Bekódolva [BEFEJEZETT]

t w e n t y - s e v e n t h - lezárás

- Szóval már párszor elképzeltél minket. – hallottam a mosolyt a hangjában.

- Nincs mit tagadnom. – vizslattam a körmeim mikor nekem esett és a lift szélének lökött. Ajkai újból megtaláltak ezúttal a nyakamon siklottak végig. Egy apró nyögés szaladt ki a számból és rögtön odakaptam a kezem. Felnézve rám elvette onnan a kezem és megcsókolt.

- Komolyan mondom, megbolondítasz. – vált el tőlem mikor kinyílt a lift ajtó. Izzadva léptem ki onnan és legyeztem magam, mert vészesen folyott rólam a víz. Mintha fejen vágtak volna most realizálódott bennem, hogy mit csináltunk.

Belépve a lakásba már csak Aubrey és David volt ott. Dülledt szemekkel mértek minket végig és sejtelmesen összenéztek. Aiden haja össze volt kócolva, nekem pirosan villogott a nyakam és mindketten ziháltunk. Figyelték, ahogy Aiden a konyhámba sétál, és otthonosan mozogva kiönt magának egy üdítőt majd visszavezették rám a tekintetüket és semmit sem sejtve kapkodták közöttünk a fejüket.

- Őőő... - álltak fel a kanapémról és zavarukban csak fel- alá járkáltak. – A fürdőben széttörött az egyik cserepes virágod. – szólalt meg először Aubrey.

Kimeredt szemekkel siettem a fürdőbe és láttam, hogy szét van szórva a virágföld és a cserép ripityára hullva fekszik a földön. Kérdőn visszanéztem a többiekre és próbáltam rájönni mi történt.

- Liah – ék veszekedtek. – mondta kínosan megvakarva a tarkóját.

- Inkább mondanám, hogy veszekszeltek. – horkantott fel David, amire Aubrey hasba vágta.

- Ez most komoly? – lökdöstem össze a lábammal a törött virágcserepet. – Még anyától kaptam. – biggyesztettem le az ajkaim.

- Mi szerintem. – köhögött Aubrey hárítva a kínos szituációt. – Megyünk. – kapták fel a holmijukat és sietős léptekkel elhagyták a lakást. Aiden utánuk nézett, majd vissza rám.

- Miért van egy olyan érzésem, hogy Aubrey barátnőd tud kettőnkről? – méregetett.

- Jók a megérzéseid. De nem mondtam el neki mindent is. Csak... - lépkedtem felé mosolyogva. – Hogy bevallottad mennyire meg vagy bolondulva értem. – figuráztam ki. Tüzes tekintettel figyelt majd elkapva könnyedén felrakott a pultra, de tekintetem ezúttal komorrá vált.

Még mindig a bátyám legjobb barátja.

Hajolt volna közel a számhoz, de csak elfordítottam a fejem. Államnál fogva visszafordított ezzel rám parancsolva, hogy ránézzek.

- Megbántad? – fúrta tekintetét enyémbe.

- Mi? – néztem rá értetlenül.

- Megbántad, hogy elengedted magad végre? Hogy végre engedted, hogy megcsókoljalak?

- Nem! Nem, nem. Erről szó sincs. De, mi van akkor, ha...

- A bátyád rájön? Ha mi?

- Ennek vége, ha megtaláljuk a lelkitársunk. – megrökönyödve nézett rám, mint aki nem hisz a fülének. Megtámaszkodott mellettem a pulton és lehajtva a fejét elgondolkodott.

- Évekig vártam már egy ilyen pillanatra és te komolyan azon gondolkodsz, hogy mi lesz akkor, ha egyikünk megtalálja a másik felét? Miért nem élvezed ki inkább, amíg lehet?

- Mert veled nem csak egy futókalandot akarok! Sosem akartam ezt! Te nem az vagy, akiből elég pár hónapra. Az egész lényed akarom egy életen át, Aiden. – csattantam ki. Idegesen megrázta a fejét és ellépett tőlem. Megindult a kijárat felé mire én lepattantam a pultról és utána siettem.