig megfogadtam, hogy tőled többet már nem fogadok el. – fintorogtam és letettem egy random asztalra a poharam. Kicsit meg kellett támaszkodnom a falba, hogy fixálni tudjam az állóképességem.

- Jaj, gyere már. – rángatott újra az emberek közé. – Csak engedd el magad! – ordibálta túl a zenét.

És így is tettem.

Lábaim maguktól kezdtek el járni és a csípőm is magától ringatózott a zenére.

Furcsa volt, mégis felszabadultnak éreztem magam. Egyszerűen hagytam, hogy a zene magával ragadjon.

Nem is tudom mennyi ideje táncolhattunk mikor felcsendült egy régi kedvencem.

Liah – val egyszerre sikítottunk fel a zene hallatán és egyből folytattuk a táncolást. Szemeim lehunytam és fejem felemelve elkezdtem torkom szakadtából énekelni.