Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

19.rész

Éppen a nappaliban ültünk Tommal és beszélgettünk a jövőnkről és még egyéb más dolgokról mikor megszólalt a csengő.

-Ki a fene lehet az? Kérdezem Tomtól sóhajtva.
-Nem tudom édes,de mindjárt megnézem. Addig te maradj itt. Mondja majd az ajtóhoz sétál.

Egyedül ültem a nappaliban és vártam Tomra,de nem jött. Egyre jobban aggasztott, hogy ki lehetett az aki váratlanul be csengetett hozzánk.

-Édesem van egy vendégünk.. mondja Tom kissé idegesen majd be vezeti a nappaliba. Rebecca volt.
-Mit akarsz? Pattanok fel a kanapéról és szúros tekintettel nézek rá.
-Hogy képzelted, hogy fel jelentesz engem?! Nem is gondoltál arra, hogy ezt majd hogyan fogom majd ki fizetni? Tudod, hogy nincs semmi munkám,pénzem sincs sok! Miből fogom én ezt ki fizetni?! Egy cseppet sem gondoltál rám? Kérdezi miközben már majd nem a földön térdel.
-Miért gondoljak rád? Te gondoltál rám akkor amikor meg akartál ölni?! Nem! Akkor miért gondoljak rád? Azt hiszed meg fogom neked ezt bocsájtani valaha is? Majd nem megöltél! Tisztában vagy vele?!
-Én úgy sajnálom Yas..kérlek bocsáss meg..és vonjátok vissza a feljelentést! Sarah sem tudná kifizetni! Legalább most az egyszer gondoljatok bele abba, hogy min megyünk keresztül! Kérlek szépen Yas! Könyörög nekem egyre.
-Nem Rebecca! Nem érdekelnek a gondjaitok, mert amikor nekem volt minden problémám akkor nekem nem volt akinek könyörögjek! Old meg egyedül! Keress munkát,szerezz pénz,de engem felejts el. Örökre! Kiabálok.
-Nyugodj meg egy kicsit.. nyugtat meg Tom. -Még baja lesz a babának. Ültet le a kanapéra Tom.
-Hogy tessék? Milyen baba? Néz érdeklődő tekintettel Rebecca. -Várj..te-te terhes vagy Tomtól?! Akad ki teljesen.
-Igen Rebecca terhes tőlem! Esetleg zavar? Vonja fel a szemöldökét Tom. -Törődj már bele, hogy nem szeretlek! Lépj túl rajtam! Ne akard tönkre tenni ennél jobban az életünket! Elég bajt okoztál már nekünk! Kiabál Tom.
-Mióta vagy terhes? Teszi fel a kérdést Rebecca.
-Már 2-3 hete simán. Mondom miközben a kezemet a hasamnál tartom.
-A rohadt. Csap az asztalra. -Voltatok már ultra hangon? Kérdezi karba tett kézzel.
-Nem,még nem. De holnap megyünk, múltkor beszéltünk az orvossal és holnapra van időpontunk. Mondom higgadtan.
-Értem. Mondja komoly tekintettel az arcán. -Sok boldogságot. Forgatja meg a szemeit majd távozik.
-Ne is vonjam vissza a feljelentést? Utána szólók.
-Egyezzünk meg valamiben.. fordul felém. -Le szállok rólatok,és soha többé nem kereslek titeket vagy zaklatlak titeket Sarah-val együtt,ha vissza vonod a feljelentésed. Áll az alku? Kérdezi miközben a kezét nyújtsa felém.
-Tartsd be az ígéreted, vagy meg bánod. Mondom miközben kezet rázok vele.
-Úgy lesz,ne aggódj. Látni akarom ahogy vissza vonod a feljelentésem! Most! Teszi csípőre a kezét.
-Hát akkor indulás.. húzza el a száját Tom és a kezébe kapja a kocsi kulcsot.
Persze előtte szóltunk Billéknek, hogy el megyünk,ha esetleg aggódnának miattunk vagy bármi.

Én ültem az anyós ülésen Tom mellett Rebecca pedig hátul ült. Nagyon feszült voltam egész út alatt,magam sem tudtam miért,csak úgy szimplán bennem volt.
Gyorsan oda értünk a rendőrségre és be mentünk az épületbe.

A váró teremben várakoztunk majd be szólítottak,és Rebecca is velem tartott.
Sikerrel jártunk, sikeresen vissza vontuk a jelentést ami már csak egy dolgot jelenthet. Rebecca és Sarah végre le száll rólunk,és egyenes a cél a jövőnkbe Tommal.. legalább is így gondolom..

Másnap

Szóval ma megyünk Tommal ultra hangra. Nagyon izgatott vagyok már,és remélem, hogy ő is. Végre meg tudhatjuk, hogy kisfiú vagy kislány lesz a gyermekünk.
Tom már nagyon izgatott,amit meg is értek,én is nagyon izgatott vagyok igazából. De vajon mennyire lesz izgatott még,ha szülök? Bele sem merek gondolni. Nos, igazából fura, hogy pár hónappal ezelőtt még teljes mértékben utáltuk egymást,és azok alapján senki sem gondolta volna soha, hogy el jutunk ide. Minden annyira hihetetlen, egyik pillanaból a másik pillanatra megtörtént.