My Living Nightmare-Tom Kaulitz

Utállak Tom Kaulitz

Vettem egy éles levegőt; alig volt észlelhető, bár az összes zihálva vásárló vásárló miatt, akiket megriadt az áramszünet. Teljesen némán álltam a sötétben, a szemeim tágra nyíltak, a fülem pedig hegyes volt, készen álltam minden kis zajra, ami nem tűnik megfelelőnek. Hallottam Tomot motyogni, és a szemeim a jobb oldalamra szöktek, ahonnan a hangja jött. Kicsit eltávolodtam az irányától, nem láttam, ezért a lehető legóvatosabb és csendesebb voltam; Fogalmam sem volt, milyen közel van. Kis lépésekkel hátrafelé kezdtem lépni, amikor hirtelen nekiütköztem valakinek, hangosan zihálok, amitől a kezeim gyorsan a számhoz repültek, de aztán rájöttem, hogy nem a kezeim zárták be a számat, hogy elhallgattassanak. Éreztem, hogy egy kar megragad a derekam körül, és hozzájuk húz, ezért felsikoltottam. A sikolyom elfojtott volt, és alig észlelhető az ügyfelek által okozott felhajtás miatt "Az ajtók zárva vannak!" Egy férfi azt mondta: "Hogy fogunk kijutni innen!" Egy másik ügyfél nyafogott.

Küzdöttem a férfi tartása ellen; Tudtam, hogy ez egy férfi, mert éreztem az izmait, miközben küzdöttem. A karjaiban repültem magam körül "Segítség!" Sikerült kifulladnom a "Tom!" hívtam őt; Kiáltottam neki...szükségem volt rá.

– Taylor! Tom azonnal visszakiáltott, hangjában aggodalmak tűntek fel, ahogy megpróbálta kitalálni, honnan jön a zsivaj, hol vagyok. Tovább ugráltam, löktem és rángattam ennek a férfinak a szorítását "Engedj el!" Sikerült nyöszörögnöm, mire a keze ismét a számra került.

– Jaj! Felnyögtem, amikor a férfi durván magához húzott. "Higadj le!" A férfi hangja sürgetően felszisszent felém: „Megpróbálok” Elvágták, mert letérdeltem egy helyen, ahol tudtam, hogy valóban lelassítja.

Kissé meggyengítette a fogását a számon, de nem a derekamon, így elvettem, amit kaptam. "Tom!" Újra kiabáltam, miközben még mindig a testemet csapkodtam: "Szállj le rólam!" Nyüszítettem, és próbáltam kiszabadulni a nagyon korlátozott tartásából.

– Szállj le róla! Tom dühösen felkiáltott méreggel a hangjában – Kurvára ne nyúlj hozzá! Újra felkiáltott, ugyanaz a sötét méreg a hangjában: "Taylor, csapj csak zajt!"

"Próbálkozom!" Azt kiabáltam, hogy "Tom, kérlek" - kiáltottam fel, és most a pánik úrrá lett rajtam. Továbbra is kimondta a nevemet, és megpróbált megtalálni. Éreztem a második pár kezet, és elkezdtem megrémülni, és arra gondoltam, hogy ennek az idegennek a partnere jött el, hogy elvigyen. "Tom!" Sikítottam.

"Itt!" Ő mondta; Vettem egy nagy levegőt, nagyon megkönnyebbültem, hogy a markában lehettem.

Tom a testem körül turkált, és megpróbálta megtalálni a rajtam lévő kezeket, és egy fékezhetetlen nyikorgás hallatszott, ahogy megpaskolt.

Tudtam, ha egyszer megtalálta a férfi karjait, mert durván megrántotta őket magamról, amitől a férfi átható sikolya hallatszott: "Bújj el!" – mondta Tom, mielőtt az ellenkező irányba lökött volna a férfin, aki megragadt. Most az egyszer azt tettem, amit mondott, és próbáltam valamit találni, ami alá bebújhatok vagy bemászom. Ahogy éreztem magam körül, hallgattam, hogy milyen zűrzavart okoztak Tom és az idegen a sötétben. Hallottam a nehéz lélegzetet mindkettőjüktől, Tom a pánik miatt, aki megpróbált rám találni, az idegen pedig a sötétből, mert letérdeltem. Tudtam, hogy kapcsolatba kerültek, amikor hangos puffanást és morgást hallottam, mielőtt beleütköztek volna valamibe. Hallottam őket, ahogy harcoltak, a fejemben el tudtam képzelni az egészet, sokat ütötték egymást, és hallottam a hangos reccsenéseket, ahogy az öklök az arcokhoz értek.És mielőtt észrevettem volna, már nem álltam egy helyben, hanem ugráltam, és azon gondolkodtam, mit tehetnék, hogy segítsek, nem akartam ütővel bemenni, mert 50/50 az esélyem, hogy eltaláljam a rosszfiút. Hülye volt, mert mindketten rosszfiúk voltak, így mindkettőjük megütése lenne a legjobb bevétel. Hirtelen hangos, éles lélegzetet hallottam, belégzés volt, nem kilégzés, és azonnal tudtam, hogy Tom az, a gyors lélegzet után kínjában felmordult, én pedig aggódni kezdtem.