Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

21.rész

Éppen a konyhában ücsörögtem teljesen egyedül. Az egész ház aludt még rajtam kívül. Már december eleje volt,ami azt jelentette, hogy hamarosan karácsony..eww.. karácsony. Ne értsétek félre imádom a karácsonyt,és kis koromban is imádtam,de most már itt van Tom..mindenki. És ebbe annyi pénz bele megy az ajándékokba.
Miközben gyümölcsöt falatoztam egy kis füzetembe írkáltam fel,hogy kinek mit vennék karácsonyra,majd hirtelen valaki kezét megéreztem a vállamon.

-Jó reggelt cuki. Csókólja meg a vállam Tom. -Hát te? Ilyen hamar fent vagy már? Ül le a mellettem lévő székre Tom.
-Igen. Sóhajtok. -Éppen azon gondolkodtam, hogy kinek mit kellene vennem karácsonyra. Mondom miközben be csukom a füzetem.
-Jaj, bébi. Ne fáradj ezzel. Nekem tudod mi a legnagyobb ajándék? Hm? Az, hogy itt vagy nekem,és egy kis fiút hordozol a szíved alatt aki a mi gyermekünk. Nincs szükségem bármilyen más ajándékra, hiszen te mindent megvalósítasz. Álmaim nője mellettem van,aki éppen terhes a mi gyermekünkkel. Kell ennél jobb ajándék cuki? Nem hiszem. Kuncog Tom és megcsókolja a nyakam.
-Oké. Sóhajtok. De akkor is,rajtad kívül vannak még itt mások is..
-Túl sokat terheled magad. Babának sem tesz jót. Lazíts..és bízzd rám a dolgokat. Rendben? Símítsa meg az arcom.
-Te és az ajándék vásárlás. Nevetek. -Hidd el,rád bízném én,de olyanokat bevásárolnál, hogy az fájna. Nevetek ismét. -De te régebb óta ismered Gustav-ot és George-ot mint én. Talán..ha közösen be vásárolnánk? Nézek a szemeibe,ami mint mindig, teljesen el ragadtatnak engem. Túl gyönyörűek, teljesen el veszek bennük.
-Ó,igen..ez jól hangzik. Mosolyog Tom és végig símítsa a karom.
-Rendben,akkor én készítek reggelit, hogy a többiek se éhezzenek majd amíg nem leszünk. Aztán eszünk,össze készülünk és indulunk.

Végül rá szántam magam,és palacsintát készítettem. A többiek még mindig aludtak, szóval csak Tomnak terítettem meg,mivel én meg ettem a maradék gyümölcsöm.
Tommal szemben lévő széken ültem mikor közelebb hajolt és ki vett a tányéromból egy mandarint.

-Nyisd ki a szád cuki. Parancsolja Tom.
Egy pillanatig sem tétováztam egyből engedelmesen ki nyitottam a számat.
-Aranyos vagy. Nevet Tom és a számhoz nyomja a mandarint. Meg várta míg meg rágom és le nyelem a gyümölcsöt,majd szó nélkül az ajkait az enyémekre tapasztotta és csókólni kezdett. Először csak lágyan,de később el mélyítette a csókót és már szenvedélyesebb volt a csókja mint eddig. A levegő hiány miatt el kellett válnunk majd mind ketten kissé ziháltunk.
-Ez annyira hiányzott már cuki, és tudom, hogy neked is. Sőt.. azt hiszem, hogy van még valami ami mindkettőnknek nagyon hiányzik már. Mosolyog kaján.
-Tom! Vonom össze a szemöldököm majd ki tör belőlem a nevetés. -Most nem lehet! Terhes vagyok,te is tudod. Nézek rá kissé durcásan.
-Hát persze, hogy tudom édes. Megértem. Kuncog és egy újabb csókót nyom az ajkaimra. -De ha megszületik ez a gyermek, biztos lehetsz benne, hogy nem fogom tovább tartani magam,most is csak azért tartom magam mert muszáj,de ha nem lennél most terhes akkor most egyből fel vittelek volna a szobába. Nevet és megcsókol.
-Hát azt gondoltam. Forgatom meg a szemeim játékosan.
-Finom lett a palacsinta. De te még mindig finomabb vagy. Kacsint
-Mi lett ma veled? Ezt fogod csinálni egész nap? Nevetek.
-Hát.. ki tudja? Mosolyog pimaszul.
-Húú..te. Nevetek. -Szeretlek, de néha az agyamra mész, tudod? Nevetek és megcsókolom.
-Mindig is szerettelek bosszantani.. akkor is amikor tinik voltunk. Tudod? Emlékszem, amikor egyszer el loptam a telefonod és be írtam bele a saját számom. Imádtam nézni ahogy dühös vagy..már akkor tudtam, hogy álmaim nője vagy..csak akkor még nem tudtam, hogy majd egyszer el válnak utaink, hogy újra találkozhatunk később.
-Emlékszel amikor mindig a combomat fogdostad? Hát azzal is mindig bosszantottál, először utáltalak,főleg amikor az iskola első napján nekem jöttél majd egy "bocs" szóval le ráztál. Akkor nálam nagyon nagyon be telt a pohár,főleg amikor meg láttam,hogy még egy osztályba is járok veled.. aztán egy házban élni veled.. utáltam. De aztán kezdtelek meg kedvelni és történtek olyan dolgok amiknek nem szabadott volna.
-És akármennyire is utáltál,akkor még te sem gondoltad, hogy majd a jövőben a feleségem leszel mi?
-Hát tényleg nem. De őszinte leszek, lehet, hogy utáltalak az elején,de utána egy pár hónapig sírtam miattad,mert többé nem láthatlak. Reménykedtem abban, hogy iskolában találkozhatunk,de anya másikba íratott. Tehát az utolsó lehetőségem is el szállt akkor. Viszont aztán túl léptem rajtad és törődtem magammal inkább. Nem érdekeltél már,és nem értettem, hogy mit láttam benned. Főleg amikor újság író lettem..na akkor utáltalak meg a legjobban, tudod? Csak rólad derengett minden..és persze mindig nekem kellett ezeket megírnom. Szuper,mi? Nevetek
-Jaj,jaj. Nevet Tom is. -Ez viccesen hangzik. Bár én is utáltalak amikor meg tudtam, hogy velünk fogsz élni. Legalább is így hittem hogy utállak. A szívem leg mélyén szerelmes voltam beléd, csak nem akartam be ismerni. Gyűlöltem be ismerni magamról bármit is,pláne ha egy lányról van szó. Nem akartalak szeretni..de még is.. olyan vonzó vagy. A barna szemeid és a fekete hajad..olyan nőies vagy..mindig is a szőkéket szerettem,de amikor mi megismertük egymást akkor te nem igazi szőke voltál. Te festett szőke voltál és annyira vonzodtál már akkor is. Magaddal ragadtál..és most már csak a gondolattól is kiráz a hideg,ha másé lennél és más életét boldogítanád. Tudom,és mindig is tudtam, hogy te nem olyan lány voltál aki minden férfinek incselegni akart. Te más voltál mint a többi lány akivel együtt voltam. Vonzó voltál, de nem mentél oda minden férfinek mutogatni magad, szeretted a szexet,de nem akartál minden férfivel össze feküdni. Mindig meg akartad várni, hogy ki lesz az aki érted jön..és ez én voltam. És annyira boldog voltam, hogy mái napig én lehetek ez a férfi,sőt már örökre. Gyűlölted ha valaki erőszakos volt veled,és mindig ellent mondó voltál,még néha velem is. De volt amikor bármilyen gondolkodás nélkül azt tetted amit mondtam.