JOYCE - Váratlanul

0.

Halihó 😁😁

Ezt a kis bevezetőt csak úgy itt hagyom.
Mint már párszor jeleztem, hamarosan egy utolsó felvonást kap a kis csapat. Az utolsó részeket írom már, de a variálásaim miatt, míg nincs kész, nem kezdem el megosztani.😁😅
Nos van még egy oka igazából, ami az, hogy félek publikálni. Minden történetem imádom, amikor írom, és addig, amíg nem posztolom. Utána olyan máshogy látom, és kevésbé van kedvem tovább írni. A Joyce-t viszont szerettem volna szívvel lélekkel befejezni.
Szóval egy kis ízelítőt azért hagyok az oldal alján, a bevezető után. 😘

   Minden akkor kezdődött, azon a bizonyos nyáron, amit hosszú évek óta először otthon töltöttem a bátyámmal, és a legjobb barátjával, akire szinte már a testvérként tekintett, én viszont gyermekkori fellángolásként.
   Az első perctől kezdve volt köztünk szikra, de nem gondoltam többnek szexuális vonzalomnál. Kalandokat ígért nekem a nyárra, amiket be is váltott. Soha nem éreztem még magam olyan jól, mint vele. Más barátaim is lettek, és fantasztikus nyarunk volt, de leginkább Roy volt rám nagy hatással. Az együtt töltött idő megváltoztatott köztünk mindent. Egymásba szerettünk, bár a suli miatt féltem belevágni egy kapcsolatba, de a mély érzelmek felülírták aggodalmam, és a távolság ellenére is belevágtunk. Nem ment zökkenőmentesen, és eközben véletlenül ráleltem az iker testvéremre, aki egy az egyben ugyan úgy nézett ki, mint én. Kiderült, hogy a szívtelen apánk végett kerültünk ilyen helyzetbe.
   Idővel felnőttünk, ahogy a felelősségeink is. A barátaink eltünedeztek mellőlünk, a család maradt. Roy alól kicsúszott a talaj, és borzalmas döntéseket hozott. Megcsalt, és én eltűntem, kiléptem az életéből. Egy éjszakás kalandba futottam, majd teherbe estem. Így vált Tom az életem részévé, eleinte csak apaként, majd idővel az érzelmek vették át a szerepet, és összeköltöztünk. Hihetetlenül boldognak éreztem vele magam, de egy balesetben elvesztek az emlékeim az együtt töltött időnkről, így újra kellett kezdenünk, de már hármasban, a kislányunkkal. Időközben kiderült, hogy David és Tom testvérek, így a bátyám is megtalálta az ő vérszerinti családját.
    Úgy tűnt hosszú ideig, hogy igazán jó úton haladunk, és boldogok vagyunk mindannyian, miután Royjal is adtunk egy "normális" lezárást a kapcsolatunkat. Azt viszont senki sem tudta, hogy a történetünk folytatódik.

  
〰️

-Sh. - tette a mutatóujját a szája elé.

- Hogy kerülsz ide? - suttogtam elképedve, de a puha ajkai elvonták a tekintetem. Még mindig hatása volt felettem az alkoholnak, és neki is.

- Itt voltam végig mögötted. - mosolyodott el, majd kilesett óvatosan, amikor elhallgatott a riasztó. - Ez mégis mi volt? - vigyorgott rám kérdő tekintettel, de bár ne így lett volna! Végig simítottam alsó ajkán, mire megdermedve nézett rám. A tarkójára csúszott a kezem, majd a szájára hajoltam. Gond nélkül viszonozta a csókot, míg egyik keze az oldalamra siklott, a másik pedig a combomra. Csak akkor tűnt fel, hogy a lábain ülök.

〰️

➖

- Vegyél fel! - ugrált a kezét nyújtva felé. - Légyszííí. - már szinte mászott fel a lábán, mire a magasba emelte őt.

-Elég! - kiáltotta el magát Tom. - Tedd le! Clare gyere ide! Elég ebből mára! - nézett feléjük dühösen, és Roy kedvesen a lányomra mosolyogva letette őt a földre.

- Elegem van. -nevettem fel idegesen, majd felálltam a helyemről.

➖

〰️

- Valami fontos van benne? Bocs nem találtam üres lapot!- nézett szét az asztalon.

- Arra vannak. - mutattam a háta mögé. - Ebben meg fotók vannak, amiket nem láthat egyenlőre senki. Az egyik ügyfél külön kérte, hogy ne lássa senki, csak a kiállításon. - találtam ki egy remek hazugságot pillanatok alatt.

〰️

➖

- Hogy képzeled ezt? Anyád velem jön! - ragadta meg a karját, majd előhúztam a pisztolyom, és rászegeztem.

- Engedd el! Nem megy veled egyikünk sem. Ha kell megöllek, hogy megszabaduljunk tőled! - cinikusan felnevetett, de elengedte a rémülten engem bámuló anyámat.

➖

Várod már?