Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

29.rész

Már javában el múlt a karácsony,éppen február van, hamarosan végre vége ennek a hideg télnek,és jönnek a jó idők és nem kell fagyoskodnom már. A január gyorsan el telt, nem történt igazán semmi érdekes,éltük az életünket két boldog pár ként és sokszor szexeltünk,de ez teljesen normális,nem igaz?
Éppen Tommal feküdtünk az ágyban össze bújva,reggel volt még, nem olyan rég ébredtünk mindketten,és most csak egy kicsit össze bújtunk.

-Mit kérsz reggelire? Suttogja Tom a fülembe.
-Téged. Suttogom vissza egy pimasz mosoly kíséretében.
Tom fel kacag és közelebb húz magához,és a melleim a mellkasához nyomódtak.
-Tényleg? Nyalja meg az ajkait.
-Igen. Hajolok közelebb egy csókra, amit viszonzott is, majd valaki megzavarta a romantikus pillanatunkat. Ki gondolta volna, hogy Bill lesz az.
-Tom,hé.. beszélhetnénk? Legyint egyet a kezével Bill Tomnak, hogy eléggé sürgős.
-Persze. Pattan ki Tom az ágyból. -Mindjárt jövök cuki. Nyom egy csókot a fejem búbjára.
Tom ki ment a szobából egyedül hagyva engem fekve az ágyon és szenvedve.

[Tom és Bill]

-Hé, miről akarsz beszélni tesó? Vonja fel a szemöldökét Tom.
-Tudod milyen nap van ma? Néz bosszúsan Bill Tomra.
-Nem,milyen nap van ma?
-Valentin nap te suta! Csap Bill Tom tarkójára.
-Basszus! Tényleg! Totál ki ment a fejemből! Vennem kell valami ajándékot Yas-nek! Azt hiszi, hogy nem is szeretem! Csapja homlokon magát Tom.
-Oké, nyugi. Nyugtassa Bill. -Majd segítek!
-Kösz tesó! Legjobb vagy! Öleli meg Tom szorosan. -Szóval hogyan legyen?
-Mi ketten el megyünk vásárolni,mivel én is szeretnék valakinek vásárolni valamit. Kuncog halkan Bill.
-Ó,nem is mondtad, hogy van alakulód Bill! Teszi keresztbe a kezét Tom. -Nos,és ki a szerencsés lány?
-Az életedre esküszöl, hogy nem mondod el senkinek, oké? Néz rám úgy,mintha ezt most tényleg halál komolyan gondolja.
-Esküszöm! Na ki vele!
Bill nyel egyet és a fülemhez hajol.
-Rebecca.. suttogja a fülembe halkan.
-Mivan? Rebe- mire ki mondtam volna a nevét Bill a kezeivel be fogta a szám.
-Shh! Yasmine erről nem tudhat,vagy biztosan nyakláncot csinál a golyóimból,és neked is,ha meg tudja, hogy ezt te is tudod. Szóval leszel szíves csukva tartani a szádat,ha nem akarod, hogy a golyóid oda vesszenek! Teszi Bill csípőre a kezét.
-Aha,de egyszer úgy is meg tudja..
-De nem most! Majd egyszer amikor el jön az ideje el mondjuk neki! De biztos, hogy nem! Mert be kattan és tudod mi lesz.. sóhajt halkan. -Vissza térve a vásárlásra, nekünk van egy Gustavunk és egy George-unk akik most jól fognak jönni. Szépen mi még vásárolunk ők el lesznek,hülyéskednek stb. Mosolyog Bill és egy pacsira nyújtsa a kezét Tomnak.
-Vettem! Vigyorog Tom és le pacsiznak. -De előtte csinálok Yas-nek reggelit.

[Yasmine]

Egyedül fetrengtem,és unatkoztam, ezek már fél órája beszélgetnek,le sem szarva engem. Igaz,hiszen én kit érdeklek? Ha kútba ugrik azt sem fog senkit érdekelni.

-Hé,itt vagyok! Csókol meg Tom. -Minden rendben? Mosolyog
-Igen, persze. Mosolygok vissza és fel ülök az ágyra. -Éhes vagyok már..
-Tudom, mindjárt csinálok neked reggelit, viszont utána Billnek és nekem el kell mennünk a városba el intézni néhány dolgot, gyorsak leszünk ígérem. Addig te Gustavval és Georgeval leszel itthon. Mosolyog.
-Rendben,értem. De nem arról volt szó, hogy ma együtt leszünk egész nap? Sóhajtok.
-De,ez igaz..de közbe jött valami kis gyors dolog. Nem tart sokáig, oké? Ha pedig még is akkor meg majd jól el leszel a többiekkel. Megcsókol. -De most öltözz fel,én csinálok reggelit! Mondja és ki viharzik a szobából.

Gyorsan fel vettem valami kényelmes ruhát és rendbe szedtem magam. Ki fésültem a hajam és fel kötöttem egy laza kis kontyba.
Halkan le mentem a konyhába ahol Tom már javában készítette a reggelit.

-Esküszöm, azt hittem oda fogod égetni a reggelit! Kitől tanultál meg főzni? Vonom fel a szemöldököm.
-Fogalmam sincs. Csak úgy jött. Kuncog halkan és az asztalra teszi a meleg tojás rántottát és a szalonnát. -Vigyázz még meleg!
Miután mindenki meg ette a reggelit,bele értve Gustavot és Georgot is Bill és Tom el mentek itthonról.

