My Living Nightmare-Tom Kaulitz

Egyenesen Egy Gyilkos Szemébe Bámulni

- Hagyj békén – nyöszörögtem, miközben éreztem, hogy Ria megrángatja a takarómat. Hirtelen hideg kitörés érte a lábam, és össze gömbölyödtem.

"Kelj fel lusta tróger, délután négy van" A kezem a matracon kószált a takaróért

"Hát ha nem tartanál fenn egész éjszaka az izgalmaiddal és a férfi cukorkáiddal, amiben nem aludnék egész nap, most add ide a takarót"

"Nem, Taylor, fel kell kelned, felhívtam Billt, és azt akarja, hogy találkozzunk vele ma este."

"Te, azt akarja, hogy ma este újra találkozz vele."

– Hát igen, de ő mindkettőnket kért.

"Miért én, én teljesen elrontottam" - mondtam most kissé felültem és megdörzsöltem a szememet, Riára koncentráltam, aki szintén pizsamában volt, nevettem "Te is aludtál" "De nem olyan sokáig, mint te, fél órája keltem fel."

"...és az első dolgod volt, hogy felhívtad Billt" - mondtam egy csinos lányos mosollyal, amiből undorodó arc lett, amitől elnevette magát.

– Szóval jössz?

- Hmmm...nem - feküdtem vissza és magamra húztam a takarót.

"Jaj, gyerünk, komolyan megengeded, hogy egyedül menjek ki?" Megérintette a gyenge pontomat, tudta, hogy aggódnék, ha elmenne, de nagyon jó voltam abban, hogy néha makacs vagyok. Folytathatja egyedül, ha meggyilkol vagy megerőszakol az egyik vesztes, ne sírj hozzám, mert csak azt mondanám, hogy ezt mondják."

Elhallgatott, én pedig ráböktem, hogy lássam, ahogy duzzog rám.

"A szomorú arc nem fog működni" - mondtam behunytam a szemem és visszabújtam a párnámhoz.

– Rendben – mondta legyőzötten, és kifelé menet berúgta az ajtómat.

- Az zárva volt - hívtam.

21:03 volt, én a kanapén ültem, és a kávémmal néztem a tévét. Mostanra általában elég fáradtnak éreztem magam, de ma sokat aludtam, és túlságosan aggódtam ahhoz, hogy fáradt legyek. Ria valóban elment, volt egy olyan érzésem, hogy nem megy, mert túl félt ahhoz, hogy egyedül menjen, de nem, jól ment, nagyon gyorsan kijött azon az ajtón. Kortyoltam még egyet a kávémból, miért kellett ennyire feldühíteni. Ma éjjel semmi esélyem sincs aludni, mert egész éjszaka miatta fogok aggódni. Rápillantottam az időre, és felsóhajtottam, súlyosbítva, hogy milyen lassan telik az idő. Tudom, hogy csak kora reggel lesz itthon, szóval nincs módom arra, hogy egész idő alatt lefoglaljam magam a televízióval, ha várok rá, és nem tudok aludni, így biztosan ébren leszek. , amitől csak unatkozni fogok "Hülye Ria!" Felnyögtem, miközben felkeltem a kanapéról, és leraktam magam mellé a kávéscsészét az asztalra. Felrohantam a szobámba és felöltöztem, majd felkaptam a kulcsaimat és kimentem az ajtón.Az utcán haladtam, majdnem azon a helyen, ahol tegnap este mindenki összekuporodott, majdnem abban a mélygarázsban. Lefelé haladtam, és egy másik tömegbe botlottam, néhány embert úgy ismertem fel a minap, mint akit nem. Közelebb kerültem a tömeghez, és a mellkasomon keresztbe tett karral tartottam a távolságot, anélkül, hogy megmozdultam volna Ria után.

- Jól vagy? – mondta egy nő, aki közeledett felém a tömegből, hosszú, világosbarna haja a vállán feküdt, ajka pedig fényes, világos rózsaszínű volt.

„Igen, jól vagyok” – mondtam, miközben a rajta lévő térdcsizmára pillantottam, szép volt, de határozottan kampós csizma, és az apró szoknya, amit viselt, csak még inkább benyomást keltett a prosti szónak.

– Ó, barátok vagytok azzal a Ria lánnyal? – mondta ugyanazzal a mosollyal.

– Öhm igen... honnan tudtad?