-Szóval mit csináljunk? Kérdezi Gustav
-Nekem van egy ötletem! Kuncogok és a sminkjeimért sietek.
-Kit akarsz ki sminkelni? Kérdezi George nevetve.
-Téged! Nevetek halkan.
-Ó,a fenébe.. néz rám durcásan.
-Na ez jó lesz! Nevet Gustav is.
Neki láttam a sminkelésnek,ami végül egész jól állt Georgenak.
-Gyere! Vezetem a tükörhöz. -Csukva van a szemed, ugye?
-Igen, nyugi. Csak mutasd mert már nagyon félek attól amit látni fogok. Nevet egy nagyot.
A tükörhöz vezettem Georgeot,mögöttem pedig szorosan Gustav volt aki már sokadik alkalommal is már majd nem el nevette magát.
-Na milyen? Kérdezem kuncogva.
-Hát ez fantasztikus. Esküszöm úgy nézek ki mint egy Barbie baba. Forgatka a szemeit.
-Na várj, csinálok rólad néhány képet! Kuncogok és Gustav már a kezembe is nyomta a kamerát.
-Mosolyogj! Kuncogok és lőttem egy képet Georgeról. -Tessék! Nyugodtan ki keretezheted,és ki teheted a szabád falára, hogy egyszer emlékezz, hogy Yasmine ki sminkelt! Teszem keresztbe a kezeim.
-Oké, szuper..de azt hiszem ebből elég, mert úgy érzem rohad az arcom a sminkjeidtől!
-Pedig jól áll neked! De ha annyira szeretnéd.. kuncogok és el kezdem le szedni a sminket róla.

Már délután 2 óra volt és még mindig nem értek haza a fiúk. Nagyon unom már az agyam. Éppen a hálószobában fetrengek és a tévét bámulom, amiben igazából semmi érdekes nincs.
Egy pillanatra az éjjeli szekrényemre pillantottam amin egy magában január óta ott hevert árván egy penge. Egy darabig bámultam és az ajkamat harapdáltam és tétováztam, hogy mit tegyek. Tudtam, hogy nem cselekednék helyesen ha ismét a kezembe venném,főleg, hogy Tom sem tudja,és igazából senki. Még is ki a fene osztaná meg bárkivel is hogy vágdossa magát? Ugyan,még a legjobb barátommal sem osztanám meg. Mondjuk nem mintha lenne.. sóhajtva le kaptam onnan az éjjeli szekrényről és zsebre vágtam,mert nagyon zavarta ott a szemem, bár az a helyzet, hogy most még jobban fel csigázott a dolog,és valami ismét arra késztet, hogy "Igen Yasmine,tedd meg! Ettől jobb lesz minden!"
Hát a helyzet az az, hogy rohadtul nem lesz jobb semmi,csak saját magam bántom ezzel,de ez nem olyan fontos. Addig amíg nem tudja senki nincs baj.
El tettem a zsebem legmélyebb részére, hogy még véletlenül se tudjon ki csúszni onnan,ha esetleg fel állok vagy bármi.
Tovább bámultam a tévé unalmas képernyőjét,míg meg nem hallottam a csengő szót. Egyből fel kaptam a fejem,és ahogy tudtam siettem az ajtóhoz mint egy kislány akinek most hozta meg a húsvéti nyuszi az ajándékát.
Amint ajtót nyitottam egyből szoros ölelésbe vontam Tomot aki csak kuncogott de vissza ölelt.

-Miért csengettetek? Vonom fel a szemöldököm.
-Billt kérdezd. Ő nyomta meg a csengőt. Sóhajt Tom.
-Bill? Emelem a tekintetem Billre.
-Igazából én sem tudom miért,csak ilyen reflex szerű. Vonja meg a vállát.
-Értem. Mindegy,végre haza értetek!
-Jó volt Gustavval és Georgeval? Kérdezi kuncogva Tom.
-Jaj, képzeld el! Ki sminkeltem Georgot! Mondom nevetve.
-Ugye nem az én sminkjeimmel? Kapja fel a fejét Bill.
-Ó, dehogy! Nyugi Bill! Teszem a kezét a vállára.
-Hát sziasztok! Jön le az emeletről a két G is.
-Hallottam ki lettél sminkelve Georg! Kuncog Tom
-Ne is mond haver! Még kép is van róla! Nevet Georg és fel megy a szobájába gyorsan a képért amit én készítettem.
-Ó istenem! Haver, nagyon jól festesz! Veregetni meg Tom George hátát.
Miután mindenki meg csodálta az általam készített képet és ki nevettük magunkat minden hülyeségen,Tom és én fel vonultunk a hálószobába..

--------------------------------
SZIASZTOOK URISTEN
szoval itt lennék ujra, jelentem elek,nem haltam meg. (Még)
Szóval elnézést h most jött az új rész csak,az elmúlt hetem borzalmas volt, minden nap tanulnom kellet, szóval nem igazán volt időm:')
Most pedig jelenleg beteges állapotban vagyok, szóval nem is mentem iskolába.
ÉS IGEN, nagyon unalmas lett ez a rész, jó magam is tudom,de sok ötletem van, amit mindneképp szeretnék veletek megosztani, szóval hamarosan el kezdem írni az új részt,ahol új apróságokkal állok elő nektek.
Puszi 💋
Ig:vivuu.slayy